Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-349
3í9. országos ülés 1908 j kifolyólag bizonyára nem azt a szesziparost sújtja ez a fokozott adótétel (Zaj.) a ki összegyűjti az egész község termeivényeit és kifőzi ezeket a termeivényeket, hanem azt érinti, a ki kifőzeti. Ebből folyólag azt hiszem, hogy nagyon is igazat mondtunk akkor, mikor közöltük választóinkkal, közöltük az érdekeltekkel, hogy a mostani törvényjavaslat háromszorosan emeli a kisemberek terhét a szeszfőzésnél. (Ugy van! balról.) Kifogásolták azt is, hogy mi azt mondtuk, hogy úrrá teszi a mostani javaslat a financzot a kis-üstök felett. Erre vonatkozólag bátor vagyok szintén egy oly kifogást felhozni, a melyet már ismételten és többen a pénzügyi bizottságban is hangoztattak és ez az ellenvetés a megváltásról szóló 48, §-ra vonatkozik. Nevezetesen mikor kifogásolták és felpanaszolták, hogy a miniszter ur ezzel a javaslattal a választók jelentékeny részét, a kisüstösöket nagyon megkárosítja, az át alany ozási rendszernek 3-ról 4-re való felemelése által és ezáltal kárt okoz választási és pártérdek szempontjából a képviselő uraknak, akkor a miniszterelnök ur azt mondotta a pénzügyi bizottságban, hogy nem kell azzal törődni, hogy ez a törvényben marad, hiszen minden a végrehajtástól függ és ő majd gondoskodni fog arról, hogy a 48. §. alapján, nevezetesen a megváltás alarrján, helyesen ós igazságosan járnak el a kisemberekkel. Ezzel szemben a pénzügyi bizottságban nagyon helyesen utalás történt a 48. §-nak a) pontjára ós pedig arra a rendelkezésre, mely szerint »a szesztermeléshez felhasználandó gyümölcs leszedése, illetőleg a mustnak kisaj tolása, valamint a bornak a seprűről való lefejtése legalább 8 nappal előbb az illetékes pénzügyőri közegnél bejelentendő és ez a közeg a bejelentés alapján a szeszfó'zéshez felhasználandó anyagok minőségét és mennyiségét hivatalosan megállapitja«. Tehát az a szakasz, a melylyel a pénzügyi kormány azokat a visszásságokat, azt az önkényt akarja rekompenzálni, a mit ezzel a törvényjavaslattal a legszegényebb néposztálynak, a kisgazdáknak okoz, épen arra alkalmas, hogy kíméletlen vexálásnak tegye ki azt a kisgazdát, a kisüst igénybevétele alkalmából, a fináncz részéről. Nevezetesen méltóztatik-e elképzelni, hogy az a kisgazda milyen helyzetbe kerül, ha ő, a ki még akkor is kínosan és fájdalmasan érintkezik a finánczczal, a mikor a kifó'zéshez az anyag már készen áll és csak felül kell vizsgálni, most már a szüretelés előtt 8 nappal kénytelen a financzot az ő szőlőjébe és kertjébe meghívni, hogy tessék felmérni, mennyit termeltem és tessék megbírálni, mennyi lesz az, a mennyi megváltás alá kerül. Ez olyan vexálása lesz a kisgazdának a főzés megengedése tekintetében, hogy ez magában elegendő arra, hogy elvegye ettől a kedvét. initís 20-án, szombaton. 229 Én azt hiszem, hogy a törvényjavaslat 35., 36., valamint 39. §-ával, a mely a hires fokozási tényezőket kontemplálja, most, a vitának jelen stádiumában nem helyes foglalkozni, azért, mert az előadó ur is bejelentette és a miniszterelnök ur a házban szintén említette, hogy a törvényjavaslatnak ezt a paragrafusát módosítani akarja azon hangulat következtében, melyet az ország közvéleménye részéről tapasztalt és a melyet a t. képviselő urak különböző pártállásuk szerint kifejezésre juttattak. Végül, t. kéjyviselőház, konstatálni kívánom azt, hogy a mi mint hátrányos ebben a törvényjavaslatban kifogásoltatott, az a mai állapotnak tökéletesen megfelel. Sok kifogást hallottam t. képviselőtársaim részéről a bizottságban is, kíváncsi vagyok, hogy vájjon a szavazásnál is olyan lelkesen fogják-e ápolni választópolgáraiknak, a kisgazdáknak az érdekeit. A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy disztingválni kell kisüstösök és kisüstösök között. Azt mondotta, hogy vannak olyanok, a kik maguknak főznek pálinkát és olyanok, a kik tulajdonképen íparszerűleg űzik a pálinkafőzést. Az utóbbiakat 5700-ra tette, gondolom, vagy 4700-ra. Nincsen módomban konstatálni, mert nem állnak az adatok rendelkezésemre. Különbséget kell tenni, igy szólt, ezek közt ós a tulajdonképem kisüstösök között, a kik 60.000-en vannak. Azt mondja a t. kormány, hogy a mi ezt a 60 — 80.000 embert illeti, ezekkel szemben enyhítésekre hajlandó. Csak azt teszi hozzá, hogy ezen enyhítésekkel is cum grano salis kell elbánni és meg kell szüntetni a visszaélést azon szesz tekintetében, a mely a kisüstökön eddig termeltetett, de megadóztatva nem volt. Én, t. képviselőház, ezt az álláspontot abszolúte helyesnek, igazságosnak és^ a tényekkel összeegyeztethetőnek nem tartom. Én elismerem és megengedem azt, hogy talán azon számadatok, a melyek az indokolásban foglaltatnak, helyesek, és hogy azok az adatok, a melyeket a kormány ismételten előadott és a melyekkel t. képviselőtársaimat annyira kapaczitálta, hogy valósággal lelkesedtek e javaslatért, a valóságnak megfelelnek, hogy t. i. a kisüstön főzött szeszből megadóztatott 1906-ban, vagy nem tudom 1904-ben, 86,000 hektolitert, tényleg pedig termeltek 260,000 hektolitert. Ebből azután azt következteti a t. pénzügyi kormányzat, hogy ezt a 260,000 hektolitert kicsempészték az adóztatásból és kvázi megcsalták vele a kormányt, illetve az államkincstárt. Hát igaz, t. ház, hogy a kisgazda tudatában ugy áll a dolog, hogy ezzel ő megcsalta a financzot, mert tudja, hogy háromszori töltés után fizeti az adót, tényleg pedig 6—7-szer töltötte meg a kisüstöt és igy azt képzeli, hogy megcsalta, kijátszotta a financzot 3 — 4 feltöltéssel. Én meg vagyok róla győződve t. ház,