Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-351
272 35l. országos ülés 1908 június 23-án, kedden. Mindnyájan tudjuk, hogy az italárusitási engedélyek mily módon adatnak ki. Az állam az italmérési engedélyeknek czéltalan és abszolút nem objektív és nem az alkoholizmus elleni küzdelem szempontjából felfogott érdekből való osztogatása által egyenesen pártolja, elősegíti a pálinkafogyasztást. Tudjuk a múltból, mindnyájunknak volt alkalmunk látni, hogy egy italmérési engedély kiadása a legjobb, legbusásabb jutalma bizonyos kortesszolgálatoknak, hogy ha a kormány valamely községben pártszempontból biztos egyént akar, ad neki italmérési engedélyt, és az a korcsma közigazgatásilag pártolt tanyája lesz a különféle politikai tendencziáknak és üzelmeknek. Ettől eltekintve, vájjon az egymást fölváltó kormányok pártolták-e az alkoholizmus megakadályozására való törekvést ? Világért sem. Tudok esetet, a mikor a kormány nem hagyta jóvá oly egyesület alaj)szabályait, nem láttamozta, a mely alapszabályokj'arra irányultak, hogy az embereket az ivástól visszatartsa és mérsékelje az iszákosságot: Erdélyben 5—6 évvel ezelőtt épen a mi ténykedésünk következtében egész sorát akarták megalakítani az ily egyleteknek és a belügyminiszter a helyett, hogy pártolta volna az ily egyesületek alakítását visszautasította az alapszabályokat, mert a fiskalitás érdekével ellenkezik. (Zaj.) Mezőfi Vilmos: Ez már abszurdum! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem áll! Markos Gyula: Más tényezők voltak ott! Dakoromanizmus lakozott a háta mögött. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Maniu Gyula : Megesett, hogy egy más lelkésznek eszébe jutott, látva a borzasztó romlást, a melyet az alkoholizmus okoz a nép kebelében, eszébe jutott, hogy oly eszközzel sikerül majd az alkoholizmus terjedésének megakadályozása, hogy ünnepélyes fogadalmat vett ki híveitől, hogy nem fognak inni. És mi lett a következménye ? Az, hogy az illető lelkészt üldözőbe vették, mert a fiskalitás érdekeinek e munkálkodásával ártott. (Ellenmondás.) Mezőfi Vilmos: Gyalázat, ha megtörtént! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem áll! Elnök: Csendet kérek. Maniu Gyula: Eendelkezésére bocsátom a t. miniszterelnök urnak... ,H Nagy Dezső : Tessék bizonyítani! Maniu Gyula: Be fogom mutatni az alapszabályokat, a melyeket visszautasítottak. Nagy Dezső: Ne tessék a rágalmazást folytatni, hanem tessék bizonyítani! (Nagy zaj a középen. Felkiáltások : A regálé-bérlőt védi!) Elnök: Csendet kérek. Maniu Gyula: A mi helyzetünk itt nagyon nehéz. Ha általánosságban beszélünk, akkor az urak azzal az ellenvetéssel jönnek, hogy általánosságban beszélünk, tessék adatokat adni; ha pedig adatokat hozunk fel, akkor azzal állnak elő, hogy izolált eset, és abból nem lehet következtetéseket levonni. A vita köztünk könnyen megoldható. Én a t. pénzügyminiszter ur rendelkezésére fogom bocsátani azokat az alapszabályokat, a melyek nem lettek jóváhagyva, és legnagyobb köszönettel fogom nyugtázni a t. pénzügyminiszter urnak, ha módot ad, hogy ezentúl nem fogják fiskalitás szempontjából megakadályozni a láttamozást. Wekerle Sándor miniszterelnök: Tagadom, hogy azt tettük volna ! Maniu Gyula : Ha az én felszólalásomnak nem lesz más eredménye mint ez, akkor is meg leszek elégedve. (Zaj.) Egy másik indok, a melyet ezen törvényjavaslat elbírálása közben szemügyre kell vennünk, az, vájjon ez a törvényjavaslat az egyes osztályok társadalmi és gazdasági érdekeit kellőkép istápolja-e vagy nem ? Nemrég olvastam a mi adórendszerünkről irt egy igen tanulságos értekezésben azt az igen helyes megjegyzést, hogy ha azt akarjuk vizsgálni, vájjon egy államnak politikai berendezkedésében és politikai életében melyik társadalmi osztálynak jut a túlsúly és a túlerő, akkor nem szükséges megvizsgálnunk a választási listákat és a közjognak egyes intézményeit, hanem elegendő megnéznünk az illető állam adóberendezését és meg fogjuk látni abból, hogy melyik osztály jut az államban túlsúlyra. Ez az igazság sehol sem jut annyira kifejezésre, mint épen Magyarországon. Elég, ha megnézzük, hogy milyen óriási adókedvezményben részesül a nagytőke, a nagybirtok, a latifundium és mindjárt megállapíthatjuk, hogy bizony itt a politikai egyensúly nincs meg, a politikai erő és a politikai befolyás épen ezen osztályok javára esik. Ebből a törvényjavaslatból ugyanez állapitható meg. Ezen törvényjavaslatban és ennek intézkedései szerint nagyon is gondozva lesznek az u. n. mezőgazdasági szeszgyárak. Mezőfi Vilmos: Beczézgetik őket. Maniu Gyula:... a melyek természetesen többnyire — csekély kivételtől eltekintve — a nagybirtok szolgálatában állnak. Ha pedig megnézzük, hogy milyen gondossággal igyekszik ez a törvényjavaslat hogy a mezőgazdasági latifundiumooknak adott előnyt meg ne érezze az ipari szeszgyár, és ha még hozzáadjuk, hogy a gyümölcstermelést és a gyümölcsszes zelőállitást milyen hátrányosan érinti ez a törvényjavaslat, akkor mindjárt megállapithatjuk, hogy ez a törvényjavaslat azon társadalmi osztályok érdekeinek kifejezője, a melyek a nagytőkét és a nagybirtokot képviselik. Épen ezért nem tartom szükségesnek, hogy felszólalásom során e törvényjavaslatnak a mezőgazdaság szempontjából várható előnyeit vagy hátrányait vázoljam, mert meg vagyok győződve arról, hogy a t. kormány tulon tul fog gondoskodni arról, hogy ezen tényezők, melyeknek haragját nem volna jó magára háritani, ezen törvény hátrányait meg ne érezzék. Csak egy példát hozok fel. Elveszik az ipartól és a mezőgazdaságnak adják, a szeszkontingens nagyobb részét, és indokolják
