Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-351

351. országos ütés 1908 június. 23-án, kedden. 273 ezt azzal, hogy erre szükség van, nem mintha a mezőgazdáknak nagy hasznuk volna belőle, hanem azért, hogy a mezőgazdák a trágyatermelést fokozhassák. És ezért busás kárpótlást adnak az állam pénzéből az ipari szeszgyáraknak. Nem veszik figyelembe, hogyha csak ez a czél és nem az, hogy a földbirtokos anyagilag pártoltassék, akkor sokkal könnyebben elélhetnék ezt a czélt, ha burgonyaszárító gépeket szereznének be akár állami támogatással. Akkor a szesztermelés kiküszöbölésével direkt megtalálnék azt a takarmányt, azt a trágyatermelést, a mit itt ilyen törvényekkel és ilyen nagy állami áldozatokkal előidézünk. Ez bizonyítja azt, hogy nem az a tulaj donképeni érdek, hogy a mezőgazdaságot vigyük előre, hanem egyfelől az, hogy a fiskahtás érdeke emeltessék, másfelől hogy a nagybirtokok pártolása által igenis azok jövedelme növeltessék, ugy azonban, hogy a szeszmilliomosok se károsuljanak. Mert hiába állanak azzal elő, hogy hiszen a szeszgyártásból tulajdonképen senkinek semmi haszna nincs. Ezt határozottan tagadom. Ebben a kérdésben, a mint már előre kijelentettem, nem vagyok speczialista, de laikus eszemmel is megtalálom a nyitját annak, miként tétetik jövedelmezővé a szeszgyártás épen ezen törvényjavaslat alapján. T. i. a pénzügyminiszter javaslata szerint nemcsak hogy a szeszkontingens leszállittatik, hanem bizonyos olyan czikkekre való szeszgyártás, a mely czikkek eddig a kontingensbe beszámíttattak, mint az eczetgyártásra szükséges szesz, most a kontingensből kivétetik. Miután pedig tudjuk, hogy a kontingensben lévő szesz adója kisebb és a kontingensen kivüli szesznek adója nagyobb, ennek következménye az, hogy a fogyasztás nem fog kitelni a kontingentált szeszből, és ezért az exkontingensből lesz fedezendő. Minthogy pedig ez drágább, mert az adó 24 K-ával nagyobb, a kereskedelem és a forgalom szabályai szerint természetesen alakulni fognak az árak a fogyasztás szükségletéhez képest. Nem mondom azt, mert látom, hogy a pénzügyminiszter ur ellenmond, hogy a szesz ára mindjárt fel fog szökni 24 K-val a kontingensen kivüli szesz árához képest, de mondom azt, hogy az élet be fog állitani egy középárat, a mely középálban benne lesz az igen t. földbirtokos uraknak jobb jövedelme, a melyhez még a visszatérítések és prémiumok is járnak. Ezzel azonban nem kivánok bővebben foglalkozni, csak azt akartam kimutatni, mennyire gondozzák ezeknek a tényezőknek az érdekét. Viszont nincs kellőkép gondozva a kisbirtokosoknak, a kisembereknek a kisüstön való szeszfőzésnél vagyis a gyümölcs értékesitésnél jelentkező érdeke. Érdekes, hogy a miniszteri indokolás, az egyes felszólalások és egyáltalában azok a támadások, illetőleg támogatások, a melyekben a javaslatnak ez a része részesült, abból az álláspontból indultak ki, hogy mennyit vészit az állam az által, hogy ha a gyümölcspálinkának átalányozása szerint történik az KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XX. KÖTET. adóztatás hogy három betöltés vétetik alapul és nem öt vagy hat betöltés, t. i. annyi, a hányszor az illető üst egy napi munkaidő alatt betölthető. De nem az az irányadó, hogy mennyit vészit az állam, hogy mennyi lucrum cessans-a van az államnak abból, hogy nem adóztat meg bizonyos adótárgyat, hanem irányadó az, mennyit nyer az illető kisgazda a jelenlegi megadóztatás szerint; nem az az irányadó, mennyit vehetne be az állam adóban az illető adótárgyon, hanem az az irányadó, mennyit nyer a kisgazda azon adótárgyon a mai megadóztatás mellett. Magam is olyan vidékről való vagyok, a hol szilvatermeléssel mint a gyümölcspálinka főforrásával állandóan foglalkoznak. Tehát gyakorlatból tudom, — de nemcsak az én gyakorlatomból, hanem igyekeztem magamnak bizonyságot szerezni, másoktól is arra nézve, — hogy milyen haszonnal jár ez a gyümölcstermelés és a gyümölcsből való szeszfőzés. Egész nyugodt lélekkel mondhatom, hogy miután a házi szükségletre szükséges szesznek főzésére alkalmazásban és gyakorlatban lévő kisüstök a lehető legprimitívebb berendezéssel bírnak, ezek többször mint hatszor egyáltalában be nem tölthetők. Az a kisüst, a mely hengeralaku, a mely nek levezető csöve nincs, a mely kígyóval ellátva nincs, a melynek hűtőkészüléke egyszerű, többször, mintiöt-hatszor meg nem tölthető, mert ha többször töltik meg, tartalma hasznavehetetlenné válik, mert füstös lesz ; ezért nem lehet a tüzelést siettetni. (EUenmondások a középen.) Ennélfogva a mostani általános adózás mellett az illetőnek egyéb reális haszna nincs, mint hogy a maga kevés gyümölcsét a maga hasznára kifőzheti. Hogy állunk most már a nagyban való gyümölcsszesz termeléssel, iparilag űzött szesztermeléssel ? Több helyről kerestem magamnak informácziót, részben saját tapasztalatomból is tudom, hogy daczára, hogy a töltés tényleg több lehet, mint a mennyit a törvény általában megállapít, egy iparilag űzött szeszfőzőnél egy hl. szesz után jövedelme az illetőnek a mostani adózás mellett, több mint 20—30 korona nincs. De tessék elképzelni az óriási fáradságot, bibelődést, a melylyel a gyümölcs beszerzése, gondozása jár, tessék hozzászámítani a kamatveszteséget és akkor megláthatjuk, hogy az a 20—30 korona jövedelem, a mely az iparilag űzött szeszfőzésnél a szeszfőzőre jut, minimális. Természetesen, ha ily jövedelem mellett ha a szeszadót még emeljük — a mint hogy bevallották, hogy bizonyos taxáczióval, a fokozási tényezővel az üstöknél, stb. ez az emelés 100—110% lesz — az eredmény az lesz, hogy a gyümölcs ára fog apadni és pedig azért, mert az ár nem fog a kereslet és a kínálat szerint alakulni, hanem egészen más tényezők alapján, a mint azt később ki fogom fejtem. Ennek következtében, akkor, a mikor mi az adót emeljük, tulaj donképen nem a szeszfogyasztót sújtjuk, hanem azt a kisgazdát, a kinek talán kizárólagos jövedelme, különösen az erdélyi a partiumbeli és határőrvidéki megyék nagy részében, a gyümölcstermelés. Vannak egész 35