Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-355
355, országos'ül£s 1908 június 27-én, szombaton. L371 ságoknak adják át, kártalanítás adatik, melynek összege hektoliterenkint 65 koronában állapittatik meg«. Ehhez képest azután változtatni kellene az utolsó bekezdést is, a mely következőkép volna szövegezendő : »Egyes ipari szeszfőzdéktől a 85. §. 2. pontja alapján önkéntes ajánlat folytán megváltott kontingens után hektoliterenként 65 korona megváltás adható«. Kérem, méltóztassék ezt a szöveget elfogadni. (Helyeslés.) Szmrecsányi György jegyző: Máriássy Mihály! Máriássy Mihály : T. képviselőház ! Az igen i. előadó urnak beterjesztett javaslatához, mely azt czélozza, hogy az ipari szeszgyáraknak adandó kártalanítással szemben a magyar állam megkövetelje a magyar gazdatársadalomnak azt a segítését az ipari gyárak részéről, hogy az a takarmánymennyiség, melyet az ipari szeszgyárak produkálnak, a magyar mezőgazdaság javára essék, szives-örömest hozzájárulok. A mi az előadó urnak második módosítását illeti, hogy a szakasz utolsó bekezdése uj szövegben illesztessék be a törvényjavaslatba, «hhez én egy toldást volnék bátor indítványozni. (Halljuk! Halljuk!) A kontingensnek megváltására való igényt az ipari szeszgyárak azzal indokolják, hogy 1888-ban, mikor a kontingentálás bekövetkezett, a szesztermelés egészen válságos helyzetben volt Magyarországon, és ők érdemeket szereztek maguknak azáltal, hogy ezen válságos helyzetben a szeszipart tovább is fentartották. így volt-e vagy nem, ennek a bírálatába bocsátkozni most nem akarok; de ha az ipari gyárak, melyek az 1888. esztendőben a kontingenst csak áldozatok árán főzték ki, áldozatot hoztak a szeszipar érdekében, mert a kontingenst tényleg kifőzték, akkor ebben az áldozatban osztoztak velük azon mezőgazdasági gyárak is, melyek 1888-ban szintén kontingenssel bírtak, és szintén válságos viszonyok között termelték ki a mezőgazdasági szeszkontingenst. Ha az ipari gyárakra vonatkozólag megállapítjuk a kártalanítási igényt, — még pedig nemcsak akkor, ha megváltatik ez a kontingens, hogy uj mezőgazdasági szeszgyáraknak osztassák ki — akkor nézetem szerint igazságos, jogos és méltányos, hogy azokra a mezőgazdasági szeszgyárakra, a melyek az 1888—89-iki termelési időben, a mely a legsúlyosabb volt, kontingenssel birtak és ezt a kontingenst az akkori időben tényleg kifőzték, szintén terjeszszük ki a javaslatnak ezen rendelkezéseit, vagyis, ha a mezőgazdasági szeszgyárak is felajánlják kontingensüket az államnak megvételre abból a czélból, hogy ebben uj mezőgazdasági szeszgyárakat részeltessen, abban az esetben, a mennyiben ez- a kontingens olyan, hogy az 1888—89. termelési időszakban már bírta az a mezőgazdasági szeszgyár, ez ugyanabban a kártalanításban részesittessék, mint az ipari szeszgyárak kontingense. Erre vonatkozólag, mint mondám, az előadó urnak az első bekezdéshez tett módosításához hozzájárulva, ugyanezen szakasz utolsó bekezdéséhez a következő módosítást ajánlom (olvassa) : »Az egyes ipari szeszfőzdéktől a 85. §. 2. pontja alapján önkéntes ajánlat folytán megváltott kontingensért hektoliterenként legfeljebb 65 korona megváltás adható.« Ez szó szerint megegyezik az előadó ur módosításával. »Ugyancsak 65 korona megváltásban részesülnek a mezőgazdasági szeszfőzdék, a melyek az 1885: XXV. t.-cz. értelmében az 1888/89-iki termelési időszakra nyert és tényleg fennálló törzskontingenst ajánlják fel megvételre.« Tisztelettel kérem a t. Lázat, méltóztassék ezen módosításomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző: Halász Lajos! Halász Lajos: T. ház! Azt a módosítást, a melyet Máriássy Mihály t. képviselőtársam a mezőgazdasági szeszgyárak érdekében előterjesztett, elfogadom. Elfogadom annak a disztinkcziónak a megszüntetését is, a melyet Hoitsy Pál t. képviselőtársam, a pénzügyi bizottság előadója a pénzügyi bizottság nevében a megváltási, illetve kisajátítási árnak fix 65 korona árban történt egységes megállapítása által czéloz és ér el. Xem járulhatok azonban hozzá a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott azon módosításhoz, hogy ez csak abban az esetben lépjen érvénybe, ha az ipari szeszgyárak a szárított moslék kivitelétől eltiltatnak. Ez ellenkezik a szabad kereskedelem elvével, (Zaj bálfeM.) beleütközik a külkereskedelmi szerződések tételes intézkedéseibe .... Mérey Lajos: Akkor semmire sem lehet tilalmat hozni soha! Halász Lajos: . . . ezenkívül a gyakorlatban sincs jelentősége. Hogy állunk ezzel a kérdéssel? Előállítanak ezek az ipari szeszgyárak évente 1000— 1200 vaggon szárított moslékot, a melynek legnagyobb részét, több, mint háromnegyed részét itt adják el, és csak azt exportálják, a minek itt piacza nincs. Hogy pedig a takarmányneműek exportjában nem állanak egyedül, arra nézve utalhatok a statisztikai adatokra, a melyek szerint nemcsak moslékot, hanem eminenter mezőgazdasági termékeket, szénát, szalmát és egyéb takarmányokat is szállítanak ki. Szalmát kivittek 1906-ban 505.000, 1907-ben 587.000 métermázsát, szénát 1906-ban 308.000, 1907-ben 290.000 métermázsát, takarmányrépát 1906-ban 160.000, 1907-ben 204.000 métermázsát, korpát 1906-ban 160.000, 1907-ben 1,245.000 métermázsát. Sőt kivittek állati trágyát is, 1906-ban 13.000, 1907-ben 17.300 métermázsát. . . . ._ 47*'
