Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-356

356. országos ülés 190H június 30-án, kedden. 405 telén eszközökkel kapta meg a mandátumot, az ellen felszólalhasson: teljes lehetetlenség. Mert a mi az utóbbit illeti, t, ház, az olyan ember, a kinek 3000 K-ja van, a melyet egy vizsgálat czéljára tud áldozni, és el tudja vállalni a vagyonjogi felelősséget arra, hogy ha ez a 3000 K elfogy, — a mint sok esetben elfogy — képes legyen újra 5000, esetleg 10.000 K-val azt pótolni, nem mondható szegény embernek; az már bizony jómódban kell. hogy legyen. Vagyis, t, ház. kétségtelen, hogy ezen törvény alapján a szegény ember a képviselőházba nem juthat be, másrészt pedig ha igazságtalanság, jogtalanság történik a választásoknál, a maga igazát e törvény alapján kiküzdeni nem tudja. Tehát kétségtelennek és feltétlenül igaznak tartom, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslattal együtt a választások tisztasága, a választások becsületessége és a választások szabadsága iránt ezen törvénytől teljesen elütő más törvény fog rendelkezni. Ebből a szempontból kiindulva tehát, nem fogadhatom el a 12 esztendei határidőt, hanem ragaszkodnom kell ahhoz, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hatálya legfeljebb csak két évre, vagyis addig az ideig hosszabhittassék meg, a mikor a képviselőház az általános választási jog alapján megejtendő választások utján jön össze ismét. Én már. azért is a két évi meghosszabbítás mellett vagyok, mert maga az a körülmény, hogy csak két évig van még érvényben a curiai bíráskodási törvény, mintegy ösztönzi a kormányt és impulzust ad neki arra, hogy az általános választói jogról szóló törvényt feltétlenül megteremtse, minthogy ezen parlamenti cziklus lejárta után nincsen meg többé a törvényben lefektetett azon biztosíték, hogy a választások tisztasága felett, legalább némileg, törvény őrködik. De az indokolásban maga az igazság ügyminiszter ur is az én felfogásomnak ad igazat. Azt hiszem, a képviselőház tud róla, hogy 1907 június 5-én beterjesztett az igazságügyminiszter ur egy módosítást, a mely ezen törvénynek nyolcz esztendei próbaidő alatt nyilvánvalóvá lett hiányait pótolni és orvosolni akarja. Ezt az 1907 június 5-én a képviselőház elé beterjesztett terjedelmes törvényjavaslatot és módosítást azonban ezzel a törvényjavaslattal a miniszter ur visszavonta. Visszavonta pedig a következő indokolással (olvassa): »A belügyminiszter ur. időközben a képviselőháznak folyó hó május 27. napján« — vagyis az én interpellácziómra adott válaszában — »tartott ülésében bejelentette, hogy a választói reformra vonatkozó javaslatát az őszi ülésszak elején benyújtani szándékozik ; ilyen körülmények közt a fennemlitett törvényjavaslatnak mostani alakjában törvényerőre való emelése többé nem mutatkozik időszerűnek^ — már t. i. ama módosított törvényjavaslatnak, a melyet 1907 június 5-én terjesztett az igazságügyminiszter a ház elé — Aminthogy a választójog tárgyában alkotandó uj törvény a választási bíráskodás egész szabályozásának általános revízióját fogja szükségessé tenni, a választói bíráskodás részleges novellája ezzel elvesztvén gyakorlati jelentőségét: az e tárgyban készült törvényjavaslatot egyidejűleg visszavonta.* Az igazságügyminiszter ur elismeri tehát azt, hogy a belügyminiszter ur kijelentése után felesleges ezt a törvényt alaposan módosítani, mert hiszen ez a törvény amúgy is idejét multa, ez a törvény az általános választói jog törvényének elfogadása után amúgy is semmissé lesz, mert egészen uj törvények fognak a választások szabadsága és tisztasága felett őrködni. Ha ez igy van, akkor sehogy sem értem, miért mondja az indokolás további folyamán a miniszter ur azt, hogy (olvassa): » . . . a most benyújtott törvényjavaslat kizárólag ezt a czélt tartja szem előtt, s ehhez képest arra szorítkozik, hogy az 1899: XV. t.-cz. időközben kötött rendelkezéseinek hatályát a már előzőleg beadott javaslatban is tervezett 12 évi időtartamra hosszabbítja meg«. Ennélfogva egy rossz törvényt, a mely idejét multa, egy törvényt, a mely 1911-ben már nem lesz törvény, mert akkor az általános szavazati jog alapján lesz már törvényünk, nemcsak 191 l-ig. hanem, további 12 évi időtartamra akar a kormány meghosszabbítani. Ebben nincs logika, hacsak nem az, hogy az általános választójognak bekövetkezendő sorsáról a kormány már előre tisztában van, előre tudja, hogy azt ugyan nagyon melegen óhajtja, azért ugyan mi igen élénken harczolunk, arra ugyan Ígéretet tett a miniszterelnök ur, a kormány . . . Ugron Gábor: Meg is tartja! Mezöfi Vilmos: ... ós a belügyminiszter ur, de beterjeszteni mégsem fogja. Ugron Gábor : Nemcsak a belügyminiszter, hanem az egész kormány Ígérte és állja. Ivánka Milán: Vállalják érte a felelősséget? (Zaj.) Ugron Gábor: Igen, mi is vállaljuk érte a felelősséget! Mezöfi Vilmos: Nem akarok ennek a törvényjavaslatnak bírálásába belebocsátkozni. Abból a szempontból indulok ki, a melyet az igazságügyminiszter igen hekyesen az 1899 : XV. évi törvőnyezikk módosításáról és hatályának meghosszabbításáról intézkedő, 1907-ben benyújtott törvényjavaslat indokolásában mondott, hogy (olvassa): »Az 1899 : XV. t.-czikknek, mint a miniszteri indokolás is kifejti, olyan hézagai és hiányai vannak, a melyek feltétlenül megkövetelik, hogy korrigáltassanak. Ha e hiányok csak a még beállható időközi választásokkal szemben érvényesülnének is, akkor is jogos