Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-341

28 34-1. országos ülés 1908 június 10~én, szerdán. nek használatba véve, a míg a kettős sinpárak ki­épülnek. Mihelyt a kettős sinpárak kiépülnek, feleslegesek lesznek. Már most milyen sok költ­ségbe kerül üyen kitérőknek kiépítése és ilyeneken az üzemnek fentartása, azt is jól tudjuk. Jobb szeretném, ha egyes vonalakon kitérők helyett a Góliát-sineket már most lerakhatnák, ugy hogy ezeken a vonalakon az eddigi mozdonyok helyett, 400 tonnás helyett 600 tonnás hordképességű vona­tok járatnának és ezzel a vonalnak üzemképes­sége 50%-kal emelkednék. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. B. Thoroczkay Viktor : Ha a vonalaknak üzem­képessége ez által emelkedik, akkor azt hiszem, hogy egyelőre a bajon ily módon segitve volna. Ugyanigy vagyunk a vasúti állomások kibővité­sével és ujaknak létesítésével. Ezekre csak bizo­nyos összegeket fordítunk évről-évre, azonban alig van még Magyarországon olyan vasúti állo­más, a melyről el lehetne mondom, hogy teljesen ki van épitve. Ott van pl. a debreczeni vasúti állo­más, a mely már tizenkét esztendeje épül és még most sincsen teljesen kiépítve. Azt hiszem, hogy még hosszú idő telik el, mig elmondhatjuk, hogy a debreczeni állomás is teljesen ki van épitve. Vagy nézzük csak a mozdony-áüásoknak szaporítását. Tudjuk, hogy 40%-a^a mozdonyok­nak, a melyek egy áUomásra ki vannak rendelve, állásban szoktak maradni, a mig ezeket tisztít­ják és felszerelik. Már most hogyan áll a dolog ? Ugy, hogy nemcsak 40%-nak nincsen állása, ha­nem körülbelül még 20%-nak sincs, s igy bekövet­kezik az, hogy pl. télvíz idején, mikor nagy hideg van, kénytelen az államvasút ezeket a mozdonyo­kat, miután állásuk nincs, a szabadban fűttetni és folyton fűtve tartani, a mi az államvasutakra nézve rendkívüli költséggel jár. Igaz, hogy most egyes mozdonyállásokat szaporítunk, azonban ez nem elégséges arra, hogy azon 40%-a a mozdo­nyoknak, a mely az állomásban vesztegel, elhelye­zést nyerjen. Én megfigyeltem egy helyen, Sza­badkán, a hol 80 mozdony teljesít szolgálatot, hogy csak 24-nek van állása. Most Szabadkán kettővel szaporítják a mozdonyok állását, azon­ban igy is csak 26 mozdonynak lesz áüása, mig a többi áüás nélkül lesz, künn lesz a szabadban, egész télen keU azokat fűteni, hogy neg ne rongá­lódjanak. (Zaj. Halljuk.' Halljuk!) Ezeket kívántam a beruházásokra nézve el­mondani, azonban ezzel kapcsolatosan bátor va­gyok a vállalkozásról is néhány szót mondani. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak az államvasutak­nál, hanem egyáltalában a minisztériumoknál vannak az u. n. miniszteri házi zsidók, beprote­zsált nagyvállalkozók. Nincsen olyan erő, olyan hatalom, a nielylyel ki lehetne őket onnan tuszkolni. (Zaj.) Hiába pályázik akárki más, mert ezeket onnan eltávolítani nem lehet. Már pedig nekünk nem áll érdekünkben az, hogy 5—6 nagyvállal­kozót tápláljunk, hizlaljunk, hogy ezek a magyar állam pénzéből szerezzenek milliókat. . . (Igaz ! Ugy van ! baljelől.) Farkasházy Zsigmond: Ez is a szabadelvű rendszerből lett átvéve ! B. Thoroczkay Viktor: —hanem az, hogy a kisebb vállalkozókat is abba a helyzetbe juttas­suk, hogy vállalhassanak munkát az államtól, hogy megélhessenek és ne legyenek kényszerítve külföldre vándorolni. Hiszen tudjuk, hogy ezek a nagyvállalkozók hogyan járnak el. Ök ugyanis en gros felváüalják a munkát, az egész munkának hasznát letejfelezik, zsebrevágják, azután kiadják az egész munkálatot több részletben kisebb vállal­kozóknak, de ugy, hogy az a szegény kisvállalkozó örvend, ha száraz bőrrel a vállalatból kimászha­tik, mert ritkán fordul elő, hogy az ily kis vállalat­ból haszonnal tudjon valaki szabadulni. (Zaj. Elnök csenget.) Kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a kisvállalkozókra is gondot for­dítani és méltóztassék őket támogatásban részesí­teni, mert sem politikai, sem nemzeti, sem állami szempontból nincs érdekünkben, hogy három-négy­öt embert tápláljunk, hizlaljunk és tegyünk millio­mossá, hanem nemzeti, társadalmi, sőt adózási szempontból is sokkal helyesebb, ha száz meg száz kisebb vállalkozó család talál munkát és megélhe­tést. Hiszen azok is ugyanazt a munkát végzik el, a mit a nagyvállalkozók vállalnak magukra. Erre nézve beszédem végén bátor leszek határozati javaslatot benyújtani. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ugyanezzel kapcsolatban arra kell kérnem a t. miniszter urat, hogy arra is méltóztassék figyelemmel lenni, hogy a földmunkákat a föld­munkásoknak adják ki. Magyarországon vannak a világ legjobb földmunkásai, kiket külföldön is sziveseo alkalmaznak. Egyes munkáscsoportok elvállalhatnák az 50—100.000 koronán aluli mun­kákat, és ha ezeket a munkákat közvetlenül meg­kapnák, nem lennének kénytelenek harmadik meg negyedik kézből elvállalni, a minek az a követ­kezménye, hogy végül semmijök sem marad. Sőt szemtanúja voltam oly esetnek, a mikor egyik alvállalkozó, talán harmadik, egy negyedik al­vállalkozónak adta át és ez ugyanezt a munkát kubikosoknak adta át, a kik el is végezték. Azon­ban az utóbbi alvállalkozó közben elszámolt az elődjével és mielőtt kifizette volna a munkásokat, elillant. A szegény munkások hiába dolgoztak, bért nem kaptak és bottal üthették a megszökött vállalkozó nyomát. Sohasem akadtak rá és alig tudtak annyi pénzt szerezni, hogy hazamehessenek. Végül volna még egy kérésem a t. miniszter úrhoz, kapcsolatosan ezekkel a beruházásokkal. Ez szocziálpolitikai szempontból fontos. A mostani megélhetési viszonyok olyan nehezek, hogy a szegény embernek is szüksége van arra, hogy gyor­san utazhassék. (Igaz I Ugy van ! a baloldal hátsó padjain.) Nagyon helyes volna, ha gyorsított személyvonatokat rendszeresítenének, a minők külföldön vannak és ezekhez csatolnának III, osz­tályú kocsikat, sőt IV. osztályú kocsikat is állíta­nának be a szegény munkásnép részére. Ezzel tartozunk a szegényebb néposztálynak, a mely

Next

/
Thumbnails
Contents