Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-352

302 352. országos ülés 1908 junius 2k-én, szerdán. Elnök: A képviselő ur tévedésben van, mivel a ház elhatározta, hogy fél háromkor áttérünk az interpellácziókra. Felteszem a kérdést: a kik Vinkóvic Tivadar képviselő urnak megadják az engedélyt, hogy holnap mondhassa el beszédét, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség ! A ház elhatározta, hogy az ülést meghosszabbítja és Vinkovic Tivadar képviselő ur ma fogja megtartani beszédét. Szíveskedjék beszélni. Vinkovic Tivadar (horvátul beszél. Zaj). Elnök: Farkasházy képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy a házszabályok nem engedik meg a zajongást. (Zaj.) Vinkovic Tivadar (folytatja és befejezi horvát beszédét). Elnök: Az idő előrehaladván, a tárgyalást félbeszakítjuk. Javaslatot kívánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön 1908. junius 25-én délelőtt 10 órakor tartsa ; ezen ülés napirendje legyen: 1. elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, 2. a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztő megosztásáról, ugy szintén a szeszkontingens megállapításáról és annak felosztásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ezen napirendi indítványomat elfogadni ? (Igen! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Többség.) A ház indítványomat elfogadta. Ezt határozatként mondom ki. Következnek az interpellácziók. Szent- Királyi Zoltán jegyző: Grata Gusztáv! GratZ Gusztáv : T. ház ! Előrelátható, hogy a legközelebbi jövőben, talán az ősz folyamán, megkezdődnek Romániával a kereskedelmi szerződési tárgyalások. Erre való tekintettel vagyok bátor a t. kormány szives figyelmébe ajánlani két fontos forgalmi érdekünket, a mely már régebbi kereskedelmi szerződési tárgyalások során is szerepet játszott, de mindezideig megoldásra vezethető nem volt, az egyik a verestoronyi szoroson át vezető nemzetközi vasúti csatlakozás, a másik az Olt folyó szabályozásának és hajózhatóvá tételének kérdése. Nem akarok általánosságokba bocsátkozni, azt hiszem, felesleges is volna hosszan fejtegetni azt a fontosságot, a melylyel Magyarországra és Magyarország forgalmi érdekeire a Kelet felé vezető utak bírnak. A mi kiviteli érdekeink kivált ipari tekintetben főleg ebbe az irányba tendálnak, mert ipari kivitelünkkel mindig a Keletre leszünk utalva. De a Keleten is bizonyos határvonalat kell húznunk a nyugati és keleti Balkán államok közt, mert a nyugatiakban a hatalmas osztrák iparral nehezebben tudjuk felvenni a versenyt, mint Bulgáriában és Romániában, a hol nagyobb közelségünknél fogva könnyebben konkurralhatunk. Ez a helyzet ma és ebben az irányban fog még inkább kialakulni akkor, ha az uj Balkán-vasutak kiépülnek. A Fiúmén és Szalonikin át vezető utón a magyar ipar a Keleten nehezen fogja kiállani a versenyt az osztrák iparral, a Románia felé vezető irányokban erre sokkal több a kilátás, sőt ez irányok jelentősége még növekedni fog akkor, ha a duna—adriai vasút is kiépül. Egy további szempont, a mely a mellett szól, hogy ezeket az irányokat lehetőleg kultiváljuk, abban áll, hogy Erdély tömegáruit úgyszólván értékesíteni sem lehet, ha nem gondoskodunk arról, hogy az ottani forgalmi viszonyok megjavuljanak, hogy azok a vidékek olcsó és jó közlekedési utakkal rendelkezzenek. A mi eddig létező forgalmi útirányaink Románia és a Fekete-tenger felé azonban nem elegendők és kiegészítésre szorulnak. A mi vasúti vonalainkat illeti, ezek kiegészítésre szorulnak abban az irányban, bog}' a Verestoronyon át vezető vasútvonal, a mely már most is létezik, de csak mint másodrangú, közvetlen csatlakozást nem létesítő vasút, elsőrangú vasúti csatlakozássá alakítandó át. E vonalnak nagy előnyei volnának a két létező vasútvonal, a predeáli és orsovai felett. Az orsovai vonal 879, a predeáli 889, a verestoron}T pedig 808 kilométer hosszú lévén, a Verestoronyon át vezető csatlakozás 81, illetőleg 81 kilométerrel volna rövidebb, mint a két létező útvonal, a mi által j elentékenyen közelebb j utnánk direkt csatlakozással a Fekete-tengerhez. Elismerték e vonal előnyeit Moltkétől kezdve a legkiválóbb szakértők, a kik foglalkoztak a középeurópai és a Balkán-államok közti útirányokkal. Mindnyájan belátták, hogy a verestoronyi szoros képezi a legértékesebb természetes kaput, mely a Balkán felé vezet, mert úgyszólván egyedül álló eset, hogy egy oly magas hegylánczot, a milyent a déli Kárpátok képeznek, oly kedvező esési viszonyok mellett szel át egy oly tágas és széles völgy, mint az Olt folyó völgye. Nagyobb rövidsége mellett nagy előnye ennek a vonalnak az, hogy az esési viszonyok a verestoronyi vonalnál aránytalanul jobbak, mint az eddig létező romániai csatlakozási vonalaknál. Ugy az orsovai, mint a predeáli vonalnak nagy magasságban, Predeal mellett ezer méter magasságban kell a déli Kárpátok hegylánczolatán áthatolnia, a mig a Kárpátok déli lejtőjére ér, míg a Verestoronyi-szorosi csatlakozás legmagasabb pontja messze Erdély közepén fekszik, a honnan állandó lejtőn vezet le a romániai síkságra. Uzletgazdasági szempontból tehát ez a vonal aránytalanul olcsóbb volna. Ehhez járul az is, hogy a két létező romániai csatlakozási vonal nem tudja felvenni a versenyt azzal a Magyarországot teljesen elkerülő vasúti vonallal, a mely Középeurópát Galaczczal összeköti, a hamburg—lemberg—itzkany—galaczi vonallal, mert a predeáli és az orsovai vonal 128, illetőleg 118 kilométerrel hosszabb, mig a verestoronyszorosi vonal csak 37 kilométerrel volna kedvezőtlenebb, a mi alig játszik szerepet, ugy hogy ha azt a forgalmat, a melynek egy része most Magyarországot teljesen elkerüli, a Németország és a Fekete-tenger közötti 'forgalom egy részét Magyarországhoz akarjuk ragadni, azt másként,