Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

3í9. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. 233 azon óriási károsodással szemben, a melyet e nélkül minden bizonynál megsinylenének. A t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy 1800—2500 ilyen nagyüstös szövetkezeti szeszfőzdét kivan felállítani. Ez az eszme azonban a pénzügyi bizottságban szóba kerülvén, kiderült, hogy a maximális szám, a mire a közel jövőben számítani lehet ilyen községi szövetkezeti szeszfőzdéknél 100, egyelőre azonban csak 45 fog felállíttatni. Kérdem, hogyan fogják kárpótolni azon kis üstösöket, a kik nem is normális, hanem háromszoros adóemeléssel lesznek sújtva ott, a hol azután a szövetkezeti szeszfőzdéket majd felállítani nem tudják, mert azt nem lehet állítani, hogy a 100 szeszfőzde is elegendő lesz. Kaptam egy felvilágosítást, a mely teljesen tájékoztat arra nézve, hogy mi a pénzügyi kormány terve, szemben a községi és szövetkezeti szeszfőzdék felállításával. A t. miniszterelnök ur azt mondotta beavatott helyen, hogy tulajdonképen nem ilyen szövetkezeti szeszfőzdék felállítását szándékolja, hanem a terv az, hogy egyes vidékeken kiszemel megbízható embereket és az illetőket azután megbízza ezeknek a szeszfőzdéknek a felállításával, adni fog nekik kedvezményeket, gépeket, élvezni fogják a törvény 34. §-ában foglalt azon kedvezményt, mely szerint 20—25°/o-os adóelengedésben részesülnek. Ezeket az illető kiszemelt megbízható egyén élvezni fogja, de mi lesz az ellenszolgáltatás? Az illető község, sőt az egész környék kényére-kedvére ki lesz szolgáltatva annak az egyetlenegy szeszfőzdének. Míg a különféle szeszfőzdék konkurrálnak egymással és ezért tisztességes árat adnak a szilváért és a gyümölcsért, addig az egész környéken állami monopóliumot élvező szeszfőzde oly árakat fog diktálni, a minő nekik tetszik és ha valaki nem fog parírozni, akkor semmi áron nem fogja megvenni gyümölcsét. így akarja boldogítani a kormány nemes és szép ideájával a népet, a melyről el akarja hitetni a többséggel, hogy azt a károsodástól megóvja. Visszatérek arra, hogy nagyon csodálkozom azon, hogy ilyen érveléssel akarja a t. miniszterelnök ur a többség jóakaratát megnyerni, mert közepes intelligencziájú embert sem lehet kapaczitálni ilyen érvvel, a mely szerint a monopólium a vásárlási áraknak emelkedését idézi elő, a konkurrenczia pedig a bevásárlási árakat csökkentené. Azt hiszem, hogy nincsen Európában parlament, a melynek többségét egy miniszter ilyen érveléssel meggyőzhetné és csak az a bizalom, a melyet Simkó képviselőtársam tanusit a miniszterelnök ur iránt, képesítheti a képviselőket arra, hogy ilyen érveléseket helyeseknek ismerjenek el. Beszédemnek elején voltam bátor említeni, hogy a t. miniszterelnök ur a többségben lévő képviselők nyomása alatt hajlandó bizonyos módosításokat tenni azokon a paragrafusokon, KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911- XX. KÖTET. a melyek nagyon súlyosan érintik a kisgazdákat. Természetesen ezen módosításokra nézve e perczben még nyilatkoznom nem lehet, mert azokat teljesen nem ismerem. Ezt a részletekre tartom fenn; különben is lesz még alkalmam a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni azon elleninditványomnál fogva, a melyet már benyújtottam és azon elleninditványomnál fogva, a melyet benyújtani szándékozom beszédemnek további folyamán. Azonban kénytelen vagyok már most anticzipálva is bizonyos megjegyzéseket tenni azokra a megnyugtató kijelentésekre, a melyeket egyes kormánypárti képviselőtársaimtól hallottam, és a melyek az ő megnyugtatásukra szolgálnak ugyan, de engem legkevésbbé sem képesek megnyugtatni. Nevezetesen azt mondották a kormány részéről — nem tudom ugyan, hogy kimondotta ezt az illető képviselő uraknak, mert meglehet, hogy talán épen a függetlenségi párt értekezletén történt ez a megnyugtatás —, hogy olyan módosítás fog bevétetni a javaslatba, a mely szerint a kisüstösökre nézve, a kik saját termeivényeiket főzik ki, megmarad a mostani állapot, tehát a háromszori főzés és a mostam adótétel mindaddig, a míg az illető környéken ezek a községi vagy szövetkezeti vagy egyes egyénekre bizott kollektív nagy üstök fel nem állíttatnak. Kecskeméti Ferencz: Úgy van! Farkasházy Zsigmond: Mivel pedig e közbeszólás szerint autentikus nyilatkozatról van szó, most már azzal behatóbban foglalkozhatom a nélkül, hogy hipotézisekhez kellene folyamodnom. (Zaj.) Megvallom, hogy a törvényjavaslatnak ezt a kijavítását rosszabbnak, helytelenebbnek, károsabbnak tartom magánál az itt szőnyegen lévő törvényjavaslatnál. Én tehát ezt sem fogadhatom el, hanem van nekem egy indítványom, a melyet a t. képviselő ur, hogyha olyan nagy híve a kisgazdáknak, a mint bizonyos csoportokban magát feltüntetni szereti, nyugodt lélekkel elfogadhat, mert az egész osztály tapsolni fog neki. (Zaj.) Méltóztassék azonban megengedni, hogy sorrendet tartsak elmondandóimban, minthogy sajnos, mindent elmondani nem tudok, a mire ezen törvényjavaslatnál való felszólalásomhoz készültem, mert jegyzeteim nincsenek kéznél, de engedjék meg, hogy a mi keveset tudok, azt előadhassam. Ebben a tekintetben t. képviselőtársaim lojalitására kell appellálnom. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Farkasházy Zsigmond: Kecskeméti Ferencz t. képviselőtársam megerősítette azt, hogy a miniszterelnök ur a függetlenségi párt értekezletén azt a módosítást helyezte kilátásba, hogy a kisüstösökre nézve fenn fog maradni a mostani állapot mindaddig, mig a községi szövetkezeti vagy magán egyének által fentartott nagyüstök fel nem állíttatnak. 30