Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-349
230 349. országos ülés 1908 j hogy ha ez a törvényjavaslat, ugy a mint most komptemplálva van, törvénynyé válik, ezen kijátszásnak a lehetetlenné tétele óriási elkeseredést fog szülni a nép között. Majd meg méltóztatik látni mindenkinek a maga kerületében, a hol a szesznek kismértékben való kifó'zése divik, mit szól az a kisgazda, a ki valósággal ambiczionálja, hogy a íinánczot lefőzze avval, hogy többször tölti meg a kisüstöt. Ha ezt megváltoztatják, avval még nem elégítik ki a kisgazdát, a kinek e kedvezmény elvesztése annyira fájna, hogy ezt magában véve is meg fogják sinyleni t. képviselőtársaim, a kik hajlandók a javaslatot ilyen alakban megszavazni. De nem is osztom azt a felfogást, mintha itt a kincstár megkárosításáról volna szó. A valóság az, hogy az 1899 : XX. t. ez. egy kedvező adótételt, a kontingens egyharmadát, akarta biztosítani a kisüstök számára. Hogy ezt minő szempontok követelték, arra nézve a pénzügyi bizottságban is rámutattak arra, hogy a kisüstön való főzés nagyobb termelési költséggel jár, tehát igazságos a kisebb adótétellel való megadóztatás. Ez különben összefügg a szeszadótörvény históriájával. Az abszolút korszakig a szesz egyáltalában nem volt nálunk megadóztatva, s az abszolút korszak alatt is, tudtommal, egy bizonyos mértékét a kisüstön való szeszfó'zésnek adómentesen hagyták. Csak később szüntették meg az adómentességet és mintegy a végből, hogy kártalanitsák a kisgazdát az adómentesség megszűnéséért, hozták be a kisebb adótételt, a mely bonifikáczió volt, épen olyan, mint a milyent a mezőgazdasági szeszgyárak élveznek akkor, a mikor még a kisebb fokozatú szeszadótételnél is kevesebbet fizetnek. Tehát nálunk tulajdonképen négyféle adórendszer létezett: 1. az exkontingens adótétele; 2. a kontingentált szeszadó tétele; 3. a mezőgazdasági szeszgyárak adótétele, a mely kisebb volt a kontingentált adótételnél a beneficziummal; 4. a kisüstösök adótétele, a mely egyharmadát tette ki a kedvezményes összegnek. Azt mondta a t. kormány a szeszadótörvényjavaslat indokolásánál, hogy már az által is nagyon meg lett kárositva az állam, hogy ilyen meg nem adóztatott szesz kivitelre került ós miután ez adóvisszatéritésben is részesült, ennélfogva az osztrákok részesültek szesz adóvisszatérítésében,, a mely itt valóban megadóztatva nem lett. Én csak azt kifogásolom, hogy ezt az állam károsodásának nevezik. Hát miért nem méltóztatnak károsodásnak tekintetni az állam szempontjából azt, hogy a czukorkivitelt a legutóbbi időkig prémiumban részesítették; hogy a legutóbbi időkig az Alába való lisztforgalom bizonyos prémiumban részesült; mert ha az visszaélés és az állam megkárosítása, akkor visszaélés ez is, a mi a ezukorra nézve ma is uniüs 20-án, szombaton. fennáll, vagy legalább is a legközelebbi időig fennállott és fennállott a lisztre nézve is. Általában sok esetben nyújtanak kiviteli jutalmakat, mint a hogy a szeszadójavaslat is jutalmaz bizonyos ipari terményeket; igy hát nem lehet arról beszélni, hogy ez visszaélés és az állam megkárosítása. Ne méltóztassék károsításnak és visszaélésnek tekinteni azt sem, hogy az állam bizonyos, nem is nagy mennyiségű gyümölcspálinkáért juttatott adó megtérítéseket, daczára annak, hogy az megadóztatva nem volt. Én teljes fallácziának tartom, a mikor az indokolás szerint a kormány és az előadó ur is azt az álláspontot foglalják el, hogy a meg nem adóztatott kisüstön főzött szesz tizenhét millió , koronával károsította meg a kincstárt. Az öszszegről nem akarok hosszasan vitatkozni, látván az idő előrehaladott voltát; konstatálom azonban, hogy ez az összeg csak egy kivételes esztendőben érethetett el. De akár elfogadjuk ezt az adatot helyesnek, akár nem, én fallácziának tartom azt az állítást, hogy ez megkárosítása volna az államkincstárnak, mert ugyanilyen joggal azt lehetne mondáin, hogy minden ipari czikk, a mely megadóztatva nincsen, megkárosítja az államkincstárt azáltai, hogy nem fizeti be azt az adót, a mely nem létezik. Ez az adó eddig nem létezett, az állam ezt nem kivánta, és a törvény egyenest ugy kontemplálta, hogy a kisüstös a rendes adónak körülbelül egy harmadát fizesse. És bátor vagyok itt rámutatni egy példára, a melylyel a miniszterelnök ur már a pénzügyi bizottságban is sok képviselőtársamat, Simkó képviselőtársamat is — a ki ugy értesültem, szintén a javaslat mellett van — megnyerte a maga álláspontjának. Simkó József: Miért ne lennék mellette! Farkasházy Zsigmond: Ugy hallottam, a miniszterelnök ur egy példát hozott fel arra nézve, hogy ez a rendszer, a mely szerint négyszeri főzés fog történni, illetőleg az adó négyszeri főzés alapján fog megállapittatni, kedvezőbb a gazdára nézve, mint volt az eddigi, a hol három főzés vétetett alapul., (Felkiáltások : Nem mondta!) Nem mondta ? Én vagyok bátor előadni a példát és a ki érti a dolgot, valósággal nevetni fog rajta, mint a hogy nevettek a pénzügyi bizottságban is a hozzáértők, de Simkó József képviselőtársamat ez a példa megnyugtatta. Azt mondta a miniszterelnök ur: Vegyünk egy gazdá f , a ki eddig száz liter szeszt termelt. Ebből a 100 literből csak három töltés volt megadóztatva, a többi nem. Ha a száz liter után az egész adót meg kellett volna fizetnie, 100 koronát fizetett volna, miután azonban csak egy harmadát kellett fizetnie, illetőleg 35 százalékot, 35 koronát fizetett száz korona adó helyett, tehát a száz liter szesz kitermelésénél tisztán megtakarított 65 koronát, egy korona lévén a -
