Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

349. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. 213 Miután remélem, hogy mindezen általam emiitett kifogásokat és óhajokat a t. pénzügyminiszter ur honorálni fogja, részemről ezt a törvényjavaslatot, a mint már előzőleg is kijelentettem, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Liszavac Mladen! Liszavac Mladen (horvátul beszél). T. ház ! (Halljuk,!) Ellene kell szólnom a javaslatnak, nemcsak pártom programmja miatt, a mely ellensége minden indirekt adónak, de eUene kell szólnom azért is, mert nézetem szerint e törvényjavaslat intézkedését nemzeti gazdaságunkra károsnak tartom, mert tönkre fogja tenni szilvagyümölcstermésünket és nagyrészt szőlészetünket is, a mennyiben lehetetlenné teszi világhírű iparágunkat a szilvórium és törkölykészités terén. Engedjék meg t. ház, hogy különösen azokkal a bekövetkezendő károkkal foglalkozzam, a melyeket a törvényjavaslat a szilvórium- és törkölykészités terén okozni fog, a mely két iparág nálunk Horvát- és Szlavonországban igen fontos szerepet játszik, a mely meUett a gabona-szesztermelés úgyszólván teljesen eltörpül. (Halljuk!) Bár a törvényjavaslat indokolásában bebizonyítani igyekszik, hogy e két gazdasági termelési ágazatot védi és előmozdítja, de ez, sajnos, csak jószándék lesz, a mely nagyjában meg nem valósitható arra való alkalmas eszközök hiányában. A törvényjavaslat látszólag segíteni akar a kisgazda-termelőkön az erős adóemelés mellett is, olyképen, hogy a termelőt jobb helyzetbe hozza a vevővel szemben és az indusztriális pálinkakészitésnél, ámde e mellett nem veszi tekintetbe, hogy a kistermelők, a kiknek nagyobb része eddig is csak azért nem főzte a pálinkát, mert ntm volt képes a sokkal kisebb termelési adót fizetni, — nem pedig konkurrenczia miatt — ezentúl erre annál kevésbbé lesznek képesek, mert hiszen a termelési adó óriási mérvben csaknem 8G %-kal emelkedett. A mint láthatjuk tehát, a törvényjavaslatból kitetsző jószándék egyenesen veszedelembe sodorhatja a kistermelőt, mert nincs kizárva, hogy a gyümölcsöt vásárlóknak nem lesz módjukban a pálinkafőzés, egyrészt a nagy termelési adó, másrészt a nagyobb termelők konkurrenczia ja miatt, a minek következménye az lesz, hogy a kisgazdák, a kiknek száma a legtekintélyesebb, nem lesznek képesek szilvatermésüket sem eladni, sem kifőzni. Ha pedig ez az állapot bekövetkezik, ugy az teljes anyagi romlásba fogja sodorni a kistermelőket. Engedje meg a t. ház, hogy ezen állitásom igazolásául néhány példát hozzak fel. (Halljuk ! Halljuk !) A szilvát termelő kisgazdák eddig sem voltak képesek fizetni még a kisebb termelési szeszadókat sem, a mi igen érthető. Hiszen földjük, a mely egyszersmind egész vagyonukat képezi, legtöbbnyire hegyoldalon vagy völgyekben van, a melynek művelésére alig vehető fel kölcsön. Ez természetes is, mert hiszen szilvafatermeléséhez legkevesebb tíz esztendő kell és a jó termés átlaga is csaknem 5—10 évre tehető. Ennélfogva a föld nem ér sokat, a jövedelem bizonytalan és így nem hitelképes. Nézzük most már az adózást. A termelő eddig minden hektoliter szilvórium után 8 K 33 f-t fizetett, jólehet tényleges termeivénye háromszor nagyobb volt, mint a mennyi az adózás alapjául szolgált; a jövőben azonban minden hektoliter szilvórium után 15 K 55 f-t fog fizetni a termelő, a mi például 6 és fél hektoliter szilvórium után csaknem 100 koronát jelent. Oly összeg ez, a melyet a kisgazda sem vagyonából megfizetni, sem hitel utján beszerezni nem képes. Ebből világosan látszik, t. ház, hogy a kérdés főhibája épen a termelési adó és annak eddigi befizetési rendszere volt, a mely maga után vonta azt, hogy a kisgazda nem főzhette a maga gyümölcstermeléséből a pálinkát és az uj törvényjavaslat minden jó szándék mellett is még kevésbbé lesz képes arra, hogy a helyzeten javítson. Nézetem szerint, t. ház, e veszedelmet a kisgazdákról és egyáltalán nemzeti gazdaságunk szóban levő ágazatáról csak olyképen lehetne elhárítani, ha a termelési adó csak előírva lesz a termelő nevére, de behajtását csak akkor foganatosítják, a midőn a termelő pálinkáját eladja. A fizetést pedig nem szabad rövid terminushoz kötni, sem pedig összekapcsolni valami biztosítással, mint ezt a 77. §. előírja. A méltányosság és igazságosság pedig megkövetek azt is, hogy minden termelő bizonyos mennyiséget adó nélkül használhasson fel családja és munkásai részére, épen ugy, a mint azt a törvényhozás már a bortörvénynél biztosította. T. ház ! E jogos észrevételek és kívánságok mellett, a melyek egyedül képesek megvédem a kisgazdákat anyagi pusztulásuktól, nem hallgathatom el a törvényjavaslatnak még egy igazságtalan rendelkezését sem. Ez ugyanis előírja a 40 filléres pótadót, a melyet minden hektoliterfok alkohol után kell fizetni. E pótadónak véleményem szerint már eredetétől fogva nincs semmi értelme, mert a forgalomban lévő szeszt megadózzák, mielőtt azt forgalomba bocsátanak. De igazságtalan az a rendelkezése is, a melyben pótadót ró a gyümölcsből és hulladékból készített szeszre is, és pedig 40 fillért, mert a valódi adóemelés a törvény értelmében csak 13 fillér lehet, nem pedig 40, mint más szesznél. Mindazon észrevételeket, a melyeket a gyümölcstermelők érdekében tettem, némi változással fentartom a szőlőtermelőkre is azzal a megjegyzéssel, hogy e törvényjavaslat szemmel láthatóan elő fogja segíteni a borszurrogátum készítését törkölyből és boraljából, a mi épp olyan károkat fog okozni a hazai szőlőtermelőknek, mint okozott volt Francziaországban. Ezek után t. ház, mivel a törvényjavaslatban veszedelmet látok ugy a gyümölcs-, mint a szőlőtermelőkre nézve, de veszélyesnek tartom azt a fennebb jelzett gazdasági ágazatokra is, és a mennyiben az adó nemcsak emelve lett, hanem a régi hibás és káros befizetési rendszer továbbra