Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

3i-9. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. 207 elismerem az igen t. kormánynak jó és nemes czélzatát, de nem tudom, hogy ezek majd miképen fognak beválni. Az ilyen szeszfőzdék létesítése sokkal több költséggel jár, semhogy minden község fel tudna üyet állítani. Ilyen módon tehát nem lesznek képesek a közönség érdekét kielégíteni. Nem ezt óhajtja a kisgazda-közönség, hanem, hogy adja vissza a kormány nekik azt, a mijök 1888 előtt megvolt; az az állapot állittassék vissza. Hogyha szeszadót kell nekik fizetni, megfizetik becsületesen, épugy, mint az ipari, vagy mezőgazdasági szeszgyárosok. Azt is mondja a pénzügyminiszter ur, és az előadó ur, hogy a kisgazdák nem panaszkodhatnak, mert a kereseti adónak jövedelmi adóvá változtatása jelentékeny teher könnyebbülést jelent számukra. Ezt elismerem, azonban attól tartok, hogy az a teher, a mi levétetett róluk, másrészről a szeszadó révén visszahelyeztetik reájuk. Nem tudom micsoda öröme lehet a kisgazdának abban, hogyha az egyik válláról leveszik a terhet és a másikra visszahelyezik. Maga a pénzügyminiszter ur is beismerte, hogy az ipari szeszgyárak a maguk eredeti valóságából kivetkőztek, hogy az állam az állattenyésztésre vonatkozó czélját igy nem éri el, mert a szántott moslék, a helyett, hogy jószágtenyésztésre felhasználtatnék, kivitetik a külföldre. Hogyha az állattenyésztés emelésének czélját el akarjuk érni, akkor lehetővé kell tenni a kisgazdának a gabnapálinka főzését, mert az a kisgazda egyetlen kiló szántott vagy szárítatlan moslékot sem fog a külföldre kivinni, hanem szives-örömest fogja azt az állattenyésztésre felhasználni, marha vagy sertés hizlalására. Érdemes, hogy az országgyűlés ezt fontolóra vegye. Számba kell venni, hogy a legelők megfogytak, aztán vannak kedvezőtlen esztendők is, és ezek különösen jószágtartás tekintetében a kisbirtokost válságos heiyzetbe hozzák. Azt mondja a pénzügyminiszter ur, hogy a szárított mosléknak külföldre való szállítására nézve tilalmat szándékozik felállítani. Ez helyes volna, azonban nem tudom, hogy mit segít ez a j ószágtartás tekintetében az alföldi kisgazdán, mert mire a felföldi iparosoktól és gyárosoktól az a szárított moslék lejutna az Alföldre a kisgazdához, addig ezer gazdája lesz annak és nem fog abból az alföldi kisgazda semmit sem kapni. (Zaj.) Nem szándékozom hosszasabban és egyéb részleteivel is foglalkozni a törvényjavaslatnak, csupán ezen részével, a melyet Nagy Sándor t. képviselőtársunk tegnapi beszédjében megpendített, óhajtottam valamivel kimerítőbben foglalkozni. Felhoztam ezt azért, hogy ha lehetséges volna még a kérdésnek jelenlegi stádiumában is, kegyeskednék a mélyen t. pénzügyminiszter ur ezt figyelembe venni. Ha pedig most nem volna lehetséges, elmondottam ezeket azért, hogy ez a hang is elhaüatszék az országgyűlésen, hogy az országgyűlésnek és az országnak figyelme erre a kérdésre fel legyen híva. (Helyeslés balfelől.) Egyébiránt mint beszédem kezdetén mindjárt kijelentettem... ...... Bozóky Árpád : Elfogadja a javaslatot! Ez a hiba! Kecskeméti Ferencz: Az az én szuverén jogom, megbírálni, hogy elfogadjak-e egy törvényjavaslatot, vagy sem, t. képviselőtársam. Egyébiránt, mondom, mint beszédem kezdetén kijelentettem, én ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, abban a reményben, hogy a részletes tárgyalás során még némi módosítások, korrigálások fognak rajta eszközöltetni. Ha pedig ez nem következnék be, remélem, hogy ugy sem lesz hosszú életű ez a törvény és bizonyára mással fog nem sokára felcseréltetni. A tör vén yj avaslatot, ismétlem, általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Surmin György ! Surmin György (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző : Lázár Pál! Lázár Pál: T. ház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, mert számolok azzal, hogy az államnak a napról-napra fokozódó kulturális és gazdasági igények kielégítése czéljából feltétlenül olyan forrásokat kell keresnie, a melyek alkalmasak az e czimeken felmerült kiadások fedezésére. Épen ezért elfogadom ezt a törvényjavaslatot, mert szerintem a fogyasztási adók között a szeszadó az, a mely ellen a legkevesebb kifogást lehet emelni, hiszen nem mondhatjuk reá, hogy nélkülözhetetlen szükségletet elégít ki. (Egy hang a középen : Dehogy is nem !) Lehet, hogy sok embernek nélkülözhetetlen, de általánosságban, különösen a mi a táplálkozást illeti, nem hiszem, hogy valaki azt mondhatná, hogy a szesz elsőrendű nélkülözhetetlen szükségleti czikk. Mindazonáltal, ha elfogadom az emiitett szempontokból a törvényjavaslatot, nem kívánom mellőzni annak a nagy tömegnek az érdekét, a melynek úgyszólván rovására megy a törvényjavaslat: értem a fogyasztók érdekét. Nagyon helyesen mutatott reá a pénzügyi bizottság ülésén Popovics Sándor államtitkár ur, hogy a legfontosabb egyén e törvényjavaslatnál a fogyasztó, a kinek érdekeit valahogyan meg kell védenünk. Én a védelmet első helyen abban látom, hogy a fogyasztót meg keU védeni mindazon hátrányoktól, a melyek a szesz fogyasztásával járnak. Ilyen hátrányok azok, a melyek onnan erednek, hogy nem finomított szeszt engedünk kimérni, (ügy van!) és a népet, a mely a szeszt fogyasztja, nemcsak erkölcsileg, hanem testében is a szeszfogyasztással megrontjuk. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a nagyobbmérvű szeszfogyasztás . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Lázár Pál". ... az ország népeire roncsolólag hat, mert nemcsak annak a szervezetét pusztítja, a ki fogyasztja a szeszt, hanem az átöröklés folytán fajrontó hatása is érvényesül. (Igaz ! Ügy van ! a középen.) Megdöbbentők azok az adatok, a melyeket az 1905 szeptember havában a Budapesten tar-