Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

434 357. országos ülés 1908 július 1-éfi, szerdáti. hajtási cselekménynél'közbejárjon. (Igaz! Ugy van!) A végrehajtási költségek nagy mérvét egészen más tényezők idézik elő. Előidézik pedig mindenek előtt a nagy bélyegköltségek, előidézik azután a végrehajtási és elővételi és felelevenitési cselekmények egész özöne és a végrehajtók költségei, melyek testületük viszonyainak rendezetlenségéből származnak. Annak bizonyítására, hogy ezek a kiadások azok, a melyek a végrehajtást oly nagy mértékben megdrágítják, bátor leszek néhány példát felsorolni, a melyekből ki fog világlani, hogy a végrehajtási rendszernek ilyetónképen való fentartása csak egy najág is, a mikor megtehetjük, hogy megváltoztassuk, a lehető legnagyobb vétek, a legnagyobb bűn a jogkereső közönséggel szemben. (Igaz! ügy van ! a középen J Megállapíthatjuk ebből, hogy minden törekvés daczára teljesen lehetetlen sikert elérni, ha továbbra is fentarijuk azt a rendszert, a mely az egyszer beperlés alá kelült adóst múlhatatlanul a tönk szélére juttatja. Kizárólag kontradiktórius eljárás nélküli likvid követelésekről, váltókövetelésekről fogok említést tenni. Egy 270 koronás követelés végrehajtási behajtásánál, a mely tehát 100 koronán felüli lévén, nem tartozik ezen szakasz intézkedése alá, az összes költség 304 korona 28 fillért tett ki, (Mozgat) a miből a végrehajtói dij, bélyeg és készkiadás 217 korona 27 fillér. Az összes ügyvédi költség, sommás kereset együttvéve nem egészen 86 koronát tesz ki. Egy másik, 250 koronás követelésnél a költség 380 koronát tesz ki, a miből a bélyeg, végrehajtói költség- és készkiadás 232 korona 42 fillér. Vagy vegyünk egy másik típust, egy nagy, 24.000 koronás váltókövetelést, a melynél a végrehajtási és zárgondnoki dijak 964 koronát, a bélyegköltségek 579 korona 79 fillért tettek ki, tehát a készkiadás kerek összegben 1544 korona. Méltóztassanak figyelembe venni még azt, hogy szándékosan oly követeléseket vettem, különösen a 24.000 koronást, a melynél egyetlen egy ügyvédi lépést nem tettem a nélkül, hogy az adóstársként érdekelt fél külön ne kért volna fel a lépés megtételére. így tehát ki van zárva még annak a lehetősége is, hogy egyetlen egy lépés is jogtalan haszonszerzés, vagy költségokozás czéljából törtónt volnaKétségtelen ebből, hogy a költségeknek, a bélyeg- és végrehajtói dijaknak, s egyéb kész kiadásoknak ily ijesztő mértékben való felszaporodása következtében lehetetlen annak az embernek, ki az adósság özönébe jutott,, menekülni. (Ugy van!) Kétségtelen ebből az is, hogy nem az ügyvédek közreműködése az, a mi a végrehajtási felhajtás eredményeként a költségeket növeli, hanem egészen más tényezők, a melyeket az előbb emiitettem. Ha a végrehajtási költségek nagy mérvét vizsgáljuk, és annak okát az imént emiitett körülményekben találjuk, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezen immár társadalmi bajjá vált költségeknek ezen óriási hibája nem orvosolható máskép, mint ha a végrehajtási eljárás rendszerében alapos, tökéletes változtatást eszközlünk. E tekintetben nem értek egyet a bizottságnak és a t. miniszter urnak felfogásával, hogy ezen változtatásokat nem vagyunk képesek megtenni addig, mig az egész perrendtartás rendszerét meg nem változtatjuk. Igenis merem állítani, hogy azokat az intézkedéseket, a melyek okvetlenül szükségesek, hogy a költségeknek ily ijesztő módon való felszaporodását meggátoljuk, meg lehet tenni most és meg lehet tenni bármikor, a perrendtartás gyökeres megváltoztatása nélkül is. Mindenekelőtt feltétlenül szükséges, hogy azt a végrehajtási és azt a felebbezéskérési szisztémát és eljárást, a mi most van, haladéktalanul küszöböljük ki. Nincs annak abszolúte semmi értelme, hogy akkor, mikor jogerős ítélet vagy határozat, vagy pedig közokirat alapján végrehajtást kérünk, kénytelenek vagyunk a végrehajtási kéréseknek egész sorozatát benyújtani, folytatólagos végrehajtási kérvényeket benyújtani, és a biztosítási végrehajtástól eltekintve, a felelevenitési és újra kiviteli kéréseknek egész özönét benyújtani azért, hogy az a végrehajtó abba a helyzetbe jusson, hogy a hitelezővel vagy megbízottjával együtt kimenjen az illető kötelezetthez. Ezt az eljárást igenis biztosítani lehet sokkal könnyebben, költségek nélkül, azon az utón, a melyet az indokolás is megjelöl, t. i. az ítélet bemutatásával. És engedjen meg a t. miniszter ur, de nem osztozkodhatom abban a véleményében, hogy mi ezt a dolgot nem vezethetjük be most ezen törvényjavaslattal a perrendtartás gyökeres javítása nélkül, mert hiszen micsoda változtatást idézett volna elő ez a nóvum a végrehajtási eljárásban? Semmi egyebet, mint azt, hogy a végrehajtási kéréseknek özöne, a mely különben is felesleges munkával terheli meg a bíróságot, kiküszöbölhető lett volna, és ennek következtében beállott volna az az állapot, a mely az illető hitelezőnek vagy megbízottjának egyszerű felkérésére a végrehajtást lehetővé tette volna, a mihez most a kérések egész özöne szükséges. Ez az eljárásban semmi szervi zavart elő nem idézhetett és semmi néven nevezendő bajt nem okozhatott volna. A második, a mi a, költségek szaporítását megakadályozza, ós a mi feltétlenül javára szolgálna ennek az eljárásnak, a végrehajtók államosításának kérdése, ííem kívánok ezzel bővebben foglalkozni, de nem hagyhatom figyelmen kivül és megemlítés nélkül azt, hogy nem tudom, hogy most, mikor annyi. hivatalnak a státusát, a fizetését rendezte a miniszter ur, a mikor