Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-348

194 34-8. országos ülés 1908 június 19-én, pinteken. hogy az utolsó tiz esztendő alatt, — a mint hogy tényleg ugy is van — a konjunktúrák folytán ugy a mezőgazdasági, mint az ipari szeszgyárak nagy vagyonokat szereztek, ennélfogva nem méltányos az, hogy a megváltási ár még nagyobban adassék meg. (Zaj baljelől. felkiáltások : Mindenkinek !) Természetesen mindenkinek, kivétel nélkül, ugy a mezőgazdának, mint a szesziparosnak. Már most, t. ház, ha megnézzük a szeszipari gyáraknak a magyar gazdasági közéletben való szereplését és azt az állást, a melyet 30 év óta elfoglaltak, akkor látjuk, hogy voltak idők — és ez vezeti most Darányit is röpiratában és tartalmas előadásában — a midőn ezek a szeszipari gyárak megbecsülhetetlen szolgálatokat tettek ugy az államnak, mint a mezőgazdaságnak. Az államnak az által, hogy mikor a mezőgazdasági szeszgyár nem tudta kitermelni a maga kontingensét, ő termelte azt ki, s az átutalási eljárások által rengeteg szeszadót mentett meg az államnak ; a mezőgazdaságnak pedig az által, t. ház, mert viszont ha a mezőgazda nem tudta kitermelni a kontingenst és szüksége volt a takarmányra, a moslékra stb., a mezőgazdasági árfolyam szabályozása szempontjából mindig szükség volt az ipari szeszgyárakra. Elismerik, t. ház, hogy a szeszipari gyáraknak a mezőgazdasági szeszgyárak mellett az az egy kiválóságuk megvan, hogy jobban tudják vezetni és tartani az árakat. (Felkiáltások : Spekuláczióval !) Nevezetesen a mezőgazda nem képes a termelt anyagot beraktározni, kénytelen a piaczra dobni, mig a szeszipari gyárak képesek beraktározás által meggátolni az ár leszállását, tehát ártartó szerepük és eredményük van. Hibája a javaslatnak az is, hogy a szeszgyárak üzemének terjedelmét csökkentvén, figyelmen kivül hagyja a városok érdekeit, a melyekkel összefügg az, hogy a szeszgyárak üzemük eddigi terjedelmét még fentarthassák. Nemrégiben nagy lelkesedéssel fogadtuk a városok segítségének és támogatásának eszméjét. Ha pedig most a városoktól elvonjuk azt a segitséget, a melyet a szeszgyárak nekik adózásuk által nyújtanak, nemhogy nem fejlesztjük a városok érdekeit, de ezeknek határozottan ártalmára vagyunk. Nem is beszélek arról, hogy ez a javaslat úgyszólván teljesen lerombolja szesziparunkat, egyetlen jelentős iparunkat ez idő szerint, mert hiszen a malomipar is az utóbbi évek stagnacziója folytán meglehetősen alábbszállott. Az kétségtelen, ha egy gyárnak le kell szállítania az üzemét, ha az a gyár a meglevő kontingensre berendezkedett, berendezkedett arra, hogy sokkal nagyobb mennyiséget is termelhessen, kétségtelen, hogy ekkor romlásba megy át a szeszgyár. Itt megint Wekerle pénzügyminiszter ur egy mondására vagyok bátor hivatkozni. Ugyancsak 1888-ban, már idézett beszédében azt mondotta, hogy egy ilyen szeszgyárnak, a mennyiben annak kontingense elvétetik, gépe és kazánja tulaj donképen ócskavas lesz. Ezt mondta a pénzügyminiszter ur 1888-ban és kétségtelen, hogy ez ma is áll. De t. ház, ha az ilyen szeszgyár a maga üzemét redukálja, ennek óriási szocziális jelentősége is van, mert hiszen számos ipari munkást, számos hivatalnokot kell elbocsátani. Egy hang : Pálinkát kapnak ! Nagy Sándor: Nem kapnak pálinkát, most már fizetést kapnak. Mondom tehát, szocziális szempontból is kárral jár az üzemredukczió. (Zaj.) Már most, ha a pénzügyminiszter ur indokolásában azzal biztatja a mezőgazdasági és szeszipari termelőt, hogy : ne féljetek, hiszen nem károsodtok nagyon, a kontingens elvonásával ezek a bizonyos károk nem állanak elő, mert hiszen módotokban van exkontingenst termelni, tehát ott megtaláljátok a magatok hasznát és így tulaj donképen csak látszólagos vagy kisebb kár az, mint a mennyinek gondoljátok. A szocziálisták lapjában, a »Népszavá«-ban épen a mai számban olvasom, szintén a miniszter indokolásának ezen passzusáról, hogy az állam a spirituszbárókat és az ezerholdasokat mennyire tömi a kisemberek pénzén.... Mezőfi Vilmos : Igaza is van ! Nagy Sándor: Hogy mivel nem képes, mint a múlt évben, a kontingens és exkontingens közti különbözetet az árban érvényesíteni, tehát ma nemcsak az állam szed többet a szeszadóban, hanem ennek a különbözetnek az árban való érvényesítése is 4 fillérrel emeli a szesz árát a szegény ember pénzéből. Mezőfi Vilmos : Egészen igaza is van ! Teljesen igaza van ! Nagy Sándor : Tökéletesen nincs igaza, mert hiszen csak a múlt évben történt meg egyetlenegyszer a kitűnő, óriási konjunktúra folytán, hogy a szeszgyárosok a kontingens és az exkontingens közötti adókülönbözetet a maguk árával elérni és érvényesíteni tudták, de hiszen ez a következtetés, a melyet a miniszteri indokolás és ma a »Népszava« a maga czikkében levon, — természetesen más és más intenczióval teszik — nem állhat meg, mert egy abnormis évnek abnormisan kedvező konjunktúráiból [nem lehet a normáléra nézve következtetést vonni. !' A mi t. közbeszólott szoczialista képviselőtársamnak megjegyzéseit illeti, én igenis nagyon örülök annak, hogyha a szeszadó emelése révén minél lehetetlenebbé válik a szesznek fogyasztása, mert hiszen ellentétben áll a szoczializmusnak egész eddig hangoztatott politikájával, ha a szocziálisták azért elégedetlenek, mert az állam a szeszadó emelése által a szeszt megdrágítja, holott épen a szoczialistáknak kellene ezért örülniök, mert hiszen, ha minden fogyasztási adónál azt az elvet tartjuk is szem előtt, hogy a fogyasztási adókat emelni nem szabad, mert azok épen az ipari és mezőgazdasági munkásságot sújtják: a szeszadót mindig szívesen emelem, mert ezáltal az alkoholizmust apasztom. (Élénk helyeslés.) Ellentétben áll tehát az egész szocziális politikával,