Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-350
35Ő. országos ülés ÍM& június 22-én, hétfőn. 257 Kubik Gyula: Ilyet nem lehet kimondani! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Egy hang (aJcözépen); Van annak más módja ! (Zaj.) Nagy György' (olvassa) : ». . . épen azért a törvényjavaslatot visszautasítja és a kormánynak bizalmatlanságot szavaz«. (Derültség.) Nagyon csodálkozom, hogy mikor a kisgazdák érdekében beszélek, és a mikor reá akarok mutatni arra, hogy a kis üstöknek újból való súlyos megadóztatása a kisgazdák érdeke ellen van, akkor a kormánypárti, függetlenségi és 48-as párt részéről hangzanak el olyan kijelentések, a melyek ennek a jjártnak a programmjával a leghatározottabb ellentétben állanak. A kinek nem kedves a kisgazda érdeke, az hagyja ott azt a pártot, a mely a legtöbb szavazatot a kisgazdáktól kapta, és a melynek leghatalmasabb oszlopát épen a kisgazda társadalom képezi. Csodálkozom, hogy a ház olyan könnyen, hogy ne mondjam olyan könnyelműen, veszi ezen igen fontos és súlyos jelentőségű törvényjavaslatot. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, hogy milyen izgalom tört ki akkor, a mikor jogtalanul és igazságtalanul, első izben adóztatták meg a kisüstöket. Hányszor hallhatta épen a függetlenségi és 48-as párt a kisgazdák részéről azt a jogos panaszt, hogy a kisüstök megadóztattak, vagy a mint szemléltetőleg fejezte ki magát akkor nálunk a nép, hogy a kisüstöknek a lábát elvágták, ezt a tisztességes és jól megérdemelt kereseti forrást a kisgazdáktól elkobozták. Én azt tartom, hogy pártkülönbség nélkül ellenezni kell ezt a javaslatot, ha más szempontok nem is vezetnék az ellenzéket, tisztán már azért is, mert ez óriási súlyos ujabb megadóztatását jelenti annak a 60.000 kisüstösnek. (Helyeslés a baloldalon.) Mielőtt, t. ház, beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, és kimutatnám, hogy e törvényjavaslat sérti ugy az ipari szeszgyárak, mint a mezőgazdasági szeszgyárak érdekét, de különösen a kisiistösök érdekeit, itsztelettel bejelentem, hogy csatlakozom Farkasházy t. képviselőtársam azon indítványához, ajnelyben kéri, hogy a ház utasitsa a pénzügyminisztert, hogy a törvényjavaslat tárgyalását az őszi ülésszakra halaszsza és hogy haladéktalanul terjeszszen elő törvényjavaslatot, melylyel az 1899 : XX. t.-cz. hatálya 1909. szeptember l-ig meghosszabbittatik. Elfogadom továbbá Farkasházy t. képviselőtársamnak azt a másik igen okos, helyes, igazán a néj>et szerető szivből fakadó indítványát, a mely szerint mondta ki a ház, hogy a szeszadóról szóló törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz visszautasittatik a végből, hogy ezen törvényjavaslatba oly rendelkezés vétessék fel, mely szerint a saját mezőgazdasági termeivényeiket feldolgozó kisgazdáknak 30 litert meg nem haladó szeszproduktumai adómentességben részesülnek. (Helyeslés.) Örvendek, hogy Török Ferencz t. képviselőtársam, a ki a kormányt támogató többséghez tarKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XX. KÖTET. tozik, szintén helyesli ezt az indítványt, mert ő tudja, hogy a kisgazdáknak mennyire jogos kívánsága ez. (Helyeslés). Viszont annak is örülök, hogy Szmrecsányi t. képviselőtársam is helyesli; kérem is őket, hogy a szavazáskor is adjanak kifejezést ezen véleményüknek és nyíltan foglaljanak állást ebben a kérdésben ; a kisgazdák megérdemlik ezt. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Nagy György : Ázt mondja a törvényjavaslat előadója, Hoitsy Pál t. képviselőtársunk, június 19-én tartott előadói beszédében, hogy miután emeltük a tanítók fizetését, az állami tisztviselők fizetését, az államvasuti alkalmazottak fizetését, a napidijasok járandóságait: szükséges, hogy az állam megszerezze magának az uj erőforrásokat, a honnan az időközben felmerült költségtöbbleteket vegye. Ez, hogy ugy fejezzem ki magamat, minden sértő szándék nélkül, u. n. szarvas-okoskodás. A szeszadó felemelésére nem. ezért volt szükség, — nagyon jól tudja ezt Hoitsy Pál — hanem azért, hogy a császár katonáinak fizetését emeljék ; a honvédtiszti fizetések emelését is azzal indokolják, hogy az kitelik a szeszadó emeléséből ; ugyanebből az összegből akarják majd a közös hadsereg tisztjeinek fizetését is emelni. De ha már az előadó ur ilyen nyíltan megemlékezett erről a dologról, akkor kötelessége lett volna beismerni, hogy arról az osztályról, a kisgazdák osztályáról, a melyet a nemzeti kormány alatt újra meg akarnak terhelni, a kormány gondoskodása csak abból állott, hogy a kisüstön való főzés jogát két-háromszorosan súlyosabban fogja megadóztatni. Mindenki tudja, hogy az álltaiháztartásnak megvannak a maga feltétlenül szükséges kiadásai. Az okos, hazafias pénzügyi politikának arra kell törekednie, hogy olyan pénzforrásokat nyisson meg a szükségletek fedezésére, a melyek sem az igazságérzetet, sem a méltányosság érzetét nem sértik. Nem az a sérelmes az egyes adóknál, hogy adót kell fizetni, hanem az, hogy nincs meg nálunk az adózásban a feltétlenül szükséges igazságosság. Ha fedezet kell a kormánynak, legy 7 en annyi liberalizmusa, hogy terjeszsze be a törvényjavaslatot a progresszív földadóról. Még sem járja, hogy a kisgazda a maga pár hokbryi földje után aránylag kétszer-háromszor, sőt bizonyos esetekben nyolczszor annyi adót fizessen, mint az ezerholdas latifundiumbirtokos. Elismerem a nagybirtokosok történelmi érdemeit, azt is megengedem, hogy vagyonukkal hasznos szolgálatot tehetnek a hazának, de e mellett nagyobb jövedelmük után nagyobb áldozatokkal járulhatnának az állami kiadások fedezéséhez és akkor a kormánymak nem kellene még jobban igénybe vennie a kisemberek osztályát. Csodálkozom, hogy a pénzügyminiszter ur, a kinek nagy szaktudását szives készséggel elismerem, nem' tesz javaslatot a progresszív földadó törvénybe iktatása iránt. Néhány elméleti 33
