Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

422 357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. exisztencziákkal szemben, a kikről itt szó van, csődeljárásnak csak a legritkább esetben lehet helye. Molnár Jenő: Bekényszeritik a hamis eskübe ! (Zaj. Elnök csenget.) Éber Antal: A mikor látjuk, t. képviselőház, hogy nálunk kötelesek és kénytelen vagyunk konstatálni, hogy igen vagyonos olyan emberek léteznek, — különösen a vidéken — a kiknek semmi egyéb kézzelfogható és a hitelező szeme előtt levő tulajdonuk nincsen, mint az, a mi itt ezen törvény szerint lefoglalhatatlannak van most már kimondva, de a kiknek azután készpénzben vagy takarékpénztári könyvekben esetleg igen tetemes vagyon van a zsebükben, hogy akkor, t. képviselőház, azt, a mi látható, azt. a mi kézzelfogható, elvonjuk a végrehajtás alól, de azt, a mit ők eddig is elvontak, nem igyekszünk a kényszerítő birói parancs rendelkezése szerint a hitelező rendelkezésére bocsátani: ezt én helyes jogpolitikának nem tartom. (Mozgás.) Az igazságügyi bizottságban két szabályt voltam bátor módosításként javaslatba hozni, a melyek felállítása legalább a legkirívóbb hiányait pótolná annak az eljárásnak, mely szerint abból a vélelemből indulunk ki, hogy a végrehajtató az erősebb, a végrehajtást szenvedő pedig a gyengébb. Azt voltam bátor indítványozni, hogy e mentességek ne nyerjenek alkalmazást két esetben : a mikor a végrehajtató büntetőbirói Ítélet alakjában van jogosítva végrehajtást kérni és a mikor szegényjogon perel. A bűnvádi perrendtartás 489., 492. és 493. §-ai alapján büntető ítélettel is csak ezen eljárás szerint lehet a végrehajtást foganatosítani, sőt, ha a bűnügyi zárlat foganatosittatik is, azt is 30 napon belül meg kell erősíteni, e törvény szerint foganatosítandó biztosítási végrehajtással. Már most miféle szoeziálpolitikai elv nyer érvényesülést, miféle szocziálpolitika jut diadalra, mikor el fogjuk érni, hogv a ki megkárosított valakit, a ki csalást, sikkasztást, zsarolást követett el valakivel szemben, a ki jogerős birói Ítélettel el van ítélve kártérítésre : mikor vele szemben a végrehajtást akarják foganatosítani, akkor az a csaló, az a sikkasztó, az a zsaroló vagy akármilyen más bűntettes, vagyoni exisztencziája biztosítása czimén, elvonja a kielégítési alapot az elől, a kinek büntető ítélettel megállapított kárigénye van ? Rövid néhány héttel ezelőtt a ház az igazságügyminiszter urnak a büntető novella kajscsán előterjesztett indítványára a csalást hivatalból üldözendőnek mondta ki. Már most azon indokolással szemben, a melyet Búza Barna t. barátom fejtett akkor ki, hogy nem a nagy csalókról, hanem azokról a vidéki kis csalókról van szó, a kik leginkább szipobyozzák és szívják a nép vérét : (Halljuk ! Halljuk !) a ki a vidéki viszonyokat ismeri, nem fog-e nekem igazat adni, hogy azon kis vidéki csalók és uzsorások közül, a kik ezen intézkedésnek főleg alapját képezik, alig van egyetlen egy, a ki kézzelfogható és szemmel látható oly vagyonnal birna, mely e törvény szerint a foglalás alól mentesítve nincsen. Hivatalból fogják tehát ezt a csalót üldözni, kártérítésre is fogják Ítélni és nem lesz azon ítélet alapján tőle mit elvenni. (Zaj. Félkiáltások : Bezárják I Becsukják !) Annak a szegény embernek, ki vag}roni kárt szenvedett, azt hiszem, nagyon kevés haszna van abból, hogy bezárták, hanem az kárának visszatérítését akarná ; ezek az exisztencziák meg, a kikről szó van, sokkal szivesebben becsukatják magukat egy-két hónapra, semhogy a jogerősen megítélt kárt megtérítsék. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Éber Antal : A másik az az eset, a mikor valaki szegényjogon, bélyegmentesen folytatott perben nyert Ítélet végrehajtását követeli. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, miszerint ahhoz, hogy valaki szegényjogon bélyegmentesen folytathassa a pert, egy olvan, a felsőbb hatóság által is megerősített községi bizonyitványt kell becsatolnia, a melyben igazoltatik, hogy az illető sem birtok, sem tőkepénz. sem munkálkodása és szolgálata folytán nem huz nagyobb jövedelmet, mint a mennyit a lakhelyén szokásos napszám kitesz. Bocsánatot kérek, egy ilyen teljesen szegény embernek, a kinek semmiből sincs annyi jövedelme, még munkájából sem, a mely több volna, mint a napszám, van jogerősen megítélt követelése valakivel szemben. Azt kérdem én, hogy micsoda szoeziálpolitikai elv jut diadalra akkor, midőn az ezzel szemben elmarasztalt adós az ő vagyoni exisztencziájának biztosítása czimén elvonhatja a kielégítés elől a vagyonát. Azt hiszem, hogy ezt a két kivételt olyannak tekinthetem, a melyeknek el nem fogadása engem arra kényszerit, hogy általánosságban sem fogadjam el a törvényjavaslatot. Mert ezen két esetben szerény vélekedésem szerint föltétlenül oly hiba követtetik el gazdasági, jogpolitikai szempontból és az igazságosság szempontjából, a melynek morális hatása a népre, a közvéleményre kiszámíthatatlanná válik. (Ugy van ! a középen.) Midőn a pártban tárgyaltuk ezt a kérdést, valakinek azt méltóztatott mondani, hogy ezek végtére kivételes esetek ; a leggyakoribb esetekben mindenesetre a hitelező lesz gazdagabb és az adós lesz a szegényebb. Bár nem tudom, hogy honnan lehetne annak megítélésére adatot meríteni, hogy melyik esetben melyik a gazdagabb fél, de konczedálom, hogy ezek talán a legritkább, kivételes esetek. Azonban azt mondom, hogy akkor, midőn egy szegényebb embernek esetleg vagyoni exisztencziáját ugy teszik tönkre, hogy azzal szemben egy j ogerősen megállapított birói igény van és ezen birói igényt vele szemben érvényesitik, akkor elvégre azzal az emberrel szemben méltánytalanság, az igazságosság és a jog megsértése nem követtetett el, mert végtére nem történt semmi egyéb, mint az, hogy egy kikényszeríthető birói parancs rajta végrehajtatott. De méltóztassanak beleképzelni magukat annak az embernek lelkiállapotába, a ki mint sz.e«