Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-341

3íl. országos ülés 1908 június 10-én, szerdán. 2y adót fizet és minden kötelezettségének megfelel és mégsem részesül abban a kedvezményben, hogy gyorsvonaton utazbassék. Megemlítem még személyes tapasztalatom nyomán, hogy a kormány százezreket költ a motorkocsik kipróbálására. Ezek a próbák czélra nem vezetnek, a kocsik nem felének meg hivatásuknak, azt tartom, hogy a helyett, hogy e kísérleteket folytatnák, inkább az államvasutak gőzmozdonyait és a villamos berendezéseket fejleszszék, s különösen a főváros területére a vonatok villanyerővel hajtassanak be. Ezeket akartam elmondani. A javaslatot különben megszavazom és talán különösnek fog tetszeni, hogy ezt innen az ellenzéki padokról teszem, de megszavazom, mert igenis szükségét látom annak, hogy ez a javaslat törvényerőre emeltessék. Én az ellenzéki szerepet és hivatást nem ugy fogom fel, hogy minden ágon csomót keresek, hanem igenis ugy fogom fel az ellenzéki hivatást, hogy az elvekért folytatott harczban keressük a kormánynak mulasztásait, tévedéseit és esetleg azon intézkedéseit, melyek az állam és a nemzet érdekeit nem szolgálják. Igyekezzünk odahatni, hogy a kormány az ánam és nemzet érdekében helyes intézkedéseket tegyen. Ebből a tekintetből én is megszavazom ezt a törvényjavaslatot, de bátor vagyok a következő határozati javaslatokat benyújtani (olvassa) : Először : Határozati javaslat. Utasitta tik a kormány, hogy a fővonalakon oly gyors és személyvonatokat állitson be, melyekhez III. osztályú és újonnan létesitendő IV. osztályú kocsik csatoltassanak. Második határozati javaslatom: Utasittatik a kereskedelmi kormány, hogy 100.000 K-án aluh földmunkáknál, ha elegendő biztositékkal rendelkező földmunkás csapat pályázik, ezeket másokkal szemben előnyben részesitse. (Helyeslés balfdöl.) Harmadszor: Utasittatik a kormány, hogy a m. kir. államvasutak reformjára vonatkozó, az áUamvasutak közgazdasági és forgalmi érdekeit teljesen biztositott állapotba helyezésére vonatkozó programmját és javaslatait egy éven belül a képviselőháznak mutassa be. (Helyeslés.) Végül: Határozati javaslat. Utasittatik a kereskedelmi miniszter, hogy a beruházási hitelből 200.000 K-át meg nem haladó építkezéseknek alvállalatba adását ne engedje meg, egyúttal utasittatik a miniszter arra is, hogy vasúti építkezéseknél szakképzett vállalkozók vagyis oklevéüel biró mérnökök és építészek másokkal szemben előnyben részesittessenek. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik % Szent- Királyi Zoltán jegyző: Szmrecsányi György. (Élénk felkiáltások : Hol van %) Elnök: Nincs itt. Ki következik ? Dudits Endre jegyző: Surmin György! Surmin György (horvátul beszél). Szokoly Tamás : Ne beszélj annyi bolondot már! . Surmin György (folytatja beszédét). Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. A viczinális vasutak most nincsenek napirenden. Szokoly Tamás: össze-vissza beszél mindig! Surmin György (folytatja beszédä). Elnök : Ki következik ? Dudits Endre jegyző: Nagy Dezső! Nagy Dezső: T. ház ! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot —• talán mondanom sem keü — örömmel üdvözlöm, mert tudvalévő dolog, hogy a magyar államvasutak már évtizedek óta egyszerű kizsákmányolás tárgya, és a mint a politika és a kultúra egyéb terein, épen e tekintetben is a kormányra vár a feladat, hogy a múlt mulasztásait helyrepótolja és megfelelő beruházásokkal álljon elő. Egyszerűen el lehet mondani a javaslatról, hogy debuisset pridem! Ha a jelen alkalommal mégis felszólalok, teszem ezt különösen a főváros szempontjából. A vasúti beruházási törvényjavaslatban 20 millió korona van fölvéve az itt történő beruházásokra, különösen a pályaudvarok átalakítására és a teherforgalomnak a külső részekbe való terelése czéljából, szóval olyan átalakításokra, melyeket már a fővárosban régen óhajtanak. Azonban azt hiszem, hogy ezen beruházásokkal oh/formán vagyunk, hogy csak a pillanatnyi szükségen segítenek és egy nagyobb, czéltudatosabb fejlesztés alapjait tulajdonképen lerakva még nem látjuk. Hiszen kétségtelen, hogy Budapestnek kereskedelmi forgalma még mindig igen hátrányos helyzetben van, különösen Bécscsel szemben. Mi szeretünk dicsekedni a mi fővárosunk óriási fellendülésével, azonban nem szoktuk mélyebben vizsgálni, hogy ezen föllendülés rendszerint csak a lakosság szaporodásában áll. Ez azonban nem elegendő, hanem a lakosságnak nmnkát, élelmet is kell adni, a munkaalkalmat pedig csak az iparnak és kereskedelemnek fejlesztésével lehet megteremteni. Ha a mostani szegényes irányban fog Budapest tovább fejlődni, csakhamar egy proletár várossá fejlődünk, holott nekünk igazi, munkás várossá kellene fejlődnünk és pedig nemcsak Magyarország kereskedelmének és iparának góczpontjává, hanem földrajzi fekvésénél fogva Budapest van egyenesen hivatva arra, hogy egyszersmind a távoli Keletnek kereskedelmi és ipari góczpontja is legyen és közvetítse az ipari és kereskedelmi forgalmat a Kelet és Nyugat között. Már régen tudom, hogy a kormány kebelében is készül egy terv, a mely alkalmas arra, hogy Budapestnek nagy arányú fejlődését ugy kereskedelmi, mint ipari góczponttá lehetőleg előmozdítsa. Ez a terv a kereskedelmi kikötő kérdése. Ez magával a vasút fejlesztésével és a vasúti beruházásokkal a legszorosabb összefüggésben van. Nálunk a Duna abszolúte nincs kihasználva, sőt forgalma a lehető legszegényebb. Ha figyelembe veszszük, hogy több mint 2000 km. a Duna hajózható része és hogy a Duna épen az, a mely bennünket a Kelettel, a Fekete-tenger partjaival, kiaknázatlan őstermelő vidékekkel köt össze, hol a magyar iparnak és kereskedelemnek uj hódítás-