Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

212 3k9. országos ülés Í908 június 20-án, szombaton. át dolgozik, nyári időben, a mikor a munkások különben is el vannak foglalva, nincs üzemben és igy azt a szép missziót is teljesiti, hogy a munkásnak akkor ad keresetet, a mikor különben nem talál. Az ipari szeszgyárak pedig évenként alkalmazva az embereket, egyáltalában elvonják ezeket más ipari terekről. Ezen a téren tehát nem szabad argumentálni az ipari szeszgyárak fentartásának szüksége mellett. A pénzügyminiszter ur a pénzügyi bizottságban rendkívül nagy súlyt helyezett arra, hogy az ipari szeszgyárak fentartandók már azért is, hogy a melasz-t feldolgozzák. Hogy állunk e kérdéssel ? Magyarország összesen körülbelül két millió métermázsa fehér ezukrot állit elő és a fehér ezukor aránya a melasz-hoz körülbelül 76 : 24, ebbő kiszámítható, hogy ezukorgyáraink összesen 630.000 métermázsa melasz-t produkálnak. Ebből a meiasz-ból körülbelül egy harmadot — hiszen az indokolás maga is 32 százalékot mond — a gazdaság használ fel, marad tehát az ipari szeszgyáraknak körülbelül 420.000 métermázsa. Tudvalevő, hogy egy métermázsa melaszból körülbelül 25 liter szeszt lehet előállítani ugy, hogy a rendelkezésre álló összes melasz-ból csak mintegy százezer hektoliter szeszt lehet termelni. Ebből méltóztatik látni, hogy nem olyan nagy feladat az, a mit az ipari szeszgyáraknak a melasz feldolgozása terén végezniük teli és szeretném ha az a feladat még kisebb volna, mert a melasz-nak a gazdaság által való felhasználása sokkal fontosabb, mint ha azt szeszg3'árak dolgozzák fel. Csak arra utalok, hogy Németországban, a hol ujabban olyan n°gy lendületet vett az állattenyésztés, az előállított melasz-nak több, mint nyolezvan százalékát a gazdaságban állattenyésztési czélokra használják fel, nálunk pedig, a mint szerencsém volt ráutalni, ez alig üti meg a 33 százalékot. Rendkívül nagy fontossága van annak, hogy a melasz igenis, a gazdaságokban használtassék fel. Igaz, hogy kissé nagyon drága. Ezelőtt a melasz szenak alig hat-hét korona volt az ára, ma már megüti a 11 koronát, legalább az a melasz, a melyet a gazdák akarnak vásárolni. Ezzel szemben Németországban a melasz-nak az ára nem üti meg a nyolez koronát. Méltóztatnak ebből látni, hogy milyen nagy differenczia van a között, hogy a német gazda az ő állattenyésztésére hogyan kapja a takarmányt és hogyan kapja azt a gazda Magyarországon. Ehhez hozzájárul az, hogy eddig a melasz-takarmány gyártása mintegy privilegizálva volt, ugy, hogy az nem igen juthatott olcsóbb kézen át a gazdához. Ujabban épen most kísérletezek egy ilyen géppel, a Darvas-féle melasz-takarmány készítő géppel. Ez lehetővé teszi minden egyes kisgazdának, hogy a melaszt korpával, esetleg szecskával keverve, — vagy ha törkölyt kap hozzá, az még jobb — maga készítse el a takarmányt ugy, hogy én leghelyesebbnek azt találnám, hogy ne maradna meg az a 420 ezer métermázsa melasz a szeszgyárak részére, hogy ne maradjon meg semmi belőle, hanem a gazdák maguk használnák fel. (Helyeslés.) Azt hiszem, t. képviselőház, eléggé kimerítően érveltem a mellett, hogy nem látok egy olyan indokot sem, a mely érthetővé tenné azt, hogy mi mintegy határkövet állítsunk oda, hogy az ipari szeszgyárakat csak addig szabad redukálni és tovább nem. Ez a határkő tényleg nem létezik, mert az megint nem fogadható el érvül, hogy az ipari szeszgyártás csak bizonyos redukeziót tűr el, mert különben nem versenyképes. Tessék azokat a gyárakat, a melyek nem versenyképesek, teljesen kisajátítani és vagy átalakítani, a mint emiitettem, mezőgazdasági szövetségi szeszgyárakká vagy ezt a kontingenst a gazdáknak átengedni. (Helyeslés.) Még mindig elég ipari szeszgyár marad igy is, a mi pedig megmarad, az exkontingensben, a külkereskedelemben stb. megtalálja a maga busás hasznát, annyival is inkább, mert a raffinálás, a szeszfinomitás maga mindig az ipari szeszgyárak kezében fog maradni és ez maga is olyan jövedelmező üzlet, a mely fentartásukat mindig lehetségessé fogja tenni. Ezek azok az elvek és érvek, a melyek engem arra indítanak, hogy azon föltételek mellett, a melyeket előbb hangsúlyoztam, megállják és hogy csak azon esetben volnék hajlandó a kártalanítási 60 koronának 65 koronára való felemelésébe belemenni, hogyha teljesen megóvatik az ipari szeszgyárak gazdasági jellege. Röviden még csak a kisüstikről akarok szólni, t. képviselőház ! (Halljulc l) Nagyon sokat érveltek a kisüstök lentartása mellett. Magam is teljesen ugyanazon az állásponton vagyok, és követelem, hogy a legkisebb ter« melőknek kisüstjei adóztatás szempontjából meg« maradjanak a mostani helyzetben. Farkasházy Zsigmond: Adómentessé kell őket tenni ! Lázár Pál : Nevezetesen hogy a háromszoros töltés alapján számittassék az adójuk ugy, mint eddig. Többet kérni, mint a mi eddig megvolt, nem volna méltányos; ezzel túllőnénk a czélon. (Ugy van /,) Álljunk meg annál a czélnál, a melyet meg tudunk védeni. Es ne méltóztassék a kérdést ugy felfogni, mint hogyha a kisüstöknek eddigi mestersége talán törvényellenes lett volna. (Ugy van !) Az indokolás reá mutat arra, hogy a Msüsttel bizonyos technikai fejlettség mellett lehetett 18-szor is főzni. Ha 18-szor főztek, ehhez nekik joguk volt; ez a kisüstök részére olyan boniflkáczió volt, mint a milyen bonifikácziót kaptak a mezőgazdasági gyárak. (Ugy van!) És ezt nem szabad ugy tekinteni, hogy most valami visszaélést szüntetünk meg, mert e téren visszaélés nem volt, és ezért jogos az a követelés, hogy az a kisgazda, a ki a legegyszerűbb eszközökkel főz, és tudom, hogy az t. pénzügyminiszter ur sem zárkózik el ezen álláspont elől, ne szenvedjen az által, hogy ezt az adóalapot megváltoztatjuk, hanem ezentúl is az eddigi háromszoros czefretöltés alapján vettessék ki rájuk az adó. (Helyeslés.)