Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-357

357. országos ülés 1908 Julius 1-én, szerdán. 421 ebben látom a modern jogi törvényhozásnak egyik eminens feladatát, és épen azért meggyőződésem teljes melegével ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban való elfogadásra. (Elénk helyeslés, éljenzés és a taps a jobb- és baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Éber Antal. Ebei* Antal : T. képviselőház ! A mikor e törvényjavaslatnál felszólalok, tisztában vagyok azzal, hogy sem könnyű, sem kellemes feladatot nem teljesítek. Nem kellemes e feladat azért, mert azon kormány egyik tagjának javaslatáról van szó, a mely kormány iránt teljes bizalommal viseltetem. De nem kellemes a feladatom azért sem, t. képviselőház, mert az a hangulat, a melylyel az igen t. előadó ur most elhangzott igen érdekes előadását befejezte, annyira országos és általános, . . . Olay Lajos: Az igazság! Éber Antal: ... az itt elhangzottak annyira tetszetősek és kedvesek, hogy azokkal szemben kénytelen vagyok magam is, a ki a javaslat ellen vagyok, konstatálni és elismerni azt, hogy az igen t. igazságügyminiszter ur kétségkívül a közvélemény óhajának, talán mondhatnám, a közvélemény bizonyos nyomásának tett eleget akkor, a mikor e javaslatot, ezen alapelvekre fektetve, beterjesztette. A magam részéről azonban, t. képviselőház, mégsem zárkózhatom el ennek a nem kellemes és nem hálás feladatnak a teljesítése elől, a mely abban áll, hogy a javaslat elleni szavazatomat megokoljam. Kern zárkózhatom el azért, mert, az én szerény vélekedésem szerint, minden képviselőnek, a ki kötelességét teljesiteni akarja, kötelessége minden áramlatra és nézetkülönbségre való tekintet nélkül elmondani és megokolni véleményét akkor, a mikor e törvényjavaslattal szemben oly mértékben vannak alapos és komoly aggodalmai, mint a milyen komolyak, szerény vélekedésem szerint, azon aggodalmak, a melveket a következőkben előadni bátorkodom, (Halljuk! Halljuk !) Az igen t. előadó ur és a javaslat indokolása is a javaslat intézkedéseit főleg a jog szoczializálásának keretében foglalja össze, és felállítja — az indokolás szerint — ezt a feladatot az adós vagyoni exisztencziájának biztositása végett, tehát — a mint az előadó ur mondotta — szocziális szempontokból keU a javaslatnak az a része, a mely itt a mentességeket magában foglalja. Hát, t. képviselőház, én a magam részéről a legmelegebben üdvözlök minden olyan intézkedést, a mely a jog szoczializálásának jelszava alatt jelenik meg, a mi alatt azt értjük, hogy a jogot abba a hivatásba, azon kötelességteljesitésbe állítja be, hogy a gyengébb felet az erősebb féllel szemben megvédelmezze és oltalmazza. De, azt hiszem, t. képviselőház, hogy a jog ezen szoczializálásának vannak határai és ezek a határok kezdődnek ott, a hol már jogerős birói parancs, jogerős birói ítélet van, kezdődnek a végrehajtási eljárásnál, a melynek t. képviselőház, az én szerény vélekedésem szerint uralkodó irányzata, jogpolitikai eszméje csak egy lehet, hogy az a kötelező, a jogerőre emelkedett birói parancsot érvényre is juttassa. (Mozgás a baloldalon.) Mert, t. képviselőház, hogyha tovább megyünk azon az utón, a melyen ez a javaslat indult, hogy a végrehajtási eljárást szoczializáljuk, akkor beleütközünk azonnal abba az akadályba, a mely én előttem felmerült, hogy t. i. a végrehajtási eljárás ezen szoczializásánál egyáltalában nem állanak rendelkezésünkre azok az ismérvek, a melyeknek segítségével meg lehetne állapítani, hogy ezen eljárás szempontjából a két fél közül melyik az erősebb és melyik a gyöngébb ? Akkor, a mikor én a cselédet munkaadója ellen, az ipari munkást a nagygyárossal szemben megvédelmezem, akkor, t. képviselőház, igenis, rendelkezésemre áll egy biztos kritérium annak a megítélésére, melyik a gyöngébb és melyik az erősebb fél. De pusztán azért, mert az egyik félnek egy végrehajtható jogerős birói parancs van a birtokában és pusztán azért, mert az a másik ellen mond ki marasztaló ítéletet, pusztán ebből a szempontból, t. képviselőház, felvenni, általánosítani azt az elvet, hogy az, a kinek birtokában van a birói parancs, az erősebb, a ki ellen szól, a gyengébb fél : ez az én szerény felfogásom szerint teljesen elhibázott jogpolitika, mert a gyakorlati életben ennek semmi néven nevezendő alapja nincsen. (Zaj a baloldalon.) Ha arról van szó, hogy a végrehajtás mentesittessék addig a mértékig és határig, a milyen mértékig és határig a külföldi modern törvén yhozásokban mentesítve van, — t. i. azt mondják ezen a törvényhozások, hogy azt a minimumot, azt a végsőt, a melynek elvétele esetén az illető már a szegény-eltartás terhére, tehát az állam terhére esnék, azt a köz érdekében, de ezen eltartás elhárítása érdekében is nem engedjük elvenni, — hát én különösen korlátozással fogadom el, a mely korlátozás meg van ezeknél a modern külföldi törvényhozásoknál is, de a mely korlátozást sem a mi törvényeinkben, sem ebben a most tárgyalás alatt levő javaslatban nem találom meg. El méltóztatnak t. i. feledkezni arról, hogy azokban a jogokban, a melyekre a mélyen t. előadó ur hivatkozott, — abban az osztrák és abban a német jogban, a melyben ezek a mentességek benfoglaltatnak — van egy kiegészítő intézkedés is a hitelező és a végrehajtó érdekében, az t. L, hogy bármely stádiumában az eljárásnak, ha kielégítést nyerni nem tud, a végrehajtást szenvedőt hat hónapig terjedhető fogházzal is felfedező eskü letételére szorithatj a ; ott tehát szerezhet magának a hitelező garancziákat abban a tekintetben, hogy azokat a minimális érték- és vagyontárgyakat, a melyek szem előtt feküsznek, elvonhatják, de legalább semmit mást nem, s igy minden egyéb az ő rendelkezésére áll. Itt nálunk azonban, igen t. képviselőház, a hol ez a felfedező eskü sem eddig nem volt meg, sem ebben a törvényben nincsen felvéve . . . (Közbeszólás a baloldalon.) Azt hiszem, t. barátom nagyon jól tudja, hogy azokkal az