Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-348

3i8. országos ülés 1908 június 19-én, pénteken. 197 nem akarom elmondani mindazt, a mit az imént az előadó ur beszédéből kivehettem, én csak a végső konzekvencziákat akarom megállapítani, hogyha Magyarországon körülbelül háromszorosa kerül forgalomba, hat évi átlagot véve, annak a gjTimölcsszeszmennyiségnek, a mely után az adó tényleg meg lett fizetve. Az utolsó hat esztendőnek termelési átlagát véve, 60.000 hektoliterre becsülhető az a mennyiség, a mely az átalányozás alapján jelenleg adó alá vehető. Ha azonban tekintetbe veszszük, hogy, a mint a gyakorlat mutatja, a legprimitívebb kisüstökön is naponként nem háromszor, — a mint az eddigi törvényekben benne volt — de legalább ötször és azokon, a melyek tökéletesek, nem ötször, a mint az eddigi törvényekben volt, hanem tizennyolczszor, sőt húszszor lehet főzni, akkor elképzelhető, hogy honnan származik az az aránytalanság, hogy 60.000 hektoliter adó alá bejelentett szesz helyett a forgalomban 180, sőt 200.000 hektoliter szesz szerepel, tulajdonképen adó nélkül. (Mozgás.) Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ez jogosulatlanul vonatik el az adó alól, mert hiszen a törvény ezt lehetővé teszi, hanem igenis a törvény hézagosságánál fogva történik ez igy. És ez nem is jelentéktelen dolog, mert ha az egész ország egymillió hektoliternyi szesztermelésével szembeállítjuk azt a 200,000 hektolitert, a mi annak ötödrészét képezi, ez annak a kevésbbé értékes szesznek versenyképességére kétségtelenül nagy befolyással és hatással van. Sőt megtörtént az 1905-iki évben az is, hogy 158 koronás szeszárak mellett az ipari vagy mezőgazdasági termelő alig 4—5 koronát tudott nyerni, mert annyi volt az önköltsége és viselte a 100 K teljes adót, és ezen 158 K-nás szeszárakkal szemben elsőrendű szilvóriumot vagy konyakot lehetett kapni 150 koronáért, a szilvórium vagy konyakfőzésnek pedig 80 vagy 100 korona tiszta nyeresége volt. Természetes, hogy sok érdeket érint a javaslatnak ez a rendelkezése, nagyban támadják azt, de hogy mennyire jogosultan, mennyire méltányosan és mennyire a kisgazdák érdekében, — mert hiszen ez ma a jelszó — azt legjobban megbírálhatjuk, ha ezen javaslatnak a kisgazdákra vonatkozó rendelkezéseit tekintjük. Miféle szigorítást tartalmaz a javaslat a kisüstösökre nézve, a kik a saját anyagjukat a legprimitívebb üstökön dolgozzák föl és a kiknek háromszoros töltési képessége a gyakorlatban, a mint már emiitettem, tényleg legalább ötszörössé fokozódik ? Erre nézve azt az egy szigorítást tartalmazza a javaslat, hogy a háromszoros töltési képesség négyszeresre emeltetik fel, illetőleg — ugy tudom, hogy a mélyen t. pénzügyminiszter ur majd a részletes tárgyalás alkalmával ilyirányú módosítást szándékozik benyújtani — nem négyszeresére, hanem csak 3'2-szeresére. Hát ez igen csekély szigorítás ezekre a kisüstösökre, ezen kisgazdákra nézve ; de erre a kis szigorításra igenis szükség van először azért, hogy kiegyenlittessék némiképen ez a többtermelési képesség, a mely még most sem fogja elérni tényleges állapotát, de szükséges azért is, hogy mintegy korrektivuma legyen annak az aránytalanságnak, mert nagyobb adómegtakarítást jelentett volna arra a kisüstre nézve, ha az adómegtakarítás 140 koronás adóalapon történik, mintha csak 100 koronás alapon történt volna és nagyobb megtakarítás az állam javára, a mely a szesztermeléssel harmonikusan és arányban ugy sem élvezi a szeszadónak teljes összegét. Én ezt a szigorítást még egy más szocziális szempontból és a nemzet gyümölcstermelése szempontjából is szükséges és üdvös intézkedésnek tartom ezen javaslatban, sőt tovább megyek : én a magam részéről elfogadtam volna, ha az eredeti álláspont is marad meg, a négyszeres töltési képesség. Mert ha tényleg az eddigi állapotokkal szemben kedvezőtlen helyzetet is teremtünk átmenetileg arra a kisgazdatársadalomra nézve, megkönnyítjük a végrehajtó hatalomnak azt a munkáját, hogy ezen kisgazda társadalmat szövetkezetté akarja átalakítani és igy akarja neki biztosítani a gyümölcstermelés fenmaradását és megerősödését. Ezen szövetkezetektől én nagyon sokat várok : nemcsak azt, hogy az a kisgazda, a Id gyakran egy-két liter pálinkáért kénytelen egy mázsa szilvát oda adni, mert az üzér bevárja, mikor romlani kezd az áru és csak akkor megy el a kisgazdához, mikor annak választania kell, hogy vagy kidobja a szilváját, vagy oda adja bármiféle áron. A kisgazda a szövetkezetektől meg fogja kapni a maga produktumának igazi értékét. Versenyképessé, exportképessé is teszszük a terményt, mert mig ma minden egyes hordónak más-más a minősége : addig, a szövetkezetek utján ha tökéletes eszközökkel lesz termelve az áru, egyforma lesz az anyag és igy exportképessé válik. Ezen szövetkezeteknek épen a kisgazdák érdekében minden messzemenő kedvezményt megad a javaslat : állami támogatást magára a létesítésre valamint a termelésre is, a hol 25% adóelengedést biztosit nekik, és az exportképes, hosszabb raktározást igénylő termékekre megadja az adómentes raktározás lehetőségét is. Hogyha a javaslatnak ezen intézkedéseit tekintjük, abban nem látunk olyan sérelmet a kisgazdára nézve, hogy annak egyéb ne maradjon hátra, mint hogy »a gyümölcsfáját kivágja, a szőlőjét eltiporja.* Pedig ilyen szólamokkal izgatnak a javaslat ellen. Felolvasom azt a felhívást, a mely erre nézve vasárnap látott napvilágot (olvassa) : »Polgártársak ! Gazdák ! Gyümölcstermelők ! Szőlő művelők ! Ébredj etek ! Nagy veszedelem fenyegeti az ország népét! A kormány és a koalicziós többség — élén a függetlenségi és 48-as párttal — megszegve igéretét, mely szerint a nép tűrhetetlen adóterhét le fogják szállítani, egy csapásra negyven millióval emeli a legszegényebb néposztály adóját! A szeszadóról szóló törvényjavaslat, melyet most tárgyal az országgyűlés, minden liter szesz adóját 1 korona 40 fillérrel srófolja fel! De ez még semmi. A kormány és