Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-351

351. országos ülés 19í tott tény, hogy minden országban a szeszadó felemelésével növekedett a fogyasztás, ha ugyanakkor más korlátozó intézkedések nem tétettek. A társadalmi állapot és a kulturális helyzet kényszeríti ma a kevésbbé művelt embert az alkohol fogyasztására. A megszokott memryiséget megissza, de mivel az drágább, kevesebb pénze marad arra, hogy jobban táplálkozzék, és ennélfogva még rosszabbul lévén táplálva, még inkább áldozatává lesz ennek a szenvedélyének. Ezért akkor, a mikor a szeszárak emelése mellett a mai helyzetnél fogva kilátás van arra, hogy a szeszfogyasztás növekedjék, az államnak minden erejét arra kell fordítani, hegy egyidejűleg korlátozza a szesz fogyasztását. Engel »a munkásosztály helyzete Angliában« czimü munkájában a következőképen nyilatkozik arról a csábitásról, melynek a munkásosztály kitéve van, (olvassa) : »Minden csábítás és minden lehető kisértés egyesül, hogy a munkást iszákossá tegye. Páradtan, kiállva jön haza a munkából, otthon minden lakályosságtól megfosztott lakásra talál, nedves, barátságtalan, piszkos ; sürgős szükségét érzi a felfrissülésnek, szüksége van valamire, a mi a munkát a fáradságra érdemessé teszi és elviselhetővé a holnapi nap vigasztalan kilátását. Elcsigázott teste ellenállüatlan erővel tör egy külső izgató szerre és ezen lelkiszükséglete csak a korcsmában talál kielégítést. Egy erkölcsi és fizikai szükséggé válik, hogy a munkás ilyen körülmények között iszákossá váljék«. Ha ez nincs is egészen igy, ha van is valami túlzás ebben az ecsetelésben, kétségtelen, hogy több benne a realitás, mint a képzelet szüleménye. Nagy lévén a csábító erő az alkoholizmusra, az államnak és társadalomnak mindent el kell követnie, nemcsak a kultúra növesztésével, hanem prohibitiv eszközökkel is, hogy ennek a csábitásnak ellen tudjon állani, jobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy azok az államok, a melyek a szeszadót felemelték, egyszersmind gondoskodtak arról, hogy a szeszfögyasztásnak lehetőleg korlátokat szabjanak, állami feladattá tették, legalább részben, a szeszfogyasztás csökkentését. így például Angolországban igaz, hogy a költségvetés indokolása szerint 500 korona egy hektoliter szesz adója, de államilag be van hozva, hogy szombat estétől hétfő reggelig nem Szabad a korcsmáknak nyitva lenniök. (Helyeslés.) Ott van pl. Svédország. Igaz hogy Svédországban 177 korona a szeszadó, tehát nagyobb mint nálunk, de viszont államilag be lett hozva a gottenburgi rendszer, a mely szerint a szeszárusitásból befolyó jövedelmek tekintélyes, néhol 8—9—10. részét az alkoholizmus elleni küzdelemre használják fel. Svédországban ki van mondva, hogy kocsmát nyitni az államnak csak azon községben lehet, a hol a községnek lakossága szavazattöbbséggel elhatározza, hogy szükséges-e korcsmát nyitni a községben. Ilyen körülmények között természetesen lehetséges az, hogy a szeszadót felemeljék. És meg is lett ennek az eredménye, meg lett abban, hogy addig, míg 1888-ban, tehát ezen rendszabályok behozatala és a szeszadó fel23-án, kedden. Ti\ emelése előtt például Stockholmban egy egyénre 24 liter szeszes folyadék esett, addig 1905-ben alig 13, míg Gottenburgban ez a szám, a hol ezt a rendszert feltalálták, 12-re szállott le. Ettől eltekintve, egy másik statisztikai adat bizonyítja, hogy a mióta ezt a rendszert behozták, a nemzeti vagyonosodás 70 %-kal emelkedett. Oroszországban igaz, hogy az indokolás szerint is szintén emelték monopolciij alakjában a szeszadót, de viszont kimondották, hogy a korcsmáknak nem szabad nyílt üvegekben és palaczkokban árusítani a szeszt, hanem csakis zárt palaczkokban a legkisebb mennyiségig és nem szabad azt a korcsmában meginni, hanem haza kell azt vinni. Természetesen ennek következése az, hogy Oroszországban a fejenkénti szeszfogyasztás csak két és 2 tized litert tesz ki. mig nálunk, az összes európai országok közt a második helyen, 9 liter az egyéni szeszfogyasztás és ebből 5 % liter a tiszta pálinkafogyasztás. Méltóztatnak ebből látni, hogy a többi európai államokban, a mikor a szeszadót emelték, a mikor annak felemelésében bizonyos eszközt láttak arra, hogy az országnak pénzügyeit javítsák és erősbitsék, párhuzamosa nhalad a társadalomnak az állam által támogatott azon akcziója, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem minél hathatósabb legyen nemcsak, hanem az állam bevett jövedelmeiből törekedett arra, hogy a szeszfogyasztás mennyisége minél inkább apadjon azért, hogy a szeszfogyasztásnak borzasztó és rémes következményeit megakadályozza vagy legalább korlátozza és azért, hogy ne lehessen az államnak szemére vetni, hogy mérget árul, csakhogy magának minél nagyobb jövedelmet biztosítson és hogy tönkre teszi a munkaerőt azon ital élvezése által, a melyből magának jövedelmet huz. De kérdem, hogy a jelenlegi kormány és ezen törvényjavaslat szem előtt tartja-e ezen szempontokat ? Engedelmet kérek, abszolúte semmit nem tesz sem a kormány, sem a kormányzat maga arra nézve, hogy az alkoholizmus ne terjedjen, sőt az erre irányuló társadalmi mozgalmakat sem teszi eléggé hatályossá. Egy német tudományos társulat elrendelte hogy szedjék össze azon munkáknak czimét, a melyek az alkoholizmus kérdésével foglalkoznak. A német tudományos társulat ezt meg is tette és azon könyveknek czimét és szerzőiknek nevét, a melyek és a kik az alkoholizmussal foglalkoznak, összegyűjtötte és oly könyv került ki, a mely 500 oldalra terjed, Oly irodalma van tehát e kérdésnek, hogy e díszes palotába azok a könyvek mind el nem férnének. És kérdem, hogy ebből az óriási irodalomból jutott-e csak egy sor ebbe a törvény]javaslatba ? Annyi jutott, hogy a szeszadót emelik, de egyéb semmi, a mi a legkisebb reményt is nyújtaná arra nézve, hogy az országban e méreg terjedését akadályozni, vagy legalább kellő korlátok közé szorítani fogják. Ellenkezőleg, megmarad a gyakorlat ugy, a mint eddig volt, ez pedig a lehető legszomorúbb.