Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-355
372 355. országos ülés 1908 június 27-in, szombaton. Hova jutnánk, ha ezeknek kivitelét is eltiltanék a fokozat folytán, ha t. i. a t. ház belemenne abba, hogy már ab ovo kiviteli tilalmat állit fel ilyen takarmányneműekkel szemben, ha mindjárt csak a moslékon kezdi is? De ismét utalok arra, hogy ennek gyakorlati jelentősége nincs is. Mert hogyan áll az eladás és kivitel kérdése? Biztositék csak az irányban szerezhető, hogy a gyár idebenn adja el. El fogja idebenn adni, de mindig akadhat olyan exportőr, a ki kiszállíthatja. Azonban az igen t. miniszterelnök ur nagyon helyesen mondotta volt a pártértekezleten, hogy ezzel szemben az egyedüli megoldás melyhez a kereskedelemügyi miniszter ur is hozzájárult, hogy tarifális utón akadályoztassák meg a moslékkivitel. Indítványom tehát oda terjed, hogy a pénzügyi bizottság előadója által kontemplált kiviteli tilalom ne fogadtassák el és ne iktattassák be a 88. szakaszba. Szmrecsányi György jegyző : Ábrahám Dezső! Ábrahám Dezső: T. ház! Ugy az előadó ur, mint Máriássy Mihály képviselőtársam módosításához örömmel hozzájárulok. Nem osztozom Halász Lajos t. képviselőtársam aggályaiban; a mint a miniszterelnök ur kijelentette, e törvényjavaslat egyik czélja az államháztartás bevételeinek olyan területben való szaporítása, a hol az adózókat az nem nagy mértékben sújtja és nem épen nélkülözhetetlen szükségletet vesz igénybe, másik czélja pedig a mezőgazdaság intenzivebb művelésének megtestesitése. A mikor a törvényjavaslat 88. §-a ezt a kártalanítást kontemplálja, akkor itt voltaképpen nem takarmánykiviteli tilalommal állunk szemben. Még kevésbbé áll Halász Lajos t. képviselőtársamnak az a tétele, hogy ez az intézkedés ellenkeznék a szabad kereskedelem fogalmával vagy beleütköznék a kereskedelmi szerződésekbe. Nem lehet erről szó már csak azért sem, mert a törvény nem állit fel tiltó rendelkezéseket, hanem csak a kártalanítást köti bizonyos feltételhez, nevezetesen ahhoz, hogy az a szeszgyáros, a ki a maga takarmányát nem itthon adja el, nem kapja meg a kártalanítást. Nem forog fenn tehát a szabad kereskedelem elvének, vagy egyes kereskedelmi szerződéseknek megsértése, mert ezen intézkedés által mi egyfelől honoráljuk azt az áldozatot, a melyet a szeszgyárostól kívánunk, de másfelől előkészítjük az intenzív gazdasági termelést. En tehát a mezőgazdaság érdekében, minthogy az állattenyésztés a mezőgazdaság legértékesebb része és annak viszont a hizlalás a legkiadósabb ága, mellőzhetetlennek tartom a kártalanításnak attól való függővé tételét, hogy a moslék idebenn használtassák fel. Van Halász Lajos t. képviselőtársamnak egy másik aggálya is, az ellenőrzés tekintetében. A monopóliumok példa rá, hogy minden nagyobb zaklatás nélkül lehet ezt a dolgot ellenőrizni. Az a gyáros, a ki nem maga használja fel ezt a takarmányát, mindenesetre anyagilag felelőssé teendő, mert neki mindig módjában van, hogy garancziát követeljen a vevőjétől arra nézve, hogy a moslék Magyarországon használtatik fel. Van egy tiszteletteljes módosításom is a 88. §. utolsó bekezdésére nézve. Ebben a tekintetben igazolni akarom, hogy nem az ipari szeszgyárakkal szemben való animozitás vezet e javaslat tárgyalásánál. A 88. §. utolsó bekezdésénél ugyanis a következő módosítás elfogadását kérem (olvassa) •' »Azon gazdaság, a mely ilyenképen kontingensét eladta, újból csak az esetben kaphat kontingenst, ha a megfelelő kártalanítási összeget visszafizeti.« Ez ugy financziális, mint közgazdasági szempontból helyes. (Helyeslés.) De egyúttal kizárja az ezen szakaszban megállapított kártalanítással való visszaéléseket, spekulácziókat. Nagyon könnyen bekövetkezhetik az, hogy egyik-másik befolyásos ember, az e szakasz szerinti kedvezményből üzérkedést csinál; ennek óhajtom elejét venni azzal, hogy ne engedtessék meg, hogy valaki a megkapott és eladott kontingens után másik kontingenst szerezhessen protekczió utján. Kérem méltóztassanak határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés.) Szmrecsányi György jegyző: Lázár Pál! (Nincs itt!) Surmin György! Surmin György (horvátul beszél; olvassa).' »Indítványozom, hogy a 88. §. 1. pontja a következőkép szóljon: a melynek összege hektoliterenként 50 K állapittatik meg.« A második indítványom a következő: (olvassa): A 88. §. utolsó bekezdésében 50 K. teendő 60 K. helyett, 55 K. pedig 65 K. helyet. Zlinszky István jegyző: Nagy Sándor! Nagy Sándor : T. ház! Csak röviden vagyok bátor utalni arra, hogy a nemzetgazdaság egyetemes tudománya elismeri, hogy maradi gazdasági politika az, a mely akár kiviteli vámokkal, akár kiviteli tilalmakkal dolgozik. (Ellenmondások.) Smith Ádám elég tekintély e tekintetben. (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon : Az régen volt!) Igen, a régi Európa politikája volt a kiviteli tilalom, de ma el van már ismerve minden törvényhozásban, hogy kiviteli vám csak monopólium-tárgyakra, kiviteli tilalmak pedig csak olyan dolgokra vethetők, a melyek kivitele többé nem reparálható, a melyek nem helyettesíthetők ; pl. ha Olaszországból kiviszik a műremekeket, a melyeket újra megcsinálni nem lehet. (Zaj.) Magyarországon csak egyetlenegy kiviteli tilalom van : a papirosgyártásra szükséges rongyra vonatkozólag. Az erre vonatkozó törvényjavaslatnak 1903. évi tárgyalásakor a miniszteri indokolás hangsúlyozta is, hogy kiviteli vámokkal, tilalmakkal egy törvényhozásnak nem szabad operálnia.