Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-348

348. országos ülés 19U8 június 19-én, pénteken. 195 hogy most a maguk lapjában egész czikksorozatokban folyton sírnak és vádolják a kormányt, kogy tönkreteszi az embereket, mert a kisemberek és a munkásság számára még drágább lesz a pálinka, mint eddig volt, bolott ellenkezőleg bálát kellene adnunk a kormánynak, bogy a szeszt drágábbá, s ezáltal legalább a lehetőség szerint hozzáférhetetlenebbé tette a munkásság és a kisemberek számára. Mezőfi Vilmos : Erre majd felelek ! (Mozgás a baloldalon.) Nagy Sándor : Egyik érv az ipari szeszgyárak ellen az is, hogy nem felelnek meg már annak a kontraktusnak, a mint az előadó ur mondta, a mely hozzákötötte őket a mezőgazdasághoz, nevezetesen hogy nem is hizlalnak most már, továbbá teljesen elszakadtak a magyar mezőgazdaságtól azáltal, hogy a száritott moslékot tiszta exportczikké tették, (Ugy van!) A mi mindenekelőtt azt a kérdést illeti, hogy hizlalás tekintetében hogy állnak az ipari szeszgyárak, itt érdekes kontradikcziónak tartom, (Halljuk ! Halljuk !) hogy azelőtt mindig az volt az ipari szeszgyárak ellen a kifogás, hogy azok hizlalnak, hogy ezrekre és ezrekre megy egy-egy szeszgyárban a hizlalt ökrök száma és ezáltal konkurrencziát csinálnak a mezőgazdaságban hizlalt ökröknek, a melyekből a középminőség sem mehet ki, miután amott kiváló speczieseket hizlalnak, most pedig az a kifogás, hogy miért nem hizlalnak. A mi különösen a száritott moslék kivitelének kérdését illeti, nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy a pénzügyminiszter urnak mi lesz az álláspontja. Bátorkodom megkérdezni az igen t. előadó urat, a ki azt mondta, hogy a javaslat részletes tárgyalása alkalmával a vonatkozó szakasznál a pénzügyi bizottság megbízása értelmében megteszi — a mi természetes kötelessége is — azt a javaslatot, hogy nevezetesen a száritott moslékra nézve alkottassék meg a kiviteli tilalom, (Élénk helyeslés.) a mi tulajdonképen esetleg termelési tilalommá lehet. Nem mondom, hogy kongruens a két fogalom, de bizonyos esetekben kétségtelen, hogy a kiviteli tilalom termelési tilalommá is változhatik át. (Ellenmondás.) A mi a moslék-kivitel kérdését illeti: akkor, midőn először csinálták Budapesten a moslékot, Bethlen András volt földmivelésügyi miniszter ur egész vezérkarával kiment itt Budapesten nem tudom melyik nagy szeszgyárba és valósággal gratulált annak a szeszgyárosnak, a ki a száritott moslékot, mint takarmányt nagy mértékben kezdte csinálni és termelni és ma a száritott moslék mint takarmány nem használtatik a mezőgazdák által azért, mert ezen takarmányczikket nem karolják fel. Lázár Pál: Dehogy nem ! Drága, nem tudják megfizetni. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy Sándor : De nem is olyan nagy a kivitel, mert hiszen csak 41.000 mmázsát vittek ki. Lázár Pál: Ha meg nem nagy, akkor ne sírjanak utána. (Zaj.) Nagy Sándor: Az csak elvi szempont, hogy a kivitek tilalmat valamely czikkre csak rendkívüli körülmények indokolják, mert nemzetgazdaságilag és j ogilag minden kiviteli tilalmat csak az indokol, hogy ha valami különösen nagy nemzeti érdek fűződik hozzá, mert különben minden kivitek tilalom az által, hogy a kereslet és a kínálat törvényét erőszakosan megváltoztatja, a nemzeti vagyonosodásnak megrontásával jár. A jelen esetben, ha a gazdák ezen takarmányt kissé felkarolják, pláne ha magasabb tarifákat fog a kereskedelemügyi miniszter ur a szállításnál életbeléptetni, akkor nem lehet kivinni, mert a magas tarifával megterhelt moslék Németországban vagy egyebütt nem konkurrálhat a benti eladással, tehát az itteni szeszgyáros a magyar mezőgazdáknál fogja értékesíteni a moslékot. Kétségtelen, hogy ez a kiviteli tilalom egy oly túlzás, a mely psychologice nagyon sokszor megmagyarázható, t. i. ha egy alapelvből indulnak ki az érvelők, olyankor rendesen túlzásokba esnek. Nagyon helyes a kiviteli tilalom egy takarmányinség esetében, azonban normális körülmények között igen rossz, mert az az eventualitás áll elő, hogy a száritott moslék nem lesz értékesíthető és akkor a termelés megszűnik és akkor a kiviteli tilalomból az lett, a mit már mondottam, t. i. termelési tilalom. Kétségtelen, hogy ennek a javaslatnak az intencziója tiszteletreméltó, nem kételkedünk abban az intenczióban, hogy a mezőgazdákon segíteni akar, azonban — daczára annak, hogy elvül felállítja, hogy a mezőgazdaságé legyen a mezőgazdasági szesztermelés — még sem viszi ezt keresztül ezen javaslatban, a mint a beszédem elején rámutattam, hogy ezen javaslat által nem a mezőgazdaságé lesz a szesztermelés, hanem a mezőgazdaság egy exkluzív kisebb csoportjáé, a mely ennélfogva nem képviselheti még agrárius szemmel nézve sem a mezőgazdaságnak igazi, valódi, egész területre kiterjedő érdekeit. Én rámutattam arra, hogy a kártalanítási összeget nem találom igazságosnak, rámutattam a javaslat több hibájára, miután azonban legfőbb czélnak azt a financziális érdeket tartom, hogy háztartásunk emelkedjék ezzel az uj erős bevételi forrással és e tekintetben egyetértek a t. előadó úrral, hogy máshoz nem nyúlhatunk, a mikor bevételünket akarjuk fokozni, mint épen a szeszhez, a melyre akármilyen adót vetünk is ki, soha sem szabad azt mondani, hogy kevés adót vetettünk rá, habár, mondom a javaslatnak több hibájára rámutattam, mégis azon reményben, hogy a pénzügyminiszter ur vagy t. ház, a mennyiben ezen hibák felismerésében egyetért velem és a módosításnak a lehetősége fennáll a részletes tárgyalás során, én a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés bal felől.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. 25*