Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-352

352. országos ülés 1908 június 24-én, szerdán. 285 Következik a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztő megadóztatásáról, úgyszintén a szeszkontingens megállapításáról és annak felosztásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Suciu János! Suciu János: T. ház ! Ha felszólalok a szőnyegen levő törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával, teszem ezt azért, mert alkalmam volt meggyőződni róla, hogy igen sokan a ház igen t. •tagjai közül, bármennyire tanulmányozták is magát a törvényjavaslatot és a törvényjavaslatnak néhol szinte hihetetlen szövegezésű szakaszait, nem ismerik a gyakorlatban kivált a gyümölcsszesztermeléssel foglalkozó kisüstösöknek bajait és nagyon könnyen hitelt adnak az ezen tekintetben a vita alkalmával elhangzott és a bizottsági jelentésbe is belefoglalt téves állításoknak. T. ház ! Egyik indokául annak, hogy a gyümölcstermeléssel foglalkozó kisüstösökre kirótt adóemelést elfogadtassák, azt hozzák fel, hogy hiszen azok három töltés után fizetnek adót, pedig ötször-hatszor, nyolczszor, sőt többször is töltötték meg a kisüstöt naponta, tehát ezzel az adóemeléssel valósággal visszaélést szüntetnek meg. T. ház ! Én, a ki nemcsak a törvényjavaslatot tanulmányoztam, hanem a ki mint diák éveken át segédkeztem apámnak a kisüstön való szeszfőzésnél, évenként nem egy. de száz esetet láttam, hogy miként főztek a kisüstösök és jól tudom, hogy bár vannak kisüstök, a melyek a modern technika követelményeinek megfelelnek, de túlnyomó részük régi, a legprimitívebb szerkezetű és ezeknél szó sem lehet róla, hogy naponta háromszor-négyszer vagy ötször megtölthessék azt. Nemcsak azért régi és primitív szerkezetű a kisüstök nagy része, mert a szegény nép nem képes megszerezni azt a tőkét, azt a 3—5—800 koronás többletet, a mely egy jó, megfelelő szeszfőző megvételére szükséges, hanem ennek más akadálya is van. Van például vidék, nagyon sok helyen magamnak is volt alkalmam meggyőződni azokról a mizériákról, például KrassóSzörénymegyének némely községében, a hol egyetlen egy szerény forrás áll rendelkezésére a községnek, mondhatnám két kilométernyi körzeten belül. Oda hordja az egész község a termését és valósággal gyilkosságig képesek menni azért, hogy melyik kerüljön sorra, hogy mikor kerüljön sorra, oly kevés ott a víz, másrészt pedig... (Tartós zaj. A szónok szavai a terem leghátulsó padjáról nem hallhatóit.) Ily körülmények között a gyümölcsből való szeszfőzés teljes lehetetlen. Azután más akadály is szaporátlanná teszi e kisüstökön való főzést, a mennyiben a czefrefeltöltés is sok időt vesz igénybe, azután meg napokig, sőt 3—á hónapig is ott áll a czefre primitiv edényekben, a hol reá szárad az edény falaira és áttöltve az üstbe, ügyelni kell arra, hogy az oldalfalakra ne ragadjon és a főzet oda ne kozmásodjék. Mindezek olyan körülmények, hogy a ki ezeket tanulmányozta, az könnyen megállapíthatta, hogy ezek a kisüstösök bizony nem mondhatni, hogy az államkincstárt megkárosítják, vagy eddig megkárosították volna és mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a kisüstösöket igen érzékenyen érinti a szeszadónak ezen jelentékeny emelése. (Folytonos zaj.) Hiába hangoztatják tehát velük szemben a jóakaratot és hiába mondják, hogy senki sem akarja őket bántani. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek t. képviselőház. (Zaj.) Méltóztassanak helyüket elfoglalni. SllCiu János: Ezen a t. pénzügyminiszter ur . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Épen most jelentik a gyorsiroda részéről hogy nem képesek hallani a szónokot, oly nagyzajt visznek véghez a t. képviselő urak. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni, mert a ki nem foglalja el helyét, azt névszerint fogom megnevezni. Sliciu János : Ugy látszik, ez az eljárás semmi egyéb, mint előkészítése annak, hogy végre a szeszmonopoliumra fogunk áttérni, mert az, a mit a t. pénzügyminiszter ur mondott a 65 koronás tételről, nem jelent mást, mint azt, hogy a kisfőzdéknek teljes lehetetlen lesz megélniök és ezzel az eljárással úgyszólván meghúzzuk a fejük fölött a halálharangot. A ki ismeri a vidéki körülményeket, az egészen más szemmel látja ezeket a dolgokat és az előtt tisztán áll, hogy ez minő nagy csapás lesz az illető vidékre. Különösen súlyosak a hegyes vidékek viszonyai e tekintetben, mert hiszen a sik területeken, a völgyeken a földterületet máskép is ki lehet használni, hegyes vidékeken azonban csak az állattenyésztés és gyümölcstermelés a fő jövedelem. Az állattenyésztés évenként meghozta a maga biztos jövedelmét, ámbár az is nagy mérvben leszállott már azáltal, hogy nincsen elegendő legelő, mert az erdőtőrvény folytán az erdőlegelőknek nagy részét elzárták a talajvédelem czimén, elzárták azért, hogy az erdő megmaradhasson és ezáltal megköttessék a belső talaj, a melyet lassankint az esőzés kopárra mosott. Teljesen áll tehát az a tétel, hogy a kisüstösökre nézve beharangoztak, mert lassankint megszűnik a gyümölcs és a szilvakifőzés a kisüstösökre nézve, a mi által majd lehetővé tétetik az, hogy valamikor a szeszmonopoliumra térhetünk át. Nem a pénzügyminiszter urnak kellett volna tehát itt érveket felhozni, hanem a t. földmivelésügyi miniszter urnak kellene intézkedésekről gondoskodnia, mert különben egy-két év alatt az esőzések nemcsak a termőföldet mossák le ezeken a hegyes vidékeken, de még a futóhomokot is és leviszik az egész földréteget a völgyekbe. Gondoskodni kellene tehát arról, hogy miként lehetne másként értékesíteni ezeket a földterületeket, a melyek nem szesztermelésre, hanem más. termelésre vannak szánva, olyan finánczpolitikát kellene kezdeni a szeszadó terén, a melylyel, ha mind-; járt kíméletlenül is, de meg lehetne védeni a hegy- •