Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

349. országos ülés 1908 jimius 20-án, szombaton. 231 liter szesz adója. Most azt mondja a miniszterelnök ur, ugy alakul a helyzet, hogy igaz, hogy a száz liter szeszből többé nem 35 liter lesz megadóztatva, hanem 49 liter, tehát adózatlanul csak 51 liter marad, ellenben, mivel most nem egy korona többé az adó, hanem 1 kor. 40 fillér, ennélfogva az előbbi 65 kor. megtakarítás helyett most már 51 liternél szorozva 1 kor. 40 fillérrel 72 kor.-át fog megtakarítani; ennélfogva tehát ez a javaslat nem károsítja a kisüstöst, hanem az még többet takarít meg, mint eddig. Bocsánatot kérek, ez a példa arra emlékeztet engem, a mikor az a lovagias betyár belenyúl valakinek a zsebébe, és azután ahelyett, hogy az egész pénzét kivenné, csak a felét veszi ki, és azt mondja: tiszta nyereséged a fele. Én így hallottam ezt a példát, így mondtam el, és most t. képviselőtársam is elismeri, hogy kissé komikus, hogy a kisüstös most lesz kedvezőbb helyzetben, a mikor többet fog fizetni. Azt hiszem, t. ház, hogy evvel a példával talán Simkó t. képviselőtársamat is meggyőztem, a ki mondotta, hogy méltányolja ezt a példát. Simkó József: Én egy szót sem szólottam! Farkasházy Zsigmond : Azonban azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ő hajlandó a kisüstösöknek, azoknak az igazi kisgazdáknak, a kik kisüstön főznek, bizonyos módositásokat konczedálni ebben a törvényjavaslatban, nevezetesen azt a konczessziót tenni, hogy bizonyos időpontig megmarad a mai állapot. Erre részletesebben fogok mindjárt kitérni; most azonban bátor vagyok felemlíteni valamit a mit a pénzügyi bizottságban szóvá tettek. Nevezetesen azt mondották, hogy azért a 63.000, vagy nem tudom hány kisústösért, a ki a maga termését maga főzi, kár volna, ellenben nem kár azért a 4—5000 egyénért, a ki iparszerűleg űzi ezen kisüstön való főzést, a ki tehát olyan nyereséget tett zsebre, a mely nem fedi a kisgazda érdekét, ós annak javára nem szolgálhat. T. képviselőház! A pénzügyi bizottságban, ugyan nem kifejezetten, de burkolt czélzattal tisztán lehetett látni, hogy egy kis felekezeti ize is van annak, a mikor azt mondják, hogy ezért a 4—5000 emberért nem kár. Én ezt felekezeti szempontból nem is tartom egészen jogosultnak, mert nagyon tévednek, a kik azt hiszik, hogy ezek a nagyban főző kisüstösök, vagy nevezzük rövidség kedvéért nagyüstösöknek, mind kedvezőtlen felekezeti viszonyok között leiedzenek. Én nagyon sok helyet ismerek, a hol a kisgazdák azok, a ki összegyűjtik az egész környéknek és községnek a terményeit és azokat kifőzik. De ettől eltekintve, vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat arra, hogy bizonyos időben, bizonyos körülmények között, a mikor választási harczról van szó, ezek a felekezeti hibában szenvedő nagyüstösök nagy becsben állanak a t. képviselő urak előtt minden oldalon, mert ezek szoktak a legfontosabb kortesek lenni, és biztosítom a t. házat, hogy ha ezeknek most ezen törvényjavaslattal sérelmet okoznak, méltóztatnak akkor meglátni, hogy ezek módot fognak találni arra, hogy ezt viszonozzák. De azt sem ismerem el és az sem helyes, mintha a nagyüstön főzőknek a megkárosítása — és hogy azokat megkárosítja ez a reform, azt maga a kormány is elismeri — magukat a kisembereket, a kis termelőket ne érintené, olykép, hogy azokat is károsítja, Mert én azt állítom t. ház, hogy tulajdonképen a legnagyobb veszedelem, a mi ebben a törvényjavaslatban a mezőgazdaságra, különösen pedig a gyümölcs- és szőlőtermelésre nézve foglaltatik, nem is annak a 60.000-re menő kisüstösnek a megrendszabályozásában áll, hanem ezeknek a nagyobb mennyiségben termelő ipari gyümölcstermelőknek a megrendszabályozásában. Ezek biztosítják a fogyasztót, a vásárlókat a gyümölcs számára. Mi tudjuk azt, t. ház, hogy a földmivelésügyi miniszter urnak dicséretes közreműködése folytán és helyes politikája következtében a gyümölcstermelés az utolsó időkben nagy mértékben fokozódott az országban. De a földmivelésügyi miniszter ur dicséretes munkálkodása mellett jelentékenyen közreműködtek ebben az u. n. nagyüstösök is, a kik a szeszfó'zésre való gyümölcsnek összevásárlásával biztosították a gyümölcstermelők részére a fogyasztást. És erre nézve egy igen érdekes megjegyzése volt a t. miniszter urnak, a melyet, mint az előbb felhozott példát is, csöj)pet sem találok alkalmasnak arra, hogy a t. miniszterelnök urnak a ház többsége iránt való valami nagy becsülése mellett bizonyitson, (Mozgás.) mert nem nagyon intelligens embereknek kell, hogy tekintse a miniszter ur azokat, a kiket ilyesmire akar kapaczitálni. Én tehát rendkívül csudálom is, hogy a t. többség ezt az érvet szó nélkül tudta hagyni. T. ház! A miniszterelnök ur azt hozta fel, hogy a mostani kapzsi, seftelő nagyüstösök rendkívül olcsó áron vásárolják össze a gyümölcsöt, p. o. egyes vidékeken a szilvát, a mi által megkárosítják a mostani körülmények között a kisgazdákat. Azt mondotta a miniszterelnök ur — és taj>asztalásra is hivatkozott — hogy 40 krajczárjával vásárolják össze fél hektoliterenként a szilvát. Ugron Gábor: Ezt nem mondta a házban! Farkasházy Zsigmond: Nem, a pénzügyi bizottságban mondta. Hiszen a képviselő ur is jelen volt. Ugron Gábor: Tudom, de nem a házban mondotta. Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, én hivatkozhatom arra is, a mit a miniszterelnök ur a házon kívül mondott, és általában a mit a házon kívül mondtak.