Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-355

355. országos ülés Íit08 június 27-én, szombaton. 373 Én felhívom a mezőgazdák figyelmét arra, hogy ezt a takarmányczikket ők maguk eddig nem karolták fel. A földmivelésügyi miniszter ur azelőtt Mezőhegyes részére mindig árlejtést hirdetett a szárított moslékra; az utóhhi időben azonban abbahagyták, mert maga Mezőhegyes a szárított moslékra nem reflektált. Tehát igaz az, a mit mondanak, hogy e takarmányczikket maguk a mezőgazdák nem karolják fel. De jogilag nem áll fenn, a mit Ábrahám Dezső t. képviselőtársam mond, hogy t. i. junktimba kell ezt hozni, mert a kártérítési összeg megadása abból a jogi okoskodásból deriváltaíik, hogy az állam nem veszi el tőlük ingyen tulajdonukat és igy logicze semmi sem indokolja, hogy junktimba hozassák a kiviteli tilalommal. A takarmány tekintetében ugy is van mód a kiviteli tilalomnak megállapítására és ezt tarifális utón is el lehet érni. A kivitel különben is jelentéktelen. Nézetem tehát az, hogy nem helyesen járunk el még a mezőgazdák szempontjából sem, ha erre rányomjuk a kiviteli tilalmat. Ennélfogva nem fogadom el a junktimot vagy azt, hogy kiviteli tilalom állapíttassák meg. (Helyeslés.) Szmrecsányi György jegyző: Earkaskázy Zsigmond! Farkasházy Zsigmond: T. képviselőház! Nem fogadhatom.el eszakaszt azon okból, mert, mint az imént kifejtettem, a kontingensnek 65 koronában való megtérítését teljesen indokolatlannak tartom. Vagy vagyoni értéket képviselt ez a kontingens, a mely eddig az ipari szesztermelésnek odaadatott, ő reájuk nézve, és akkor méltóztassék azt teljes összegében megtéríteni, vagy pedig nem képezte tulajdonát az illető gyárosoknak és akkor ne méltóztassék kártérítést fizetni. Annyi egészen kétségtelen, és azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur is elismeri, hogy a kontingentált szesz hektoliterjének érteke nem 65 K, hanem mindenesetre több, és igy ha a szeszkontingens hektoliterjéhez tulajdonjogot szerzett az ipari szeszgyár, akkor méltóztassék az egészet megfizetni. Ugron Gábor: Nem szerzett! Farkasházy Zsigmond : Ha pedig nem szerzett, ne méltóztassék akkor az államkincstárnak olyan ^ajándékot adni, a melyet meg nem érdemel. Épen ilyen inkonzequenczia merült fel a moslékra nézve is. Azt találom, hogy a kivitel megtiltása a helyes közgazdasági felfogás szerint a szabad kereskedelem alapelveivel nem egyeztethető össze. Az pedig, hogy megbüntesse, megvámolja az állam a kiviteli tilalommal a mezőgazdasági szeszgyárosokat, logika-ellenes. Ebben a tekintetben csatlakozom a pénzügyi bizottságban tett módosításokhoz, a melyek ugy a kártérítési összeg megállapítására, mint a mosléktilalom behozatalára vonatkoznak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Én Farkasházy Zsigmond képviselő urnak most felhozott argumentácziójára azt jegyzem meg, hogyha a szoros jog szerint nem is tekinthetjük az adott kontingenst olyannak, a melyet okvetlenül kártalanítani kell, méltányossági indokok szólnak a mellett, hogy a mikor azt restrÍDgáljuk, kártalanítsuk. (Helyeslés.) Voltam bátor már többször kifejteni itt is, a bizottságban is, hogy a kártalanítási összeget elismerték kölcsönösen az érdekeltek; hogy a mezőgazdák is elismerték, hogy valami kártalanítás méltányosan adassék, sőt hogy — bocsánatot kérek — az ottani tanácskozások során még öt koronával magasabb kártalanításba is belenyugodtak volna. Én redukáltam azután a tételt 65-ről 60-ra. A 65 K-át egységes kártalanitásképen azért ajánlom elfogadni, mert az eredeti javaslat intézkedései majdnem odavezettek volna, hogy a ki önként ajánlja fel, az 65 K-át, a kitől pedig kényszer utján veszem el, az csak 60 K-át kap. Minden valószínűség szerint a mezőgazdasági szeszgyárakat nem részesíthettem volna a 65 K-ban, mert akkor azok nem jelentkezhettek volna, már sokaságuknál fogva sem. Azért szívesen hozzájárulok a pénzügyi bizottság azon javaslatához, hogy 65 K-ban állapíttassák meg a kártalanítás. Máriássy Mihályt, képviselőtársam azon javaslatához is hozzájárulok, hogy ha az 1888/89-iki kampányban kapott törzskontingensét valamely mezőgazdasági szeszgyár felajánlja, természetesen ez is részesüljön kártalanításban. Azt, a mit Ábrahám, t. képviselőtársam ajánl, önmagától értetődőnek tartom,''mert képtelenség lenne, hogy ha valakitől megváltanám kontingensét 65 K-val, akkor ugyanannak ingyen adjak kontingenst. Ehhez a módosításhoz tehát hozzájárulok. (Helyeslés.) A mi a moslék kérdését illeti, a pénzügyi bizottságban én voltam ki ezt a kérdést felvetettem, mert a magyar mezőgazdaságra nézve nem tartom közömbösnek, hogy azon szurrogátumok, a melyek az álattenyésztéshez és hizlaláshoz szükségesek, a mezőgazdaság részére biztosíttassanak. Bővebben kifejtettem ezt a pénzügyi bizottságban, mégis ha aggályok merülnének fel ezen álláspontomhoz, illetőleg módosításhoz vagy toldáshoz nem ragaszkodom (Felkiáltások a baloldalon: Csak maradjon meg!) két szempontból. (Halljuk! Halljuk!) Először azért nem, mert biztosítékot nyertem arra nézve, hogy tarifális kedvezmények erre engedményeztetni nem fognak, másodszor pedig azért nem, mert az ipari szeszgyáraknak egy hozzám beadott tervezetében biztosítékot nyertem arra nézve, hogy ezen kivitellel fel fognak hagyni és igy a mosléktermék a magyar mezőgazdaság részére biztosíttatik. Az erre vonatkozó tárgyalások ugyan még nincsenek befejezve, de a teljes siker