Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-358

358. országos ülés 1908 Julius 2-án, csütörtökön, 451 Hiszen nyilvánvaló, hogy az egész végrehajtási rendszernekmegváltoztatásanélkül,ahomesteadnak a családi otthonra vonatkozó javaslatnak törvénybe iktatása előtt, a végrehajtási kérvény eltörlése előtt és az árverés módozatainak megváltoztatása előtt nem is lehet arról beszélni, hogy helyes végrehajtási eljárásunk lenne, a mely a jogállamba eszméjét minden irányban szolgálja, s a mely a jogáUam követelményeinek minden tekintetben megfelel. De viszont azt is el kell ismernünk mindnyájunknak, hogy számos olyan fogyatkozása van az 1881 : LX. t.-czikknek, a melynek gyors és sürgős orvoslását a közvélemény már esztendők óta kívánta és követelte. Nem egy hirtelen elkészített ötletszerűen összeállított javaslatot tárgyalunk. A végrehajtási törvény novellájának 17 esztendős története van, mert már az 1891. évi igazságügyi költségvetés tárgyalásakor kijelentette Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter, hogy a sommás eljárással kapcsolatosan a végrehajtási eljárást is reformálni akarja. Jól tudjuk, hogy a sommás eljárás az 1893 : XVIII. t.-czikk alapján lépett életbe. Az igazságügyminiszter a javaslat kidolgozására felhatalmazást adott; Imling Konrád mostani igazságügyi államtitkár ki is dolgozott egy javaslatot, közben azonban parlamenti válság tört ki; Szilágyi Dezső távozott az igazságügyminiszteri székből és utódja, Erdélyi Sándor már az 1898-iki igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalásakor kijelentette, hogy ő nem novelláris utón akarja ezt a kérdést rendezni, hanem az egész perrendtartással kapcsolatban. Hiszen maga a felfogás nem is volt hibás ; én is azt tartom, hogy e részben a franczia és a német judikatura beosztása helyesebb, a hol a perrenddel kapcsolatban alkották meg a végrehajtási eljárást, a mi által annak fontossága, jelentősége jobban kitűnik. Annál szükségesebb, hogy ilyen általános, egységes rendezés történjék, mert hiszen a végrehajtási törvényben számos magánjogi rendelkezés is van, a melyeknek fontosságát elvitatni nem lehet és nagyon kicsiny tudásra, a törvénynek igazán csekély ismeretére vall az, ha valaki azt hiszi, hogy a végrehajtási eljárás abból áll, hogy a végrehajtó kimegy a helyszínére ; ott azt a »kikszőrű« tehenet, s a fényezet tszekrényt összeírja és azután 15 nap múlva elárverezi. Nemcsak ebből áll a végrehajtási eljárás ; számos fontos magánjogi rendelkezéssel is meg kell itt barátkozni. Azonban Erdély Sándor ezen terve azután nem valósult meg. Az idő telt, a polgári törvénykönyv tervezetét 1902ben újra elővették, újra igyekeztek azon változtatni, javítani és akkor ismételten felmerült a végrehajtási novellának és a végrehajtási törvény revíziójának elkészítésére vonatkozó terv. Nem akarok a kérdés történetével hosszasan foglalkozni, csak megjegyzem, hogy akkor kidolgozta Márkus Desző, a ki most kúriai kisegítő bíró, nagy tudással, hozzáértéssel az egész törvény revízióját, de épen azért, mert egyes szakaszokat nem találtak helyeseknek és a jogrendbe beilleszthetőknek, azt nem fogadták el. így kapott később megbízást dr. Fodor Ármin táblabíró, a ki a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot elkészítette. Csalódnék, a ki azt hinné, hogy ez a javaslat valami nagy reformot akar keresztülvinni. Az minden rendszer nélkül egyszerűen a legsürgősebb, legtűrhetetlenebb szakaszok intézkedéseinek megváltoztatására szorítkozik. Én szives figyelemmel leszek arra, hogy a házban épen a közeledő nyári szünet miatt meglehetősen türelmetlen a hangulat ; figyelemmel leszek arra, hogyha nem is menthető, de bizonyos tekintetben magyarázható egyes képviselőtársaim részéről ez a türelmetlenség és épen azért tartózkodom felszólalásomban az általános fejtegetésektől és szorosan és szigorúan ragaszkodni fogok magának a novellának sorrendjéhez, s a novella szakaszainak sorrendjében teszem meg egyes észrevételeimet. A novella kettős irányban intézkedik. Az 1881. évi LX. t.-czikknek először az ingók végrehajtására, azután az ingatlanok végrehajtására vonatkozó szakaszai kerülnek módosítás alá. A végrehajtási novellának 2. §-a meghatározza a mentesség körét, megállapítja azt, hogy melyek azok az ingók, eszközök, értékek, melyek a végrehajtás alól ki vannak véve. Ezen szakasznál meglehetősen kontroverz vélemények merültek fel, sokan a mentesség kiterjesztését sokalták, azt tágnak, szélesnek tartják és ismét mások pedig szeretnének még szélesebb határokat felállítani. Rámutatok ezen szakasznál a hibákra. Hiba az, hogy míg az eredeti miniszteri javaslat egész helyesen a tisztviselőknek, hivatalnokoknak, lelkészeknek, tanároknak, közjegyzőknek, ügyvédeknek, orvosoknak, mérnököknek, Íróknak, művészeknek a hivatásuk gyakorlásához tartozó iratait, mintáit, műszereit kivette a végrehajtás alól, addig az igazságügyi bizottság jelentésében csak a szükséges könyvek vannak kivéve. Én ezzel szemben az igazságügyminiszter törvényjavaslatában foglalt kifejezést, a »hozzátartozó« kifejezést tartom helyesnek. Mert engedelmet kérek, rábízni a végrehajtóra, hogy megítélje, hogy mely könyvek szükségesek, és melyek tartoznak feltétlenül az illető foglalkozásához, nem tarthatom helyesnek. Német mintára indítványozta, a ki indítványozta, mert ott a 811. §. 8. bekezdése az »unentbehrlich« könyvekről beszél, csakhogy elfelejtik, hogy a gyakorlat ott azt a preczedenset teremtette meg, hogy egyáltalában mentesek ezek a dolgok a foglalástól, és nincsen eset rá, még a legkisebb vidéki városban sem, hogy valakinek a könyvtárát lefoglalják, mert az ellen maga a német tudományos érzék támadna fel és a bíróság a maga lojális törvénymagyarázatával feloldaná az ilyen foglalást. Hát pl. egy ügyvédnél melyik könyv, a melyik szükséges a hivatásához ? Nekem közelebbről volt egy esetem, a hol az egész katonai büntető törvényt és bűnvádi perrendtartást, sőt egy ezrednek az egész történetét át kellett tanulmányoznom. Már most, a végrehajtó állapította volna meg. hogy a katonai könyveketén mint ügyvéd, a könyy57*