Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

404 356. országos ülés 1908 június 30-án, kedden. kisebbségben maradt pártra nézve úgyszólván lehetetlenné teszi, hogy a maga jogát a Curia előtt érvényesítse, mert borzasztó nagyok a felmerülő költségek, és a törvény lehetőséget nyújt a korrupt eszközökkel győztes pártoknak arra is, hogy az összes költségeket az ellenfél nyakába zúdítsa. De nemcsak drága az eljárás, hanem hosszadalmas is; az ellenfél, a megválasztott képviselő könnyen elhúzhatja két-három esztendeig is az eljárást. Ha a választások tisztaságát akarjuk biztosítani, akkor gyors eljárásról kell gondoskodni! Továbbá a kisebbség egyenesen ki van szolgáltatva a többségnek; mert a mikor a többség támadja meg e kisebbség mandátumait, akkor nem a Curia elé mennek, hanem a képviselőház biráló bizottságai elé, tehát azon hatóság elé, a mely nem egyedül jogi szempontból bírálja el az eseteket és nem ment a politikai befolyások hatásától. Ezek azok a szempontok, a melyek engem arra késztetnek, hogy e törvényjavaslatot a magam részéről el ne fogadjam. Megemlítem még azt a hiányt is, hogy a fuvar- és élelmezési költségeknek a jelöltek által történt fizetését e javaslat nem minősíti megvesztegetésnek és így nem teszi teljesen ingyenessé a választást. Ennélfogva én nem vagyok abban a helyzetben, hogy e javaslatot elfogadhassam, hanem a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »Határozza el a ház, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a napirendről leveszi ős utasítja a kormányt, hogy a nőkre is kiterjedő általános, községenként eszközlendő titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot sürgősen terjeszsze elő, és ezen törvényjavaslatot a sürgősség kimondásával az országgyűlés által oly időben tárgyaltassa le, hogy az ilyen értelemben megalkotandó választói reform 1909. szeptember 10. előtt törvénybe iktattassák.« Azt hiszem, ha a kormány és a többség teljesitik azt a vállalt feladatukat, hogy a választői reformot megalkossák, akkor egyáltalán nem kerül a sor arra, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvény meghosszabbítást nyerjen, De ha mégis beállana ennek a szüksége, ha, akár a többség, akár a kormány magatartása, akár más, előre nem látott okok miatt a választói reform nem volna oly módon elintézhető, hogy 1909. szept. 10-ikéig törvényerőre emelkedjék, meglesz a kormánynak a lehetősége, hogy olyan törvényjavaslatot terjeszszen elő, a mely meghosszabbítsa a kúriai bíráskodás hatályát addig, a míg a választói reform törvénybe iktatva nincs. Elnök: Ki következik? Szmrecsányi György jegyző : Mezőfi Vilmos! Mezöfi Vilmos: T. ház! Teljesen értem a kormány intenczióját, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényt, a melynek hatálya 1909 szept. 10-én lejár, meghosszabbítani kívánja, mert lehetséges, hogy a választói jogról szóló törvényjavaslat, a melynek beterjesztését a belügyminiszter ur az őszi ülésszak kezdetétől számított egy hónap alatt igérte, nem lesz rövid idő alatt megalkotható és az azon uj törvény alapján megejtendő választás előkészítése, a választókerületek beosztása, a választók összeírása, talán több időt vesz igénybe, mint a mennyi 1909 szept. 10-ig rendelkezésre áll. Ertem tehát, ha a kormány ezt a törvényt, a mely mégis némi biztosítékot nyújt a képviselőválasztások szabadságára és tisztaságára nézve, meg akarja hosszabbítani 1909 szeptember 10-én tul, de sehogy sem tudom megérteni, miért akarja 12 esztendőre meghosszabbítani? (Zaj.) Mert ha 1909 szept. 10-én a törvény hatálya lejár is, kell, hogy 1909 szeptember 10-ig már előttünk legyen az általános választói jogról szóló törvényjavaslat, sőt nem lehetetlen, hogy addig meg is lesz szavazva. Az alkotmányjogi felfogás szerint a király trőnbeszéde és a miniszterelnök progranimbeszéde értelmében kétségtelenül, mihelyt a ház az általános választói jogról szóló törvényt megszavazta, az országgyűlést fel kell oszlatni, és uj választásokat kell elrendelni. De tegyük fel, hogy a jelenlegi képviselőház feloszlatása csak a törvényes cziklus letelte után, vagyis 1911-ben történik meg, mert addig terjed ennek a háznak a mandátuma, akkor sem kell 12 évig ezt a javaslatot meghosszabbítani, hanem csak az 1911 szeptember 11-ig terjedő időre, vagyis legfeljebb két esztendeig, mert 1911-ben feltétlenül meg kell ejteni az uj választásokat, és pedig már az általános, titkos és egyenlő választási jog alapján. Érthető és megbocsátható tehát az az aggodalom és gyanú, hogy a curiai bíráskodásnak 12 évre való meghosszabitására irányuló rendszabály is azt a titkolt szándékot foglalja magában, hogy az általános választói jogból nem lesz semmi, megmarad a mai rendszer,' így tehát szükség lesz a curiai bíráskodásról szóló törvényre. Mert, t. ház, ha az általános és egyenlő választási jogról szóló törvényjavaslat a képviselőház elé fog terjesztetni, és ha azt a javaslatot ez a képviselőház megszavazza, kétségtelennek tartom, hogy ez a curiai bíráskodásról szóló törvény a maga teljességében a lomtárba fog kerülni, (ügy van! a középen.) Miért tartom ezt kétségtelennek? Azért, t. ház, mert az »általános,« »egyenlő« és »titkos« alapelveken nyugvó választói jog mellett fentartani olyan törvényt, a mely az etetés-itatást szankczionálja, fentartani egy olyan törvényt, a mely szankczionálja a vesztegetést, — mert hiszen a fuvardíj fizetése nem más, mint vesztegetés, — fentartani egy olyan törvényt, a mely úgyszólván lehetetlenné teszi, hogy a szegény ember is bekerüljön a képviselőházba, és végül fentartani egy olyan törvényt, a mely csak a vagyonosnak adja meg azt a jogot, hogy ha ellenfele törvény-