Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-353

324 353. országos ülés 1908 június 25-én, csütörtökön. zelni, hogy ezen közegek képesek lesznek egy olyan differencziát, a mely százezrekre menő hasznot biztosit, a csempészet esetében ellenőrizni és hogy az ellenőrző közegek képesek lesznek ezt az 50 K-át az osztrák-magyar határon beszedni. r

; Hallottam, t. képviselőház, hogy maga a pénzügyi kormány is azon feltevésből indul ki, hogy 50 K-ás adókülönbözettel teljes lehetetlenség a csempészetet megszüntetni és ezért azon esetben, ha Ausztiiában nem lépne életbe az uj szeszadó-törvény ugyanazon időben mint itt, ideiglenesen egy kisebb differencziát állapítanak meg, talán félakkorát, mint a törvényjavaslat és a mostani osztrák szeszadótétel között létezik. Nem tudom igaz-e ez, de nem tudom elképzelni egyáltalában, hogy ilyen intézkedéssel, a felére való redukálásával a mostan adófelemelésnek, hogyan lehet a helyzeten javitani. Különben az a meggyőződésem, hogyha 25 K különbség volna az osztrák és magyar adótételek között, ez még mindig elég volna arra, hogy ezt az intézkedést kijátszszák és az egészen bizonyos, hogy a magyar kincstár károsodást szenvedne a törvényjavaslatnak ezen intézkedése által. Már most t. ház, eltekintve teljesen az általam eddig előadottaktól, bátor vagyok a kiegyezési illetőleg vámszerződési törvénynek egy olyan paragrafusára hivatkozni, a mely egyenesen kizárja azt, hogy abban az esetben, ha Ausztriában ezt a törvényt szeptember 1-én életbeléptetni nem lehetne, itt az érvényre emelkedhessek. (Zaj jóbbfdől.) Ismeretes dolog, hogy az Ausztria és Magyarország közt létrejött vámszerződés 13. czíkkében ki van mondva, hogy a magasabb és az alacsonyabb szeszadótételek közötti differenczia sem Ausztriában, sem Magyarországon nem lehet különböző. Már most, miután a régi törvény értelmében 20 K a differenczia a magasabb és az alacsonyabb tétel között, az uj törvény szerint pedig, a mint méltóztattak az imént sajnálatomra megszavazni, 24 K lesz, ennélfogva direkte szerződésszegés állna be Ausztria és Magyarország közt, ha ezen differenczia ellenére is életbeléptetnők ezt a törvényt. Ebből én konstatálom, hogy az az állitásom, a melyet tegnap előadtam, hogy t. i. teljes lehetetlenség lesz ezt a törvényt szeptember 1-én életbeléptetni az esetben, ha Ausztriában nem léptetik életbe, a valóságnak abszolúte megfelel. Ezt különben a Neue Ereié Presse tegnapi esti száma már megállapítja, a mennyiben a következőket irja, — méltóztassék megengedni, hogy BZÓ szerint czitáljak (olvassa): Daraus ergiebt sich mit Notwendigkeit der Schluss, dass die neue Branntweinsteuer garnicht ins Lében treten könnte, wenn sie im österreichischen Parlament nicht erledigt wäre.« Ez teljesen megfelel a valóságnak ; tehát igazat mondtam tegnap, hogy az esetben, ha a szeszadótörvényt Ausztriában szeptember elsején életbeléptetni nem tudnák, ez a törvény, hiába forszírozták a tárgyalását, érvényre nem emelkedik. Minthogy pedig tegnap még egészen kétségtelennek látszott, hogy Ausztriában nem fog életbe lépni, ennek következtében terjedt el autentikus forásból az a hír, hogy ez a törvény, noha megszavazzák, életbeléptetve nem lesz. Ha pedig meggondolom, hogy Ausztriában a parlamenti viszonyok milyen meglepetésszerüleg szoktak változni, akkor én abban, hogy ma egyes lapok bizonyos megegyezésről írnak, a mely az osztrák kormány és pártok között létrejött volna, nem nagyon bízom. Én meg vagyok győződve, hogy ha tegnap intéztük volna azt a kérdést a miniszterelnök úrhoz, vájjon szeptember elsején életbelép-e ez a törvény, őszintén, világosan kijelentette volna, hogy nem ; időközben azonban jöttekezek a hírek az osztrák kormány és pártok megegyezéséről és ma már a miniszterelnök ur abban a kellemetlen helyzetben van, hogy az osztrák parlamenti viszonyok bizonytalanságát ismerve, nem mondhatja sem azt, hogy életbe fog lépni, sem azt, hogy nem fog életbe lépni ; a legjobb esetben azt kénytelen mondani, hogy ha Beck megegyezik az osztrák pártokkal, akkor életbelép, ellenkező esetben nem. Tehát sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy az a vívmány, a melyre a t. kormány kiegyezési tárgyalások alkalmával oly nagy súlyt fektetett, hogy t. i. sikerült a fogyasztási adókat, elsősorban a szeszadóra vonatkozó rendelkezéseket Ausztriától függetleníteni, az életben teljesen értéktelen, mert látjuk azt, hogy effektuálhatatlan az, hogy Ausztriában más adótétel legyen, mint Magyarországon, a nélkül, hogy a vámvonalat felállítsuk ; mert ha azt fel méltóztatnak állítani, — a mikor is én e törvény minden rendelkezésébe szívesen belenyugodnék — akkor be lehetne hozni az eltérő adótételeket, de ha nem méltóztatik felállítani, akkor ez telejesen lehetetlen. Már most foglalkoznom kell azzal az eshetőséggel, a mely szintén nincs kizárva, hogy tényleg az osztrák miniszterelnöknek sikerülni fog az ő pártjaival megegyezni. Erre vonatkozólag elsősorban bátor vagyok felhívni a mélyen t. miniszterelnök ur figyelmét, azokra az óriási konczessziókra, a melyekkel az osztrák miniszterelnök hajlandó megvásárolni az ő pártjaitól azt a bénét, hogy a szeszadóreformot szeptemberre... Béla Henrik: Mit tartozik ez mireánk ? Farkasházy Zsigmond: Arról van szó . . . (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak itt parallel elnöklést végezni, képviselő urak. Farkasházy Zsigmond: Azért vagyok bátor utalni ezekre az óriási konczessziókra, a melyeket az osztrák miniszterelnök az osztrák pártoknak azon érdekből tesz, hogy hozzájáruljanak e törvényjavaslat megszavazásához, mert épen arról szóltam, hogy a mi törvényünknek érvényre emelkedése és különösen a 2. §. érvénye csak az esetben lehetséges, ha ez a megegyezés sikerül. Nekünk közjogi szempontból csak rosszul esik, hogy konstatálni vagyunk kénytelenek, hogy az osztrák miniszterelnöknek az osztrák pártokkal való meg-