Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-348

3Í8. országos ülés 1908 június 19-én, pénteken. 193 az 50% már nem jelentékeny része a 100%-nak. Azonban a pénzügyminiszter ur nyilatkozott több ízben, bogy kvázi ez most már lezárása a kontingens elvonásának, és már most kell, hogy ez az ipariak kezében maradjon. Lázár Pál (közbeszól). Nagy Sándor: Épen t. közbeszóló képviselőtársamnak válaszolom, bogy a mezőgazdasági emberek, az agráriusok még ennyit sem akartak elvonni az ipariaktól. Lázár Pál : Debogy nem ! Nagy Sándor: Bocsánatot kérek, Darányi, a lőcsei szeszfinomitó igazgatója, a kinek illetékességét mindenki el fogja ismerni, azt mondja, hogy Magyarországnak és a mezőgazdaságnak érdeke az, hogy a kontingensek 25%-a az ipari szeszgyárak kezében maradjon. Lázár Pál: Ezt rosszul mondja Darányi! Nagy Sándor: Már most a pénzügyminiszter ur lezárta azzal, hogy azt mondotta, hogy tovább nem megy a kontingens elvonásában, azonban a pénzügyi bizottságban mégis elfogadta Mérey Lajos t. képviselőtársamnak azon javaslatát, hogy az általa javasolt ezer hektoliterből azután is évenként 500 hektoliter, négy év alatt tehát 2000 hektoliter vonassék el. Lázár Pál: Borzasztó mennyiség ! Nagy Sándor: A 2000 hektoliter nem borzasztó mennyiség ! Lázár Pál: Ez elvi dolog ! Nagy Sándor: Ez tisztán elvi dolog. t. képviselőtársam. Lázár Pál: ügy van ! Azért kellett megcsinálni ! Nagy Sándor: Miután elvi álláspontjaink eltérnek, itt én is nagy súlyt helyezek ezen 2000 hektoliter elvonására a magam elvi szempontjából, a mint t. képviselőtársam súlyt helyez reá az ellenkező szempontból, a mikor kicsinyli ezen 2000 hektoliter elvonását. Lázár Pál: ügy van ! Nagy Sándor: Kérdés, hogy a törvényjavaslatnak a második részében, a mely nevezetesen a kártalanitás összegét megállapitja — és itt közös az érdeke, azt hiszem, ez nem vitás, a gazdának és a szesziparnak — vájjon az az ár méltányosan és igazságosan van-e megállapítva ? A törvényjavaslat most már az értekezleten, illetve a bizottságban történt megállapodás folytán hektoliterenként 65 koronában állapítja meg, a megváltási összeget, tehát leszáll arról a tíz év előtt megállapított 70 koronáról is, holott kétségtelen az, hogy a 70 korona ma már a forgalmi értéknek nem felel meg. Ez tény, és a t. pénzügyminiszter ur ezt a 65—70 koronát talán onnan vette, hogy ezelőtt tiz esztendővel történtek ilyen áron egyes ipari szeszgyárak között eladások, azonban az utóbbi hat esztendő alatt egyáltalában nem történt az ipari szeszgyárak között eladás, három év óta pedig ezen konjunktúrák, különösen a múlt évben, mint tudjuk, nagyon emelkedtek, ugy hogy sokkal magasabbra tehető a jog megváltásának az értéke, és igy nézeKÉPVII. NAPLÓ. 1906—1911. xs. KÖTET. tem szerint és az igazság szerint ez az összeg meg nem felel. Az államnak, t. ház, joga van mindent kisajátani közérdekből. A kisajátítási törvény megmondja azon előfeltételeket, a melyek között az állam kisajátítási joga fennáll, de kétségtelen, hogy a törvényhozás szuverenitásánál fogva az állam mindenre, a mennyiben felfedezi és felismeri benne a közérdeknek arra vonatkozó jogosultságát, ráteheti a kezét, de annyi bizonyos, hogy az államnak, mint magánembernek a magánjogot fokozottan tisztelni kell és amennyiben ráteszi tulajdonjogot képező tárgyakra vagy jogosítványokra a kezét, teljes kártalanítást is kell ezért adnia. (Zaj. Felkiáltások balfelől: Ajándék !) Már most, t. ház, az állami kommunizmusnak azon formájába, hogy lefoglaljunk bizonyos jogokat és azoknak a megváltási árát ne a forgalmi értékeknek megfelelőleg határozzuk meg, azt hiszem senki sem akar belebocsátkozni. A jelen esetben is, ha meg akarjuk az árt állapítani, vizsgálni kell a jövedelmezőséget, a mely jövedelmezőséghez viszonyítva ez az ár — és itt azt hiszem, nem fogok ellenmondásokkal találkozni, mert e tekintetben a gazdának és a szesziparosnak érdeke kongruens — kétségtelen, hogy nem felel meg a valódi árnak, tehát nem lehet követelni attól az iparostól és gaz Iától, hogy a maga kontingensét olyan ár mellett adja fel, a mely ár a valódi értéknek meg nem felel. Azt mondták itt képviselőtársaim, hogy ezt a kontingenst az iparos és a mezőgazda 1888-ban ajándékba kapták. Hát ez óriási tévedés. Hegedüs Sándor, mint előadó 1888-ban, a midőn ezt az ipari kontingentálási törvényt csinálták, kifejtette, hogy a kontingens igenis, nem ajándék a mezőgazdának és az iparosnak ; kifejtette, hogy az államnak czélja ezzel a törvénynyel kettős : egyfelől a belpiacznak a biztosítása, másfelől pedig különösen a szeszadónak az emelése. Egyáltalában nem volt tehát a törvényhozásnak az ajándékozás a czélja, pedig a pénzügyminiszter ur is — nem tudom ugyan, illetékes helyről eredt-e a hir — mint valamelyik újságban olvastam, a folyosón ugy nyilatkozott, hogy 1888-ban ajándékba kapták a kontingenst. (Wekerle Sándor miniszterelnök tagadólag int.) Hát hiszen én ezt nem is hittem el, mert nagyon természetes, hogy a törvényhozásnak intencziója csaknem kizárólag financziális volt, mint Hegedüs akkor rámutatott, t. i. emelése a szeszadónak. Megjegyzem, irreleváns volna még az is, ha tényleg ajándékba kapták volna ezt, mert az ajándék is tulajdonjogot adott volna nekik, tehát ha az övéké volt — az iparosoké és a mezőgazdáké — ez a jog, akkor az állam még sem teheti arra rá a kezét a nélkül, hogy méltányos megváltási árat ne adna érte. T. ház ! Nem szabad nagyon könnyen átsiklani azon kérdésen sem, vájjon ezt a megváltási árat nem érdemlik-e meg, mert hiszen most azt mondják a nagyobb megváltási ár kívánása ellen, 25