Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-351

276 351. országos ülés 1908 június 23-án, kedden. haladottabb stádiumában, midőn számtalan ellenvetés hozatott már fel a törvényjavaslat ellen, engedje meg nekem a t. ház, hogy az idő előhaladottságára való tekintettel lehetőleg röviden összefoglalva jelezzem a javaslatra vonatkozó álláspontomat, (Halljuk! Halljuk!) Államháztartásunk rendbentartása érdekeben, a mint ezt pénzügyi expozémban többszörösen kifejtettem, mellőzhetlen szükségünk van állami bevételeink fokozására. Itt egy t. képviselő ur, Maniu Gyula képviselő ur, azt hányta szememre, hogy egy korábbi expozémban azt mondottam volna, hogy nem a közszolgáltatások fokozása, hanem külterjesebb források feltárása adja meg az alapot, a mely az államháztartás rendezettségét biztosítja. Ezt a tételemet ma is fentartom. Közgazdasági érdekeinknek ápolása, uj kereseti forrásoknak feltárása, az ország lakosságának megfelelő jövedelmezőségű foglalkoztatása teremti meg azt a közgazdasági alapot, a mely a financziális biztosítottságot magában rejti. (Helyeslés.) De a t. képviselő ur egy kissé téved, ha ő magának tulajdonítja azt, hogy felvette a szeszadó felemelésének kérdését. (HalljvJc,! Halljuk !) Én exjsozémban és különösen a folyó évi költségvetés alkalmával mondott expozémban határozottan a szeszadóra utaltam, sőt mióta Ausztriával a szerződési tárgyalásokat folytattak. — pedig e kormányszékek elfoglalása óta az volt egyik legterhesebb feladatunk — folytonosan a fogyasztási adóknak és ezek között a közelebbi időben a szeszadónak nagyobb mérvű hasznosítása kójjezte financziális kibontakozásunknak, illetőleg financziális helyzetünk biztosítottságának programmját. Túlzott reményeket fűznek sokan ezen szeszadónak emeléséhez. Egyik kéjiviselő ur itt, s utána többen 40 millióra tették azt a megterheltetóst, a mely ebből a közönségre hárul. Én nem szeretnék számszerű adatokba bocsátkozni, de én csak 25 millióra tettem a többbevételt. Azt sem merem állítani, hogy az első időben ezt is elérjük-e. De azt 40 millióra semmiképen sem tehetem, sőt igen tartok attól, hogy először is a fogyasztási adóknak felemelése maga hosszabb időre, legalább átmenetileg, apasztóan fog hatni a fogyasztásra, másodszor gyümölcs-termésünknek ezen évben való viszonylagos nagysága szintén apasztó! ag fog hatni a jövedelemre, a mennyiben a kontingens-szesznek fogyasztására fog csökkentőleg hatni. Végre azt sem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy összes gazdasági konjunktúráink a nem épen kedvező termés következtében nem mutatnak olyan emelkedő tendencziát, hogy a fogyasztásnak nagyobb mérvű növekedésére számithatnánk, helyesebben szólva, hogy a fogyasztás csökkenésére, nagyobb mérvű megapasztására ne kellene gondolni. Mindezek a tényezők együttvéve nagyon is leszállíthatják azokat a reményeket, a melyeket a törvény életbeléptetésének első időszakában ettől a szeszadótól várhatunk. És igen káros volna a valóságnak meg nem felelőleg ugy odaállítani a tételt, mintha 40 millió korona uj tehertételről lenne szó. A második szemrehányás, melyet felhoztak, az volt, hogy preczipitáljuk ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását, Tökéletesen igaz; különös súlyt fektetünk arra, hogy ez a törvényjavaslat a jövő kampányig törvényerőre emelkedjék, mert az a bizonytalanság, a mely egész szesziparunkat uralja, az a kényszerűség, hogy jövedelmi forrásainkat mielőbb hasznosítsuk, mind arra utalnak, hogy a rendezett állapotokat minél előbb helyreállítsuk az adóztatás terén is. Ne feledjük el azt, hogy jelentékenyadómérsékléseket is eszközöltünk a folyó év elejétől fogva, nevezetesen mérsékeltük a családtagok adóját és a másodosztályú kereseti adót. Ez eredményében az eddigi számadatok szerint 11 millió korona adóleengedésnek felel meg, ugy hogy nem lehet ugy odaállítani a tételt, hogy csak adóemelésről van szó, hanem igenis a közterheknek helyes megosztásáról. (Helyeslés.) A szeszadó emelését ugy tüntetik fel, mint a legalsóbb néposztályok egyik nagy megterheltetését. (Felkiáltások balfelül: Ugy is van!) Méltóztassék elhinni, ebben is túlzás van. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) A nagyfokú megterheltetést érezni fogják az alsóbb néposztályok, megengedem, kihatóbb mérvben, ép azok a néposztályok, a melyeknek terhén eddig már segítettünk, ugy az általán felemiitett nagy adóengedmények által, mint az egész adóreform által kívánunk ezek helyzetén könnyíteni. De a megterheltetés nem a legalsóbb néposztályokra szól; az visszahat a termelésnek sok tényezőjére, a közép gazdálkodó osztályra, visszahat mindazokra, a kik ha nem is egyénileg, de gazdasági üzemükben szeszfogyasztásra vannak utalva, ugy, hogy itt egyoldalú megterheltetésről, arról beszélni, hogy a szegényeket terheljük meg a gazdagoknak érdekében, merőben alaptalan dolog. Ezek lehetnek szólamok, (Igaz! Ugy van! balfeli.) a melyekkel agitálni lehet, de az igazságot igy odaállítani egyszerűen abszurdum. (Igaz! Ugy van! Farkasházy Zsigmond közbeszól. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Egészségügyi szempontból is támadják az egész javaslatot, igen sokan foglalkoztak ilyen szempontból is a javaslattal, a multkorában Mezőn" Vilmos, ma Maniu Gyula képviselő ur. Először is legyünk tisztában azzal, hogy ha egy olyan közszolgáltatást, a mely egy ilyen fogyasztási czikkre nehezedik, ennyire fölemelünk, mint a szeszadót, ez minden esetre nem megkönnyítése, hanem megnehezítése az illető fogyasztásnak (Igaz! Ugy van!) ós igy közvetve — a jelen esetben — egészségügyi vissza-