Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

B5Ö. országos ülés Í9()& június 22-én, hétfon. f

2í>5 ben ő, a iá eddig otthon főzte a szeszt, adófizetőjévé legyen a falu korcsmárosának. Hát, t. képviselőház, ezt kétségbe vonni nem lehet, mert igen nehéz feltenni azt, hogy egy ilyen '30 liter szeszt termelő kisgazda, a ki összesen 100—120 liter páünkát tud kifőzni, valami lukrativ üzletet tudjon folytatni az eladott pálinkából, mert az ilyen gazda többnyire a maga szükségletére termel, azért, mert nem akar a Mózsinak vagy a János korcsmárosnak adófizetője lenni. (Zaj.) De még egy másik szempontot is vagyok bátor a t. képviselő urak figyelmébe ajánlani. A pénzügyminiszter ur ridegen kijelenti, hogy ő azért akar ebben a törvényjavaslatban három töltés helyett négy töltést venni alapul a kisüstös megadóztatásánál, azért akarja az abszolút szesznek 1 koronás adótételét 1 korona 40 fillérre felemelni nemcsak a nagy szeszgyáraknál, a kik birják, nagyon jól birják. nemcsak a mezőgazdasági üzemnél, a kik szintén birják — annál is inkább, mert hiszen megvigasztalta őket a miniszterelnök ur az indokolásban és a pénzügyi bizottságban is, hogy ne ijedjenek meg, tisztelt szeszgyártó urak, mert hiszen önök a fogyasztókra háritják ezt az adótételt, mert nem az önök zsebéből megy ez a 40 fillér és az exkontingentált szesznél az a magas adótétel, a 64 fillér, mivel ezt önök beszedik a fogyasztótól — hanem felemeli az adótételt a pénzügyminiszter a kisüstön főző kisgazdákra nézve is. Mivel fogja megvigasztalni a kisüstös kisgazdákat a pénzügyminiszter ur ? Kiken fogják ők behajtani a magasabb szeszadót, a mikor legnagyobb részük a saját szükségletükre főz szeszt, a maga szükségletére égeti ki gyümölcstermését, mert nem akarja a korcsmában a rossz és egészségtelen spirituszt inni ? Ezeket nem vigasztalja meg a t. pénzügyminiszter ur, sőt nyiltan és határozottan megmondja az indokolásban, hogy Magyarország kisgazdái — ez a körülbelül 60.000 kisüstös — összesen 86.000 hektoliter szesz után fizettek az 1904—905-ig terjedő termelési esztendőben augusztus végétől szeptember 1-éig adót, holott 260.000 hektoliter szesz termeltetett ugyanezen időszakban, tehát állítólag kibujt az adó alól 180.000 hektoliter szesz. Ezt a 180.000 hektoliter gyümölcsszeszt akarja, ugy-e bár, a pénzügyminiszter ur megfogni és megadóztatni és ebből akar ő 17,700.000 korona adótöbbletet beszedni ? T. ház ! Olvasom a törvényjavaslatban és az indokolásban, hogy a szeszgyáros urak minden hl.-nyi elvont szeszkontingens után 65 korona kárpótlást kapnak; olvasom, hogy a mezőgazdasági szeszüzemtulajdonosók minden termelt hl. után jutalmakat kapnak. Ez helyes és szép dolog ; arra valók vagyunk, hogy támogassuk ezeket az urakat, de kérdem, hogy hol maradtak a kisüstösök, azok milyen kárpótlást fognak kapni azért, hogy 80.000 hl. évi termés helyett 260.000 hl.-t fognak megadóztatni ? Milyen kárpótlás jut nekik osztályrészül azért, hogy három töltés helyett négy töltést vesznek alapul és azért, hogy mig eddig egy liter alkohol után egy koronát fizettek, ezentúl 1 korona 40 fillért fognak fizetni ? Semmi kárpótlás sem fog nekik jutni, pedig 1853 előtt — mert azt se méltóztassék elfelejteni, hogy ezt az egész kedves adónkat a Bach-korszak léptette életbe ; osztrák beamterek hozták be 1853-ban ; osztrák pátenssel az osztrák Reichsregierung honositotta meg nálunk a szeszadót — 1853 előtt teljesen szabad volt a szeszfőzés és 1888 előtt szabad volt a kisüst és szabad volt a gabonapálinkafőzés. (Mozgás balfelől.) 1888-ban a kisgazdától elvonták a szabad szeszfőzést, megadóztatták a kisüstösöket, megtiltották, hogy az a kisgazda gabonájából pálinkát főzhessen, jsedig az a gabonahulladék, az a gabonapálinkatrágya és az a gabonapálinkafőzés után nyert állati tápszer, a mint az be van bizonyitva és ma is emlékeznek rá a kisgazdák, az ő álattenyésztésükre nézve igen hasznos volt és igen jó szolgálatokat tett, mert az a gabonatápszer megölte az állatbetegségek baezillusait és igy az állattenyésztésüknek közvetlenül nagy hasznára volt. Ez a törvény kárpótol mindenkit; kárpótolja a szeszgyárosokat és a mezőgazdasági szeszfőzőket, de semmivel sem kárpótolja, hanem ujabb teherrel rójja meg a kisgazdát. Újra csak azt a politikát folytatja ezen törvényjavaslatban is a pénzügyminiszter ur, hogy a szegényektől elveszi még azt a keveset is, a mi megmaradt nekik, a gazdagoknak pedig odaad még többet, hogy még gazdagabbak legyenek. Ez a politika nem a magyarságot és az országot fent ártó és erősítő, hanem egy veszedelmes politika, a mely végeredményében odavezet, hogy a kis ekzisztencziák összeroppannak, a nagyekzisztencziák pedig gyarapodnak és az ő gyarapodásuk sirja az ország függetlenségének, boldogulásának és önállóságának. P T. ház ! örömmel olvassuk az indokolás 66-ik oldalán azt, a mivel a pénzügyminiszter ur ott dicsekszik, hogy t. i. gyümölcspálinkatermelésünk ugy egymagában, valamint másnemű szeszfogyasztásunkra való kihatása tekintetében is jóval jelentékenyebb, mint Ausztriában, a miért is már ezen okból is kivánatos, hogy az e részben különleges helyzetüknek megfelelő szabályozást önállóan is megtehessük. Már különös gondolatokat ébreszt az emberben az az indokolás. Konstatálj cl cl miniszter ur, hogy gyümölcspálinkatermelésünk felette áll Ausztria gyümölcstermelésének és ezzel egyidejűleg olyan rendszabályokat javasol a t. háznak, a melyek a gyümölcsszesztermelést — ezt kiválóan a kisüstösök gyakorolják — tönkreteszik, redukálják és megszorítják talán azért, hogy ebben se legyünk Ausztria felett. Ezt is Ausztria akarja igy, vagy talán ez is a kedves kiegyezési törvénynek egyik konzekvencziája ? Ha gyümölcsszesztermelésünk erős, akkor — nézetem szerint — azt még erősebbé kell tenni és Semmiesetre sem engedhetjük azt, hogy a kisüstökre nehezedő ezen ujabb adóterhek : három töltés helyett négy, 1 K helyett 1 K 40 f, gyümölcstermelésünket tönkretegyék. Egy helyütt azt mondja a miniszter ur, hogy meg kell akadá-