Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-355

370 355: országos iilés 1908 június 27-én, szombaton. lési időszakon belül "ismét üzletbe helyeztetik^. Az 1899 : XXI. t.-ezikkbe ez a rendelkezés ugyan­csak a Gschwindt-féle részvénytársaság budapesti gyára érdekében vétetett fel, miután már —• mondhatni — évtizedekre visszamenőleg beállott az a helyzet, hogy ez a gyártelep mai helyén a város fejlődése mellett egyáltalában meg nem maradhat. (Igaz ! ügy van I) Megindult a gyár kihelyezése iránt a moz­galom és a pénzügyminisztériumhoz egy kérvény adatott be, hogy a pénzügyminisztérium a gyár kihelyezését a kontingens meghagyása mellett engedélyezze. E kérelemnek a pénzügyminiszter akkor, a mikor beadatott, nem adott helyet, még pedig azért nem, mert a főváros hatósága az intézkedést, a mely az üzlet kényszerű beszüntetésére vezetne, nem akarta megtenni, és pedig azért nem, mert egy másik, hasonló esetben kártalanítási igények támaszttattak a fővárossal szemben. Én annak idején, — csak azért hozom fel, mert az általános vitában az én nevemet is emiitette a képviselő ur — én annak idején a főváros közegeivel tárgyal­tam és azt mondtam, hogy az én jogi felfogásom az, hogy a törvény határozott rendelkezése mellett egyszerűen azért, mert kívánatosnak vagy czél­szerűnek tartja a főváros, a kihelyezést javaslatba hozni nem lehet. E kijelentésemhez az akkori pénzügyminiszter ur is hozzájárulván, igy történt a határozathozatal. Semmi egyéb e tekintetben nem történt. Nem történt az, mint ha azt mondtam volna, hogy az állam vagyoni károsodását látnám abban, ha a Gschwindt-féle gyár kihelyeztetnék. Az államra nézve teljesen közömbös, hogy a gyár­nak, ha jól emlékszem, körülbelül 9000 hl.-nyi kontingense hol termeltetik ki. (Igaz !) Farkasházy Zsigmond: Ezt lehet a mező­gazdasági szeszgyáraknak adni. Popovics Sándor államtitkár: Igen, ha fel­hagyott volna az üzemmel a Gschwindt-gyár ! Farkasházy Zsigmond: Kapják a mező­gazdaságiak ! (Zaj. Elnök csenget.) Popovics Sándor államtitkár: Minthogy e rendelkezés czéltudatosan azért vétetett az 1899-iki törvénybe, hogy a Gschwindt-gyár kihelyezése lehetővé tétessék, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a czél igy nem éretik el, a kihelyezés szük­sége pedig még mindig megvan, a közvélemény tényleg sürgeti a kihelyezést : mi egészen egye­nesen most azt javasoljuk, hogy a mint a 86. §. kifogásolt negyedik bekezdése mondja, ha önként is szüntettetik meg Budapesten az üzem és a székesfőváros hatósága igazolja, hogy az üzemnek az eddigi helyen való beszüntetése közegészségi vagy tűzbiztonsági tekintetekből kívánatos, a gyár akkor is elvihesse kontingensét. Teszszük ezt azért, mert az ipari kontingens akkora reduk­ezióban részesül a. törvényben, hogy nem lett volna méltányos ilyen esetet is a redukezió egyik okának venni. Minthogy ez más gyáraknál is előfordulhat, azért van általánosságban a rendelkezés akkép szövegezve, hogy »Budäpest főváros " belterületén levő szeszfőzdék stb.« Minden, a mi ezen tul van, a mesék országába tartozik. (Helyeslés.) Nagyon kérem, méltóztassék a szakaszt elfo­gadni. Egyúttal Surmin György t. képviselő­társunk felszólalása folytán indítványozom, hogy a 86. §. 3. bekezdésének utolsó sorában »a föld­mivelésügyi miniszter« szavak után szurassék közbe : Horvát-Szlavonországokban a bán. (He­lyeslés.) Elnök: A vitát bezárom. Következik a hatá­rozathozatal. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 86. §-t változatlanul eredeti szövegében elfogadni ? (Nem!) Ha nem méltóztatik elfogadni, kérdem, elfogadja-e a ház a 86. §-t Popovics Sándor állam­titkár képviselő ur által beadott módosítással, egyébként változatlanul Farkasházy Zsigmond indítványával szemben ? (Igen !) Ha igen, akkor a 86. §-t elfogadottnak nyilvánítom Popovics Sándor képviselő ur módosításával. Következik a 87. §. Szmrecsányi György jegyző (olvassa a 87. %-t). Elnök: Szólni senki sem kivan. A szakasz elfogadta tik. Következik a 88. §. Szmrecsányi György jegyző (olvassa a 88. %-t). Elnök : Az előadó ur Hván szólni. (Zaj.) Csen­det kérek. Hoitsy Pál előadó: T. ház! (Halljuk!) Ez a paragrafus az elvont szeszkontingens megváltásai árát kétféle összegben állapítja meg, egyformán a gazdasági és ipari szeszfőzdékre nézve ; még pedig, ha megváltatik tőlük, akkor 60 kor. megváltási árt fizet az állam, ha pedig azok a gyárak önként mondanák fel, akkor 65 kor. fizetendő nekik. A pénzügyi bizottság abból a szempontból indult ki, hogy inkább az ipari gyárak lesznek abban a helyzetben, hogy jobban kiismerik a helyzetet, mikor vonnak el tőlük valamit, s igy mindig ki fogják tudni használni a helyzetet. Mikor a sor úgyis rájuk kerülne, akkor önként fogják bejelen­teni ezen kontingenst és ezáltal 5 koronával többet kapnának, mintha bevárnák, hogy a kincs­tár a megváltást eszközölje. Ezért a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez az összeg egyformán 65 korona legyen, azonban csak azokra a szeszfőzdékre terjedjen ki, melyek biztosítékot adnak az iránt, hogy elvesztett kapcsolatukat a gazdasággabhelyreállítják, vagy el sem vesztették, a mennyiben ki tudják mutatni, hogy az általuk előállított moslékot akár szárított, akár nyers állapotban a magyar mezőgazdaságnak vissza­adják. (Helyeslés.) Ennek következtében a következő módosítás elfogadását vagyok bátor ajánlani: Az első be­kezdés helyett, mely elmaradna, a .következő szöveg tétessék: »A'z ipari, valamint a mező­gazdasági szeszfőzdéktől is a 85. §. I. pontja' alapján elvont kontingensért, ha biztosítékot nyúj­tanak az iránt, hogy a szeszfőzdéből kikerülő" moslékot vagy maguk használják fel, vagy pedig akár nyers, akár szárított áUapotban hazai gazda-

Next

/
Thumbnails
Contents