Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

254 350. országos ülés 1908 június 22-én, hétfőn. Azután felhívom a miniszter ur figyelmét még egy dologra. Magyarország városainak polgármesterei, köztük Bárczy István, Budapest székesfőváros polgármestere, értekezletet tartottak, a melyen elmondatott, hogy a mennyiben az ipari szeszgyáraktól a kontingens elvétetik és üzem-redukczió fog beállani, vagy némely gyárak üzemüket egészen beszüntetik, altkor Bárczy polgármester szerint, deputáczióban is elmondották a pénzügyminiszter urnak, a főváros körülbelül 3—400.000 koronát vészit évenkint, vidéki városaink közt pedig Nagyvárad elmondja, bogy ez esetben 36.000 K bevételt fog elvesziteni. Hát, t. képviselőház, én csak arra akarom a pénzügyminiszter ur figyelmét felhívni, hogyha életbe lépteti is ezt a törvényt és megszavaztatja is a képviselőház többségével, mint a hogy az meg is fog szavaztatni, akkor még mindig előáll az, hogy a városokat kárpótolnia kell valamivel, (Ugy van ! baljelöl.) a miért a bevételek egy részétől őket megfosztotta, és ez esetben már pénzügyileg sem olyan kifogástalan ez a törvényjavaslat, mert annak a remélt jövedelmi többletnek egy nagy részét a városoknak kell odaadni, a melyek mai rezsijüket már amúgy sem birják és már ma sem tudják kiadásaikat fedezni. (Igaz ! ügy van !) De, t. ház, egy más szempont is van, a mely engem arra indit, hogy ezt a törvényjavaslatot el ne fogadjam és ellene a leghatározottabban tiltakozzam. És ez az, hogy e törvényjavaslat ártalmára lesz Magyarország kisgazdái ama részének, a kik a kisüstön való szeszfőzést gyakorolják. Hivatkozom Burdia képviselő ur tegnapelőtt tartott beszédére, a ki — ugy tudom — maga is szeszfőző, tehát szakértő ebben a kérdésben. Azért idézem Burdia képviselőtársam szavait, mert ő is a kormányt támogató többség képviselője. Ö a következőket mondotta (olvassa): »A törvényjavaslatnak némely intézkedése azonban, t. ház, sérelmes és lesujtóan hat a kistermelőre, a kisgazdára, de különösen azon gyümölcstermelőkre, a kik termésükből nem csinálhatnak mást, mint szeszt és a kiket a sors, talán évtizedek hibái folytán, de tényleg odakényszeritett, hogy termésükből mást, mint szeszt, előállítani nem képesek. E törvényjavaslat intézkedése, mint mondom, lesújtó hatással bír. A legkisebb gazdánál legalább 80%-kal emeli az adót; az egyholdas gyümölcskert-tulajdonosnál 90%-kal és már a négy holdas gyümölcskert-tulajdonosnál körülbelül 109%-kal emeli az adót.« Hát, t, képviselőház, ezek szörnyű számok. És a mikor látjuk, hogy az ipari szeszgyárosok hektoliterenként 65 K-t kapnak, a mezőgazdasági szeszüzemmel bírók pedig ingyen, vagy 5 K-val megváltható kontingenst, továbbá jutalmakat és beneficziumot kapnak, és látjuk ugyanakkor, hogy az a szegény kisgazda-nép nem kap semmit, hanem eléri azt, hogy az adóját kétszeresre emelik a szeszfőzés után : hát hol az igazság ebben? Hol van itt a mezőgazdaság érdekeinek védelme és istápolása ? Vagy ugy méltóztatik érteni a mezőgazdasági istápolását, hogy a mikor a nagy, és középbirtokosokat támogatják, abban áll a mezőgazdaság támogatása, ellenben az a két és fél millió mezőgazdasági kisüzem nem tartozik ahhoz, hogy a mezőgazdaság fogalma alá vétessék, és mint ilyet, azt is támogassák ? Én ebben nem látom az osztó igazságot; nem látom azt a fennen hangoztatott népszeretetet, a kormánynak azt a gondoskodását, a melylyel olyan nagyra van, hogy az alsóbb néposztály érdekeit támogatja és istápolja. Ebben csak azt látom, hogy több mint 60.000 kisgazdának, a kik kisüstön főzik égetett pálinkájukat, szoeziális helyzetét, boldogulását és megélhetését nehezebbé akarja tenni a t. kormány. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy Magyarországon 40.000 olyan kisüstön főző kisgazda van, a kik összesen nem termelnek többet, mint évi 30 liter szeszt, és 10.000 azoknak a gazdáknak a száma, a kiknek évi szesztermelésük nem több mint 60 liter. Már most tehát 40.000 kisgazda van, a ki évenkint 30 liter szeszt főz ki és ez a 40.000 kisgazda az ő 30 liter tiszta abszolút alkoholjával legfeljebb 120 liter pálinkát fog főzni, de vannak olyanok is, a kik csak 10 liter tiszta pálinkát főznek — és ez lesz a nagyobb rész — vagyis, a kik a maguk néhány darab szilvafáját, körtefáját és kis gyümölcsösüket arra használják fel, hogy abból saját szükségletükre szeszt főzzenek. Már most mi fog történni, t. ház 1 Elítélni méltóztatnak, gúny tárgyává tenni méltóztatnak azt a röpiratot, a melyet ugy tudom, a balpárt adott ki. (Zaj. Felkiáltások : Szégyen is!) Pedig abban a röpiratban legalább az az egy igazság — ezt Burdia Szilárd képviselő ur, a Id pedig a többség támogatója — is konstatálta, hogy a 30 literig termelő 40.000 kisüstös dupla adót fog fizetni, s hogy nagyon sok ilyen kisüstös sutba vágja a kis üstjét, heverni hagyja a szilváját, termését eladja másnak (Zaj. Ellenmondások.) és ő maga nem fog szeszt főzni, mert a dupla adótételt nem birja. (Zaj. Felkiáltások : Nem ért hozzá!) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassanak a képviselő urak csendben lenni, ez kötelességük. Mezőfi Vilmos: Azt már többször tapasztaltam, t. ház, hogy mihelyt valaki nem az önök szája ize szerint beszél, rögtön konstatálják, hogy nem ért a dologhoz. Pedig hát én igenis, vindikálom magamnak, hogy értek a dologhoz annyiban, hogy felszólalásomra alaposan készültem, előzőleg lelküsmeretesen tanulmányoztam a kérdést, megnéztem a kisüstöt, a szeszipari és a mezőgazdasági üzemet, hogy igy képet alkothassak magamnak ezekről a dolgokról. S meg vagyok győződve, hogy Burdia Szilárd képviselő urnak igaza is van, a mikor azt mondja, hogy a 103-ra emelkedett kisüstös adó egész csomó kisgazdát rá fog venni arra, hogy ezentúl ne ő főzze ki a pálinkáját, hanem elmenjen a tisztelt izraelita vagy keresztény szeszárushoz a faluba, s ott vegyen magának spirituszt, ott nyittasson magának hitelt, s igy a jövő-