Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-353

353. országos ülés 1908 /. egyezésétől függ, vájjon a mi szeszadó törvényünk életbe léphet-e vagy sem. Béla Hernik: Azon már régen tul van. Most egészen más dologról beszél. Farkasházy Zsigmond : Hiszen t, képviselőtársamnak mint uj képviselőnek alkalma van . . . Ugron Gábor: De hiába ugyanazt a dolgot hatszor mondani el! Nem is tartozik a paragrafusra. Hatodszor mondja el. Elnök : Kérem Ugron képviselő urat, Farkasházy képviselő ur mindjárt a házszabályokhoz is fel fog szólalni. Farkasházy Zsigmond: En figyelmeztetésben részesültem Béla Henrik és Ugron Gábor képviselőtársaim részéről, hogy eltérek a tárgytól. Tudtommal ez az elnök joga. Ugron Gábor : De ismétli önmagát! Farkasházy Zsigmond: Ezt konstatálni szintén csak az elnöknek van joga. Elképzelhető, hogy a saját pártjában figyelmeztet a képviselő ur . . . Elnök : Kérem képviselő ur, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Igazán nem méltó a képviselőházhoz, a hogy tárgyal a képviselő ur. Látja a közfelháborodásból. (Ugy van ! Ugy van !) A kötelességek kölcsönösek. A háznak vannak kötelességei a képviselő úrral szemben, de a képviselő urnak is vannak kötelességei a házzal szemben. (Ugy van ! Ugy van !) Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, mélyen t. képviselőház, de azt hiszem, az a kérdés, vájjon Ausztriával milyen viszonyba kerülünk ezen 2. §. következtében, elég fontos ahhoz, hogy érdemben és részletesen hozzászóljunk. Én kész vagyok bárkinek rendelkezésére bocsátani felszólalásom gyorsirói jegyzeteit, méltóztassék nekem egyetlenegy szót mutatni, a mely erre a tárgyra nem tartozik. Miután Béla Henrik és Ugron Gábor t. képviselőtársam kifogást emel az ellen, hogy azokról a konczessziókról beszélek, melyekkel az osztrák miniszterelnök meg akarja vásárolni az ő pártjaitól a hozzájárulást ezen törvényjavaslathoz, nem kívánom ezt tovább tárgyalni. Felteszem, hogy nagy áldozatok árán, a melynek egy részét bizony a miniszterelnök ur is felhasználhatta volna arra, hogy az ország széles rétegeinek kedvezményeket biztositson a törvényben, sikerülni fog a törvényt Ausztriába életbe léptetni. Már most egy igen érdekes kérdés fog femerülni. T. i. ez a 2. §. szól arról, mit fogunk mi kapni Ausztriától az átutalási eljárás során, ha onnan ide szeszt behoznak, de egy árva szót nem szól arról, mi lesz a magyar kormány által megtérítendő Ausztria részére abban az esetben, ha innen odavitetik szesz. Tudvalevő, hogy Ausztriába Magyarországból jelentékeny mennyiségű gyümölcsszesz vitetik ki. Nem tudom egész pozitive az összeget, de állítólag 20.000 hektoliterre tehető az a gyümölcspálinkamennyiség, a mely Magyarországból Ausztriába kivitetik. A törvényjavaslat indokolása is felpanaszolja azt, hogy mi jelentékenyen károsodunk azáltal, hogy ezen Ausztriába nius 25-én, csütörtökön. 325 kivitt gyümölcspálinka adóját egész összegében megtérítettük Ausztriának, ellenben mi ezen adónak csak igen csekély hányadát vettük be, miután az átalányozási eljárás folytán ezen adónak csak igen csekély része fizettetett meg az államkincstárnak. Már most kérdem, sikerült-e a kormánynak az osztrák kormánynyal folytatott tárgyalások során e visszásság megszüntetése ? Erre méltóztassék fölvilágosítást adni, mert elég csudálatos, hogy a törvény erre nézve egy árva szóval sem ad fölvilágosítást. Eddig ugy volt, hogy a gyümölcspálinka hektoliterje után 9 K adót fizetett tényleges adótételbe a nnagy szesztermelő, átlagban pedig a kisüstössel együtt 11—12 koronát. E helyett a magyar kincstár a kivitt szesz után megtérített, ugyebár, a mostani adótétel szerint 90 koronát, vagyis minden hektoliter kivitt gyümölcspálinkánál megkárosodtunk minimum 78 koronával. Ezt panaszolja az indokolás ; lehet, hogy e számadatok nem egész pontosak, de körülbelül ilyen összeggel károsodott a magyar kincstár. Már most kérdem a miniszterelnök úrtól, gondoskodott-e róla, hogy ez a károsodás a magyar kincstárra nézve többé be ne álljon ? A miniszterelnök ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy ő ugy számítja, hogy ezután 60 %-át a tényleges adónak fogják a gyümölcsszesztermelők az átalányozási eljárás folytán megfizetni. Azt hiszem, ebben téved a miniszterelnök ur, de tegyük fel, hogy így lesz : akkor is ténylegesen csak 84—86 K adót fognak a gyümölcsszesztermelők minden fokozási tényezőkkel együtt a magyar kincstárnak hektoliterenként megfizetni, e helyett azonban a magyar államkincstár az osztráknak 20.000 hektoliter kivitt gyümölcspálinka után meg fog téríteni hektoliterenkint 140 K-t, ugye bár ? Itt tehát megint felmerül az a megkárosítás, a melyet az indokolás panaszol. De valójában a t. miniszterelnök ur, mint már említem, téved, a mikor azt állítja, hogy a gyümölcsnagytermelők a tényleges adó 60%-át fogják megfizetni; az én számításaim alapján, a melyeket tegnap előadtam, igaziban 41 koronát fizetnek hektoliterenként; minthogy pedig az állam 140 koronát térit meg Ausztriának, a kincstár károsodása, nem mint eddig volt 78, hanem 99 korona lesz hektoliterenként. Kérdem, ez az a nagy vívmány, a melyet ezzel a törvényjavaslattal el akarnak érni és el kellene érni, hogy a kincstár károsodása, a mely a törvény egyik indokául szolgál, 78 K-ról 90 K-ra emelkedjék ? Nekünk teljes megnyugtatást és felvilágosítást kell kapnunk, vájjon sikerült-e a kormánynak keresztülvinnie az osztrák kormánynál, hogy az igazságnak megfelelően az adót csak tényleg bevételezett összegében térítsük meg ? Ha ez nem történik, akkor évente körülbelül 2 millió koronával fogja a magyar kincstár minden igaz ok nélkül az osztrákot gazdagítani. A kifejtettek alapján kérem a miniszterelnök urat, kegyeskedjék a parlamentarizmus elvénél