Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-357
357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán, 433 Ha tehát abból indulunk ki, hogy a tisztviselők fizetését 50 százalékkal kellett emelnünk, akkor el kell fogadnunk azon tételt is, hogy a létminimum is 50 százalékkal magasabb legyen. Az 1881: LX. t.-cz. szerint a létminimum 800 forintban, vagyis 1600 K-ban lett megállapítva, ha tehát most nem is a drágulás, de a fizetésemelés arányában 50 százalékkal magasabbra akarjuk emelni a létminimumnak megfelelő végrehajtás alá nem yonható összeget, akkor ez nem 2000 korona, hanem 2400 K volna. De tovább megyek. Szerintem ugy az 1881: LX. t.-czikkben, mint a jelenlegi törvényjavaslatban helytelenül van megállapítva, hogy mely harmadrész legyen lefoglalható. A végrehajtási törvény ugyanis azt mondja és ez a javaslat is ezt tartalmazza, hogy a tisztviselők fizetése egy harmadrészben vonható végrehajtás alá ugy azonban, hogy a javaslat szerint 2000 K a fizetésből érintetlen maradjon. Tehát az egész fizetés 1 j z része, Ha tehát valakinek 2200 K fizetése van, akkor 200 K lefoglalható, • 2000 K ellenben érintetlenül marad. Már most, ha oly tisztviselő van, a kinek tényleg 2200 K a fizetése és ő évek hosszú során küzd, előhalad, talán élete végén éri el, hogy fizetése 3000 K-ra emeltetik, akkor, ha a végrehajtási törvény így marad, összes fizetésemelése, vagy előléptetése csak a hitelezőinek válik hasznára. (Halljuk ! Halljuk !) Az igények jogosan emelkednek a szerint, a mint valaki magasabb állásba kerül, családot alapi tva költségei szaporodnak, tehát ennek megfelelően az illetőnek létminimumát is arányosan emelni kell. Nem abszurdum és nem is uj elv a mit mondok, mert a létminimum ez alapelve részben el is van fogadva, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen a kinek már 3000 koronán felüli fizetése van, pl. a kinek 6000 K a fizetése, annál csak 2000 korona foglalható le, 4000 korona ellenben nem, tehát itt már a magasabb létminimum joga elismertetett; nem tartom indokoltnak, hogy miért védjük ennyire csak azoknak az érdekét, kiknek 3000 koronán felüli a fizetése, és miért nem védjük azokét is, kiknek fizetése 3000 koronát meg nem halad. Szerintem ezt a szakaszt ugy kell módosítani, hogy a tisztviselők fizetésének csak a létminimumon felüli, nézetem szerint a 2400 koronát meghaladó összeg egy harmad része legyen végrehajtás alá vonható. Befejezem beszédemet azzal, hogy a részletes tárgyalás alkalmával, majd elő fogom terjeszteni módosításaimat. Altalánosságban a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés,) Hammersberg László jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház! Habár kétségtelenül ezen törvényjavaslat jó szándékból indul ki, és habár kétségtelen az is, hogy ezen törvényjavaslatban nem egy jó intézkedés is van, ennek daczára még sem fogadhatom el azt általánosKÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XX, KÖTET. ságban a további tárgyalás alapjául, nem pedig azért, mert az én véleményem szerint egyfelől a kivánt irányban kellő sikereket nem biztosit, másfelől egyes intézkedései, melyek határozottan túllőnek a czélon, bennem alapos aggályokat keltenek. Kétségtelen, hogy alig van törvény, mely annyira kevéssé elégítette volna ki a várakozást, mint épen ez a végrehajtási törvény. Kétségtelen, hogy alig létezik törvény, mely oly sok és alapos aggodalomra, oly sok ellenmondásra és visszásságra adott volna alkalmat, mint ez a törvény. Épen azért, ha abból a szempontból indulnánk ki ezen javaslat elbírálásánál, hogy ezen törvénynyel szemben mi mindent kellene javítani, helyesbíteni azon, a mit a gyakorlat rossznak mondott, akkor vége-hossza nem volna a kritikai fejtegetéseknek. Mi csak abból a szempontból indulhatunk ki ezen javaslat kritizálásánál, vájjon azon szempontoknak, melyeket az igen t. igazságügyminiszter ur maga elé tűzött, mikor ezen törvényjavaslatot elkészítette, megfelel-e ezen törvényjavaslat vagy nem. T. ház! Az indokolás beismerése szerint ezen törvényjavaslat háromszoros szempontot tart maga előtt. Az egyik az, hogy lehetőleg a végrehajtási költségeket kisebbítse; a második az, hogy a hitelező az adóst a felesleges zaklatástól mentesítse és exisztencziáját tönkre ne tegye és a harmadik, hogy az ingatlanok potom áron való eladását, elkótyavetyélését lehetetlenné tegye. Ezen szempontok közül én, őszintén megvallva, legfontosabbnak az elsőt, t. i. azt tekintem, hogy lehetőleg a végrehajtási eljárás kevésbbé költségessé tétessék, mert meggyőződésem, melyet a tapasztalásból meritek, hogy az adóst nem tette tönkre soha, vagy a legtöbb esetben nem, a tőkének követelése, hanem tönkretették a lavinaszerűleg növekedő költségek, melyektől nem tud menekülni az adós, ha áradatukba belekerült. Ezen törvényjavaslat a költségek kisebbítése szempontjából három intézkedést foglal magában, melyek közül a legelső helyet foglalja el a 4. §. intézkedése, a mely azzal akar segíteni ezen valóban igen nagy társadalmi bajon, hogy a 100 koronán aluli követelések végrehajtásánál az ügyvédi közreműködést kizárja, abból indulva ki, hogy a végrehajtási költségnek nagy mértékét az ügyvédi közbenjárás okozza. A tételnek ekként való felállítása azonban teljesen hibás. A végrehajtási költségek nagy mérvét nem az ügyvédi közbenjárás okozza. A gyakorlatból tudom és be is bizonyíthatom, hogy az ügyvédeknek a végrehajtási cselekménynél való közbenjárásból vajmi kevés, a legtöbb esetben semmi jövedelmük nincs. Merem mondani, hogy legalább a vidéken, hol a végrehajtások túlnyomó része foganatosittatik, minden ügyvéd köszönettel tartozna a félnek, a ki felmentené attól a kötelezettségtől, hogy a végre55
