Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

349. országos ülés 1908 j azon kérelmet intézni, hogy kegyeskedjék intézkedni, hogy az előadó ur elővezettessék. (Általános elénk derültség.) Az elővezetést is jogosultnak tartanám, mert a Id kötelességét nem teljesiti, az ha szegény ember, elővezettetik. (Mozgás és derültség. Zaj.) Szterényi József államtitkár: Ez parlamenti eszköz ! Hoffmann Ottó: A többség nagyon szép eszközöket használ! (Mozgás.) Farkasházy Zsigmond: Nem zsandárokkal kívánom elővezettetni. (Mozgás és zaj.) Elnök: Felhívom a képviselő urat, hogy szóljon a tárgyhoz. Most másodszor figyelmeztetem erre. Harmadszori figyelmeztetés szüksége esetén elvonom a szót. Itt semmiféle mókáknak és tréfáknak nincs helye. (Helyeslés.) Tessék folytatni, különben megvonom a szót. (Élénk helyeslés.) Béla Henrik : Tessék már a szeszről beszélni ! Arról kérünk véleményt! Farkasházy Zsigmond: Bátor vagyok tisztelettel kérni a t. házat — mert az elnök ur szigorúan kezeli a tárgytól való eltérés kérdésében a házszabályokat — hogy méltóztassék nekem megengedni, hogy eltérhessek a tárgytól és olyan kérdésekről is szólhassak, a melyek a szeszadóról való törvényjavaslattal összefüggésben vannak. Egyúttal kérem a t. elnök urat, hogy méltóztassék erre vonatkozólag a kérdést feltenni és a határozatképességet konstatálni. (Élénk helyeslés balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Béla Henrik : Eddig sem szólt a szeszadóról! Elnök: A képviselő ur azt a kérelmet terjesztette elő a házszabályok 207. §-a értelmében, hogy a tárgytól eltérhessen. Kérdem a t. házat: hogy méltóztatik-e ezen engedélyt megadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik . . . (Élénk jelkiáltások balfelől: A határozatképesség konstatálását is kérte !) Hoffmann Ottó: Határozatképtelen a ház! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : ... a kik Farkasházy Zsigmond képviselő urnak a házszabályok 207. §-a értelmében megadják a felhatalmazást arra, hogy a tárgytól eltérhessen, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások : Nem adjuk meg I) Hoffmann Ottó : Nem szavazunk ! (Zaj balfelől.) Elnök : Kisebbség. A ház az engedélyt nem adja meg. A képviselő ur egyszersmind a ház határozatképességének megállapítását is kívánta. Kérem a jegyző urakat, hogy méltóztassanak a jelenlevő képviselők számát konstatálni. (Megtörténik.) Farkasházy Zsigmond: T. ház! (Zaj.) Elnök: Kérem, most a határozatképesség fog megállapittatni. (Nagy zaj.) A jegyző urak jelentik, hogy 103 képviselő ur van jelen. Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. (Halljuk ! Halljuk !) unius 20-án, szombaton. 221 Farkasházy Zsigmond : Előterjesztettem, hogy miképen lehetne segíteni azon, hogy a miniszterelnök ur ne kerüljön abba a helyzetbe, hogy az 1899 : XX. t.-ezikkel összeütközésbe kerüljön. Ennek legegyszerűbb módja az volna, hogyha ezen indítványomat méltóztatnának elfogadni, mert ha ez elfogadtatik, akkor a törvény hatálya egy esztendővel meg lesz hosszabbítva, és ezen idő alatt, szeptembertől kezdődőleg majd módjában lesz a t. háznak eleget foglalkozni a törvényjavaslattal, és akkor az ország szélesebb rétegei is megnyilatkozhatnak, hogy helyeslik-e ezen javaslatot és nem fog az a sajnálatos helyzet előállani, hogy ez a törvényjavaslat, a mely így százezreit a polgároknak veszélyezteti, kellő megvitatásban ne részesüljön. (Zaj.) A másik érv, a melyet az igen t. miniszterelnök ur szives volt előadni, akkor, a mikor kifogásolták ezt az időpontot, a midőn a ház abba a helyzetbe került, hogy ezzel a javaslattal foglalkozzék, az volt, hogy odáig jutottunk ma már, a kiadások folytonos fokozódása és emelkedése odajuttatta az országot, hogy a mennyiben ezen törvényjavaslatból szeptemberig törvény nem válnék, akkor az ország a defiezit hínárjába fog belejutni. Erre nézve egy autentikus bizonyítékra hivatkozhatom és pedig Széll Kálmán volt miniszterelnök urnak a pénzügyi bizottságban tett kijelentésére, a ki ezen javaslat tárgyalása alkalmával azt a kijelentést tette, hogy hónapok és körülbelül másfél év óta, tehát a koaliezió uralmát értette, aggodalommal látja, hogy a kiadások fokozásában a kellő mértéket a kormány nem tartja meg és hogy a kiadások folytonos emelkedése abba a helyzetbe hozza az országot, hogy a deficzittel járó küzdést veg3'e fel. Felemlíti három tárcza kiadásait, a melyek oly mértékben emelkedtek, hogyha a bevételeket jelentékenyen nem emeljük adóemelés által, akkor az ország deficzitbe fog jutni. Bátor vagyok azt konstatálni, hogy a mikor én a költségvetés tárgyalása alkalmával felhívtam a t. kormány figyelmét arra, hogy a defiezit veszedelme fenyegeti az országot és hogy a defiozittől csak ugy lehet megszabadulni, ha a legszegényebb néposztályra rovunk ki nagyobb és nagyobb adókat, akkor ezzel szemben azt válaszolta a miniszterelnök ur, hogy én az ország helyzetét sötétnek festem, hogy túlzok és hogy ezáltal az országnak ártalmára vagyok a külföldi hitelezőkkel szemben. Ma pedig, mikor olyan tekintély, mint Széll Kálmán azt mondja, hogy a t. miniszterelnök ur az ország kiadási és bevételi mérlegét nem tudta kellőképen ellenőrizni, abban a tekintetben, hogy defiezit ne fenyegesse az országot, talán önök is elhiszik, hogy igy van a dolog, de bocsánatot kérek, a t. képviselő urnak érveléséből abszolúte nem az következik, hogy a szeszadóval és a fogyasztási adók emelésével próbáljanak az ország és a büdzsé helyzetén segíteni, hanem következik azhogy olyan osztályokat és olyan jövedelmeket adóztassanak meg fokozott mértékben, a melyek bátran elviselhetik ezen szükségleteknek fedezé-