Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-352
308 352, országos ülés 1908 június 2^-én, szerdán. évi június 20-án tartandó képviselőválasztásnál, dr. mádi Kovács János«. így alakult tehát a két párt programmja. A mienk az volt, hogy sem fuvart, sem ellátást nem adunk. (Félkiáltások: Hát a külön vonat! Hát a spricczer ! Zaj és derültség.) Örvendek, hogy itt van Eátkay László t. képviselőtársam, a ki dunaföldvári lakos és ismeri a hangulatot, hogy mikor elmentünk Dunaföldvárra, a legnagyobb lelkesedést láttam a polgárok közt a mi zászlónk iránt. Akkor azt kérdezi Molnár Jenő t. képviselőtársam, a ki szintén lenn volt, hogy megkapták-e már a zöld czédulát ? Mikor pedig én szétosztottam a zöld czédulákat, nagyon megfogyatkoztak a lelkesülők. (Derültség.) Azt mondták, hogy ők fehér czédulát kaptak Szluha Istvántól, a ki igen jó függetlenségi volt, tőle is megkapták a napidijat és fuvarköltséget, és igy most is ragaszkodnak ahhoz. Én megmagyaráztam, hogy Szluha István a magyar földesúrnak nemes bőkezűségével, miután a törvény is megengedte, nem vonta el tőlük ezen törvény szerint járó összeget, hanem megmagyaráztam, hogy azóta alakultunk függetlenségi 48-as balpárttá és mi tisztán elvi alapon akarunk küzdeni és még az erkölcstelen törvény által megengedett költségekkel sem ajánljuk meg. Nagyon szomorú dolog, hogy nálunk anyagilag szegény ember, •— hangsúlyozom, hogy anyagilag szegény ember — nem juthat be a képviselőházba. Én épen a szegény egyetemi hallgatók érdekében tartott beszédemben rámutattam a szegénységnek nagy jellemfejlesztő erejére. Ha megengedjük, hogy ezen felfogás tért hódítson, akkor ki van zárva a jövőben, hogy szegény ember, a ki ezeket az alkotmányos költségeket nem tudja fizetni, a mi pedig bizony pár ezer koronára felmegy a legszűkebb számítás mellett is — ki van zárva, hogy az ilyen ember a nemzet törvényhozásának tagja lehessen. Ezen nekünk kell segítenünk. Nem hiszem, hogy az a sok kéjmselőtársunk, a kik közül soknak egész vagyonába került a megválasztása, vissza ne emlékeznék arra, hogy anyagilag őt magát is nagyon megrontotta a választás, másfelől az embereknek százai vannak, tehetséges, képzett emberek, a kiket az országgyűlési képviselőválasztások költségei tettek anyagilag tönkre, a kiket csődbe juttattak, a kiket értéktelenné tettek a közéletben. Hódy Gyula : (Zaj.) Nagyon helyes. Elnök (csengd): Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond (Hóiy Gyulának): Hát téged a nagy karaktered miatt választottak meg, a nagy nemzeti érdemeidért? (Zaj.) Elnök: Kérem ne méltóztassék egymás testi ós szellemi kvalitásait szellőztetni. (Derült'ség. Zaj.) Szokoly Tamás (KbsUszól, Zaj,) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur. így nem lehet tárgyalni. Méltóztassék folytatni. Nagy György: T. képviselőház! Méltóztassanak elhinni, kogy a paksi választás eredményét nem azért tartom olyan nagyon szomorúnak, mert talán a mi kicsiny lelkes seregünk megfogyatkozott volna egygyel; hiszen, ha azt láttam volna, hogy a lelkesedés, a politikai hitvallás miatt kellett kisebbségben maradnunk, abba bele tudtam volna nyugodni. De azt láttam, hogy ez tisztán azért történt, mert anyagi eszközökkel nem rendelkeztünk, mert a lelkesedést nem tudtuk az alkotmányos költségek utján a szavazó-urnáig elvinni, azt láttam, azt tapasztaltam, hogy hiábavaló volt a választók lelkesedése mellettünk, hiába voltak sok százan a függetlenségi lobogó mellett, azt nem tudtuk olyan eszközök miatt diadalra juttatni, a mely eszközök nem az elvnek, hanem tisztán a zsebnek kérdései. Nem akarok példákra hivatkozni. Az időközi választások alkalmával majdnem minden egyes esetnél ott voltam, ismerem igen sok képviselőtársunknak az általános választásoknál való megválasztását, nem hibáztatom őket, mert tudom, hogy hódolniok kellett annak a rossz szokásnak és egyszersmind a törvény erkölcstelen in + ézkedésének is. De lehetetlen, hogy egyszer annak végét ne szakítsuk, lehetetlen, hogy egyformán ne küzdjünk azért, hogy végre alkalmat keressünk arra, hogy a nemzet igaz akarata tisztán nyilvánuljon meg, hogy csak azok kerüljenek be a nemzet törvényhozásába, a kiket a szeretet, a bizalom, az általuk képviselt elv és szellem juttat diadalra. Ez nem képezhet pártjsrogrammot: mindnyájunknak, a kik kívánjuk a közélet megtisztítását, a kik azt kívánjuk, hogy igazán olyan parlament legyen együtt, a mely valóban a népet képviseli, mondom, mindnyájunknak óhaja, sőt követelése kell hogy legyen, hogy megteremtsük azt a módot, kiépítsük azt az utat, a melyen olyan emberek kerülnek be a parlamentbe, a kik mindenképen híven kizárólag a választók többségének akaratát képviselik. Hiszen nem mondom, nem állítom, hogy talán lelkeket vásárolt Kovács János képviselő ur; nem tett egyebet, mint a mit a törvény megenged, a mit mások is megtesznek, a mi nélkül nem választottak volna meg senkit sem. Én hiszem, hogy ha a mi örök ideálunk, a függetlenségnek nagy apostola, Kossuth Lajos lépett volna fel egy ilyen szokású kerületben, a hol ennyire hozzá voltak szokva az alkotmányos költségek megtérítéséhez, bizony-bizony talán ő sem került volna ki győzelmesen a választásból. Hiszen én láttam az elv iránti lelkesedést és ezért fáj nekem, hogy az a zászló ott tisztán anyagi kérdés, tisztán pénzkérdés miatt elbukott.
