Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

442 357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. összes, a lelkészkedő papságra, hogy bizony még az 1896-iki összeírás is már sok helyütt és sokban annyira változott, kogy uj összeírást kellene csinálni. De kogy folyton ebben az összeirási körben ne mozogjunk, részemről azt indítványozom, maradjunk ennél az összeírásnál, habár — mondom — már ez sem érvényes minden pozicziójában, hogy kikerüljük azt a száz év óta fennálló örökös halasztást. Tény az, hogy a papság megélhetése egyáltalában lehetetlenné vált és ebből kifolyólag a szegény nép helyzete is tűrhetetlen, mert egész vidékek vannak pap nélkül. Az eperjesi egyházmegyében valami harminczöt parochia áll üresedésben. A nép forrong, eszméiben nem tud megállapodni és a mint a fecske várja a kikeletet, ugy várja a szegény nép Amerikának a megnyílását, hogy hazáját elhagyja és oda menjen. Ha tekintetbe veszszük, hogy a földnek hozadéka semmi, hogy a stóla úgyszólván megszűnt, felmerül az a kérdés, hogy miből fedezze az élelmet, a ruházatot, az adót, a cselédtartást és a görög katholikusoknál a gyermeknevelést ? Azért bátorkodom a következő interpellácziót előterjeszteni (olvassa) : »Interpelláczió a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy az akatholikusok kongruája már régen országosan rendezve van, azonkívül is minden jogos igényük ki van elégítve ; tekintettel arra, hogy a katholikusokat, a kik az ország többségét képezve többet is adóznak az akatholikusoknál, legalább is ugyanazon, ha nem nagyobb, jog megilleti a kongrua tekintetében ; tekintettel arra, hogy a katholikusok helyzete már egészen elviselhetetlenné lett azért, mert egész vidékek lelkész nélkül vannak azért, mert legtöbb katolikus lelkésznek a szó teljes értelmében nincs., miből megélnie ; tekintettel arra, hogy a magyar j>üspöki karral a szükséges előmunkálatok már be is lettek fejezve; azért bátorkodom a m. tisztelt kultuszminiszter urat alázattal kérni, méltóztassék nyilatkozni, vájjon e kongruarendezést újból kell a választási felhőkből várnunk, vagy pedig nagyméltóságod méltóztatik nagy nevét e kongruarendezéssel is megörökiteni, s maga iránti örökös hálára kötelezni a katholikus magyar világot ? S ezen utóbbi esetben, a mennyiben minden reményünk kizárólag nagyméltóságodban összpontosul, ezen nagy lelkészi testület tájékoztatásául, méltóztassék nyilatkozni, s minket biztositani az iránt, mikor méltóztatik ebbeli törvényjavaslatot a képviselőház elébe tenni, kiegészítve az egyes lelkész jövedelmét legalább is 2000 koronáig ?« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak. Következik ? Hammersberg László jegyző: Artim Mihály! Ártim Mihály: Következő interpellácziómat az idő előrehaladása miatt csak elolvasom. (Helyeslés. Olvassa) : »Interpelláczió a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy választókerületemben nem. az évtizedek óta üres, de képesítéssel bíró tanítóval ellátott tanítói állomások töltetnek be, s így a régi tanítók kidobatnak ; tekintettel arra, hogy ezen tanítók szintén valami régi képesítéssel bírnak, mely az akkori törvény követelményeinek megfelelt; ezek sem lettek az utczáról felszedve ; s 30—35 esztendeig ugy az egyházat, mint hazánkat önzetlenül szolgálták ; a reájuk bízott ifjúságot Isten és haza szeretetében nevelték és ha nemzetiségi nyelven is oktatták ; és hogy sikeresen, bizonyságul szolgál az a tény, hogy sárosmegyei népünk ellen hazafisága szempontjából mi sem kifogásolható ; tekintettel arra, hogy a méltányosság és humanizmus tiltja azt, hogy azok minden végkielégítés nélkül egyszerűen kidobassanak ; tekintettel arra, hogy azok megélhetésük végett kénytelenek Amerikába távozni, a hol ä mi néj)ünk újból kántortanitókul fogadván őket, újból e népnek vezetői, s nevelői lesznek, habár idegen világrészben, magától értetődik, hogy nem magyar nyelven, nehogy tehát ezen szerencsétlen és a magyar nyelv miatt végelkeseredésben levő emberek idegen országokban, Oroszországban vagy Angliában kénytelenitve legyenek az útiköltséget bekoldulni, nehogy ezen a magyar nyelv iránti elkeseredésüket az Amerikába kivándorolt népünkkel is éreztessék, a magyar intézmények ellen ellenséges indulatot s gyűlöletet népünkben ápolják; alázatos kérelmem odairányul: méltóztassék a t. kultuszminiszter ur e tekintetben érintkezésbe tenni magát az illetékes egyházmegyei hatóságokkal, az eperjes egyházmegyei kántortanítókra nézve pedig specziahter az eperjes egyházmegyei hatósággal, a hol erre vonatkozólag az atyai gondoskodás ez irányban mint én azt hiszem, előzetesen is megtétetett azáltal, hogy a képesítés nélküli tanítóval bíró községbeli lakosok minden gyermek után 30—30 fillért befizettek volt — eddig az egyházmegyei hatósághoz, hogy ezen 30 fillérekből begyűlt és nagyméltóságod által gyarapított összegből legalább 400—500 korona végkielégítésül adassék ki, a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt elmozdított kántortanítóknak*. Elnök; Az interpelláczió kiadatik a valläsés közoktatásügyi miniszter urnak. Ki következik 1 Hammersberg László jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. ház! Számolok az előrehaladott idővel és azért lehető röviden terjesztem elő interpellácziómat. Mégis lehetetlen elzárkóznom annak konstatálása elől, hogy a magyar közgazdasági élet tele van egészségtelen, aggasztó tüne-