Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-351

280 351. országos ülés 1908 június "/3-án, kedden. Ma általában azt veszszük fel, hogy a gyümölcsfőzdék egy harmadát fizetik meg a tényleges termésnek. Ez azt jelenti, hogy ma egy hektoliter után 1.00 K lévén az adó, ha egy harmadát fizeti csak, akkor tényleg 33 K-t fizetnek, vagyis a gyiimölcsfőzde hektoliterenként 67 K hénében részesül. Ha felemeljük az adótételt 140 K-ra, a nélkül hogy az átalányozási tényezőket is emelnó'k, az lenne a következés, hogy e 67 K az emelt adóval nagyobb lesz, vagyis a különbözet nem 67, hanem 93 K Ezért kellett az általányozási feltételeket szigorítani. Még az itt eredetileg javasolt szigorítások mellett is az adóemelés folytán kedvezőtlenebb, illetve a gyümölcsfőzdékre nézve nagyobb lesz az a latitüd, mely az átalányban szedett adóhoz viszonyitva az ő fokozott adótétele szerint is járna. Ha felemeljük átlag 3-ról 4-re a töltéseket a közönséges főzeléknél, ez annyit tesz, hogy a 33 K-t felemeljük 44-re. Ez a 140 K-hoz viszonyitva annyit tesz, hogy 87 koronára emelkedik a különbözet, a mely eddig 67 volt. Behoztunk most más fokozási tényezőket is. De ha a végleges fokozást tekintem, ebben a törvényjavaslatban az átalányozási feltételek a legnagyobb szigorítások mellett is ugy vannak megállapítva, hogy az a termeivény után fizetett adóhoz, illetve a fogyasztási adóhoz, a Produktensteuerhez, tehát a 140 K-hoz viszonyitva, annak 60°/o-át teszi ki. Sőt a törvényjavaslat a gyümölcsfőzdéknek állandóan azt a kedvezményt nyújtja, hogy ha áttérnek a tulajdonképeni fogyasztási adóra, vagyis ha a kész termeivényt adóztatják meg, még akkor is előnyökben részesülnek. Én hajlandó vagyok ezt a 20—25°/o-ban megállajfitott kedvezményt gyümölcstermelésünk érdekeben még tovább emelni; erre nézve javaslatot is fogok tenni; hajlandó vagyok egy átmeneti időre a mai átalányozási feltételeket a kisebb főzdékre nézve nem szigorítani, (Helyeslés.) de engedelmet kérek, nem ejthetem el azt a nagy közgazdasági érdeket, hogy ne 68.000 kisfőzdével dolgozzunk, a mely szesztartalmát sem képes kivenni annak a termeivénynek, a mely azután a közgazdaság részére elvész; én érvényesíteni kívánom azt a nagy elvet, hogy a termelő a gyümölcsfőzdében feldolgozott terményének valóságos értékét kapja meg, és ne legyen kitéve annak, mint most, hogy feleárát se kapja meg, ezt a nagy közgazdasági ós egyéni előnyt kívánom a termelőnek biztosítani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez a helyes ós azt hiszem nagy közgazdasági politika, és nekem meggyőződésem, hogy ha, a mint ebben a törvényben terveztetik, felállítjuk a községi főzdéket, (Zaj.) ha felállítjuk a szövetkezeti főzdéket, ha az állam állit fel főzdéket, megengedem, hogy nagy áldozatokat hozunk, de ezt a nagy közgazdasági czélt, a mely kettőben nyilvánul meg, először a termeivény megfelelő értékesítésében, másodszor a termelő megfelelő kárpótlásában, meg is fogjuk valósítani. (Helyeslés.) Sőt önöknek, t. képviselő urak, a kik annyira igyekeznek az egészségügyi, a józansági tendencziákat megvalósítani, csak az utat nem igen látszanak eltalálni hozzá, itt még egy megjegyzéssel tartozom. (Halljuk! Halljuk!) A ki a gyakorlati életet ismeri, tudja, hogy a legnagyobb iszákosság azokon a vidékeken fejlődik ki, a hol egyes kistermelők önmaguknak főzik ki a pálinkájukat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassék elmenni a szilvatermelő vidékekre — nem a törköly termelésről szólok — és azt fogják tapasztalni a t. képviselő urak, hogy a kistermelők igen jelentékeny része mulatságnak tekinti a szeszégetést. (Ugy van! Derültség.) Azt is megengedem, hogy nem háromszor töltenek naj>onta, nem is négyszer, vagy a mint mi szupponáljuk, nyolezszor-tizszer, mert sokszor olyan boldog lelki állapotba jutnak, hogy egyszer is elfelejtenek tölteni. (Derültség és tetszés.) A ki az iszákosságot korlátolni akarja, először is ott korlátolja. Méltóztassék elhinni, ha a 68.000 kisüstös főzdét nem tudom hány nagyobb főzde váltja fel, a hol a gazda az ő termékéért megkapja a megfelelő árat, akkor kettőt érünk el, először a gazdának megmarad a pénze, másodszor érvényesülnek az erkölcsi szempontok, a melyeket mindnyájan érvényesíteni kívánunk. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház! Még horvát képviselőtársaink hoztak fel igen^ sok kívánalmat és sérelmet a javaslat ellen. Ok, mint általában, ma is azt hiszik, vagyis talán nem is hiszik, hanem csak hangoztatják, (Zaj a horvátok 'padjain. Elnök csenget.) hogy ez a javaslat egyszerűen egyoldalú magyar érdekeket akar érvényesíteni és egyenesen Horvátország ellen irányul. Én nem követem őket arra a személyes térre, a melyre ez alkalomból is újra rálépnek, hogy mindent a báni kormány rovására irnak, azt vitatják, hogy a báni kormány megint elmulasztotta kötelességét, a mennyiben a javaslat előkészítésében nem vett részt; általában támadták a korábbi bánt, támadják a mostanit, (Zaj a horvátok padjain.) és akárhány bán lesz, valamennyit támadni fogják, fenyegetik a bánt, képzelt bajaikkal nem ide jönnek, hanem, megengedem, nem az itteni képviselő urak, hanem lajTJaik és a horvát országgyűlés megnyitása alkalmával meg ott lenn a közvélemény is felkiáltásokban egyenesen irredentisztikus tendencziákat hangoztatott . . . (Nagy zaj a horvátok padjain.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök :... és akkor várják azt, hogy miközöttünk megegyezés, megértés jöhessen létre. (Zaj a horvátok padjain. Halljuk! Halljuk !) Én ezzel szemben konstatálni kívánom elő-