Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-351

35l. országos ütés 19ÓB június %3-án, kedden. 281 szór is, hogy a bánnak törvényben biztosított jogait mi mindenben respektáltuk, ezen javaslat előkészítésénél is respektáltuk, jövőre is respektálni fogjuk. Itt Pribicsevics képviselő ur azt emiitette fel, hogy mi politikai tendencziával fogjuk a kontingenseket osztogatni. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a horvát autonóm kormánynak az őt megillető befolyás ott is biztosítva lesz. Banyanin János: Spiritusz-kormány a Eauch kormánya! (Nagy zaj. Rendre ! Elnök csenget.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Higyje el a képviselő úr, hogy gyenge élczeló'dései nem fognak czélhoz vezetni. Akárhogy kikel azon bán ellen, spiritusz-bánnak, vagy akárhogy nevezi, az megmarad a maga közjogi méltóságában, hiába igyekeznek felállítani terminusokat, hogy ő ideiglenesen van ottan; addig fog ott lenni, a mig a mi közös politikánk ottan érvényre nem jut. (Elénlc helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Az a bán egyike a mi közjogi méltóságainknak, zászlós ur, minálunk előkelő állást foglal el, velünk teljes szolidaritásban fog működni, épen azért neveztem én őt a mi exponensünknek. (Élénk helyeslés a baloldalon és középen. Nagy zaj a horvátok padjain.) Supiló Ferencz (közbeszól. Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások bal felől: Ki vele! Elnök csenget). Olay Lajos : Ki kell adni a mentelmi bizottságnak ! (Folytontartó nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Ki kell dobni! Elnök : Supiló képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos nagy zaj.) Zagoracz képviselő urat kérem! (Zaj.) Olay képviselő urat kérem, tessék csendben lenni! Wekerle Sándor miniszterelnök: Hagyjon fel a képviselő úr műdühével. Nem kicsinylés akar ez lenni, sőt ellenkezőleg, annak a kifejezője kíván lenni, hogy igenis ő a kormánynak ott működő tagja, még pedig előkelő méltóságban működő tagja, a kit hiába akarnak kicsinyíteni. Legyenek meggyőződve, hogy • mi Horvátország irányában respektáljuk a fennálló törvényeket, de elég elhatározottak és erősek is fogunk lenni e törvényeknek minden kísérlettel szemben érvényt szerezni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Már most visszatérek, t. képviselőház, azokra a, ha szabad igy kifejeznem, szakszerű kifogásokra, a melyeket a t. képviselő urak Horvátország részéről felhoztak ezen javaslat ellen. (Halljuk! Halljuk!) Először is kifogásolják azt, hogy Horvátország nem részesült megfelelő kontingensben. Ebben a törvényben a kiosztandó kontingenseknek egy kilenczedrészét tartottuk fenn HorvátSzlavonországok részére, tehát jóval többet, mint a mennyi az arány szerint őket megilletné. (Zaj. Elnök csenget.) Teszszük ezt azért, mert BÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XX. KÖTET. a korábbi években Horvát-Szlavonországok nem vették igénybe a kontingenst. Mi annyira nem mehetünk, hogy azoktól, a kik akkor, a mikor a szeszfőzés jövedelmező nem volt, a kontingenseket mint mezőgazdák igénybevették, ma a mikor jövedelmező ez a szeszfőzde, azokat elvegyük és Horvátországnak adjuk oda. (Helyeslés.) Ezt mi nem tehetjük, t. képviselőház. Mi elmegyünk a méltányosságnak a végső határáig akkor, a mikor az ujabban kiosztandó kontingensből egy kilenczedrészt tartunk fenn Horvátországnak. És pedig annyival is inkább végső határnak nevezhetem ezt, mert ha azt az enyhébb megadóztatást tekintem, a mely abban nyilvánul, hogy a gyümölcsfőzdék sokkal kisehb adót fizetnek, mint a többi főzdék, azt látom, hogy Horvátország óriásilag nagy előnyökben részesül. Nekünk kerekszámokban beszélve 68.600 üstünk van, és ebből 29.500 esik Horvátországra.

1 Horvát-Szlavonországok tehát amegterheltetésről nem panaszkodhatnak, mert itt az enyhébb adóztatásnál aránytalanul nagyobb mértékben részesülnek kedvezményben, mint Magyarország, daczára annak, hogy ott, a hol azután a fogyasztási adók megosztásáról van szó, ott az általunk viselt terhesebb adóban is lélekarányban osztozkodnak. A t. horvát képviselő urak felhoztak még egy kérdést, a mely a magyar-horvát pénzügyi kiegyezéssel kapcsolatos, t. i. azt vitatják, hogy a szeszadó többletéből ők nem részesülnek, mert a kontingensük, a kvótájuk, a melyet kikapnak, az a 44°/o, illetőleg annak emelkedése is korlátozva van. Az tökéletesen igaz, hogy miután évi 5°/o többlettel emelkedhetik csak részesedésük, ők in infinitum nem fognak a többletben részesülni. De a ki azt a kiegyezési törvényt nézi, az azt is látni fogja, hogy ott benn van, hogy ha a határőrvidéki erdő-alap jövedelme 94-hez képest apad, mielőtt az 5°/o-os emelkedés van, először ennek az apadásnak kiegészítésére fordittatik a több bevétel, másodszor az is benne van a törveayben, hogy ha egyéb adóreformok folytán az adók apadni foguak, a mint Horvátországra nézve lényegesen apadni fognak, ez megint ezen kiegészítésre fordittatik, ugy hogy ha gyakorlatilag veszszük ezt, még ez a korlátozó 5°/o sem fog a közelebbi évtizedben érvényesülni, hanem igenis teljes mértékben fognak a korlátozás daczára az emelkedő adóban is részesittetni akkor, midőn, ismétlem, ők a szeszadó szolgáltatásnál igen aránytalan nagy részben a kisebb tételeket fizetik a gyümölcsfó'zdékben. Azt hiszem, t. képviselőház, ezáltal bizonyságát szolgáltattam annak, hogy azok a horvát kívánságok, a melyek itt felhozattak, talán nem is azért, hogy minket kapaczitáljanak, hanem megint, hogy odalent agitáczionális eszközül szolgálhassanak, (Ugy van! Ugy van!) merőben jogosulatlanok, és e helyütt konstatálni kivá36