Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-348
198 348. országos ülés 1908 június 19-én, pénteken. pártja tönkre akarja tenni a kisüstöt. Háromszorosan fel akarja emelni a kisüst adóját. . . Farkasházy Zsigmond: így is van! (Zajos ellenmondások.) Szórói-szóra ! Lázár Pál: Nem áll, izgatás ! Máriássy Mihály: ...(olvassa): a finánczot úrrá teszik a kisüst felett. A gazda gyümölcséből, szőlőjéből többé pálinkát nem főzhet. V T ágjátok Id gyümölcsfáitokat, tapossátok el szőlőtőkéiteket — vagy pedig ha szembe akartok szállni a veszedelemmel, gyülekezzetek sietve, tartsatok tiltakozó népgyűléseket, szólitsátok fel képviselőiteket, ne merjék megszavazni az átkos törvényt, mely romlással fenyegeti Magyarország termelő és fogyasztó népét. Siessetek, mert őszszel már nyakatokba akarják akasztani az uj adót.« Lázár Pál: Ez már nem ellenzéki hang! Ez már demagógia ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Az előadó ur csak most mondta, hogy visszavonják a négyszerest! Lázár Pál: Hát ha megmaradt volna, akkor illenék az ilyen hang ? Szegy éljétek magatokat! Máriássy Mihály : A magyar országgyűlés, a magyar középosztály egy évezreden keresztül megmutatta, hogy bir azzal a szocziális és humánus érzékkel, melylyel a kisgazda és a kisember iránt viseltetni, köteles ; az a középosztály, a mely ezredéven át nem tagadta meg humánus érzését a kisemberrel szemben, az most megtagadná ? Mindenütt, a hol lehet, segiteni fog tőle telhetőleg minden erejéből. A javaslat is épen a kisgazdák érdekében kivételt tesz és nem mér ugyanazzal a mértékkel, a mely a termelés értékét tekintve igazságos volna, de a mérleg serpenyőjébe odahelyezi a méltányosságot, a humanizmust is, hogy a kisgazdákon segíthessen. (Helyeslés). Egyáltalában divat ma mindent a kisgazda érdekének feltüntetni, akkor is, ha nem a kisgazdákra vonatkozik. A nagyipari szeszgyárak is azzal védekeznek, hogy a szeszgyárak kisajátítása, a gyáripari kontingensnek megvonása a kisgazdáknak kárát jelenti. Épen Nagy Sándor t. képviselőtársam képviselte ezt az álláspontot, a mely különben a szeszgyári telepekkel biró városok . memorandumában is olvasható, a hol az foglaltatik, hogy a kisbirtokosok, kisgazdák, a parasztok egyenesen rá vannak utalva az ipari gyárakra, mert hiszen ott értékesitik a maguk nyersterményeit, onnan szerzik be az állatállományuk eltartására szükséges moslékot és a talaj javítása szempontjából szükséges trágyát is. Sőt hivatkozott Nagy Sándor t. képviselőtársam az igen t. miniszterelnök úrra, hogy az 1888-iki törvény tárgyalásakor mint pénzügyi államtitkár azt mondotta, hogy igenis a nagy gyárak a kisgazdatársadalom érdekében vannak.Hát bocsánatot kérek t. ház, ez igy volt, de nincs igy. így volt, mikor ezek a nagyipari gyárak egyes, különösen tengerit termelő vidékeken elhelyeztetvén, a maguk tengeriszükségletét tényleg a kisgazda-társadalomtól szerezték be, marhát hizlaltak és ha a takarmányt nem is juttatták vissza a kisgazdának, ott volt a nagy trágyamennyiség, a melyhez a kisgazda vagy kertész igazán potom pénzen hozzájuthatott. Ma máskép áll a dolog. (Igaz ! Ugy van !) Ma az ipari gyárak utolsó termelése 480.000 hektolitert tesz Id. Ennek a 480.000 hektoliter szesznek előállításához felhasználtak 600.000 métermázsa tengerit és körülbelül 600.000 métermázsa melaszt. A tengeri termelése Magyarországnak hat évi átlagban 33 millió métermázsa. Hát micsoda ezzel szemben az a 600.000 métermázsa ? Csak egy csepp a tengerben. A melasz pedig nemcsak nem a mezőgazdaságnak nyers terménye, mert hiszen ez a czukorgyárak hulladéka, de egyenesen elvont takarményérték a mezőgazdaságból, mert a melasznak moslékja nem használható takarmányozási czélokra, abból legfeljebb hamuzsirt lehet csinálni vagy a szennyvíz csatornán kiereszteni. (Igaz ! Ugy van !) És a 600.000 métermázsa feldolgozott tengeri moslékjával is mi'történik ? Nagy Sándor t. képviselőtársam is beismerte, hogy 41.000 métermázsa megy évenkint, mint szárított moslék külföldre, Németországba. Mi védekezünk Németország ellen, mert Németország a mi gazdaságunkat, a mi agrárpolitikánkat, a mi piaczainkat onnan ki akarja szorítani, és mi Németország termelő képességét csak fokozzuk ! Hát ez a kisgazdák érdekében történik ? És mi marad a kisgazdának a melaszból ? Legfeljebb az, hogy ha egyszer egy szűk esztendőben rászorul arra, hogy takarmányszükségletet szerezzen be magának, 14—15 koronát kell fizetnie egy métermázsa melaszért, mert a nagy gyárak, a melyek ilyen árak mellett is gazdaságosan kitermelhetik szeszszé, azt a melaszmennyiséget elvonják a forgalomból. A marhahizlalásról is megemlékezett Nagy Sándor t. képviselőtársam beszédében, azt monddotta, hogy egyenesen mezőgazdasági, közgazdasági érdek az, hogy az ipari szeszgyárak a marhahizlalást redukálták, és a mint a Gépgyárosok Országos Szövetsége legutóbbi értekezletén hangoztatták, ez azért mezőgazdasági érdek, mert áthelyezi a trágyaprodukcziót magához a mezőgazdasághoz. Ez ellenmondás önmagában. Egyik oldalról hangoztatjuk, hogy a nagyipari gyárak szolgáltatják a kisgazdának a trágyát, a másik oldalon pedig azt hangoztatják, hogy a moslékot ki kell vinni, de a trágyát termelje a mezőgazdaság, a melynek szüksége van rá. Közgazdasági érdek a szeszadó emelés, a mit az állam érdeke követel meg, az állam pénzügyi egyensúlyának fentarthatása szempontjából pedig szükséges a bevéteü többletet előteremteni. Ez a közgazdasági érdek számos magánérdekkel kerül talán összeütközésbe és azt mondhatom őszinte meggyőződéssel, hogy ez a javaslat a magánérdekek közt megtalálja azt a bizonyos középutat, azt a bizonyos harmóniát, a mely ha ámbár egyik-másik magánérdekre nézve sérelmes is, e sérelmet azonnal javítani, pótolni akarja más üdvös intézkedésekkel. Miután ezt látom az egész
