Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-348
190 3b8. országos ülés 1908 június i9-én t pénteken. ponton megmaradtunk volna is, hogy ezentúl a kisüst birtokosa négyszeres íelcöltés után legyen megadóztatva, ez szerepy nézetem szerint, és a pénzügyi bizottság nézete szerint is valami nagy hátrány ő reá nézve nem lett volna, mert hiszen még akkor is bén éber részesült volna, még akkor is igen sok szeszt főzhetett volna ki adófizetés nélkül, A gazdának érdeke nem is abban állott és nézetem szerint ma sem áll abban, hogy több törkölyt főzhessen az üstön, hanem hogy minél jobban értékesíthesse az ő szilváját, törkölyét és gyümölcsét. Azt pedig nem azáltal fogjuk elérni, hogy ha leszállítjuk vagy az eddigi állapotban hagyjuk a főzések számát, hanem az által, hogy ha gondoskodunk róla, mint a hogy a kormány tervezi, hogy szövetkezeti és községi szeszfőzdék létesüljenek, a hol azután a gazda akármennyi a kifőzések száma, megkapja a maga törkölyének azt az igazi értékét, a mely a benne foglaltató szesz következtében annak igazi árát képezi. De ezen intézkedésen kivül a pénzügyminiszter ur megnyugtatásul még egy módosítást akar benyújtani, a mely gondolom, az egész képviselőházat és az egész közönséget meg fogja nyugtatni, (Hajijuk ! Halljuk I) a mennyiben a kifőzések számát ugy akarja hagyni, a mint ma van, természetesen csak ott és addig, a hol a községi és szövetkezeti szeszfőzdék fel nem állíthatók, és azok részére, a kik nem spekuláczióra főzik a szeszt, hanem a kik a maguk kicsi termését akarják kifőzni. (Helyeslés.) Ebben, gondolom, minden érdek, a mely e tekintetben megnyilatkozott, megnyugvást fog találni és ennek következtében kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik 1 Hammersberg László : Magdics Péter! Magdics Péter (horvátul beszél. Zaj a baloldalon. A képviselők közül többen elhagyják a termet). Elnök : (Csenget) Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és a tanácskozásképes számot fentartani. (Zaj) Csendet kérek, t. képviselő urak. Tessék a két katalógus-olvasásból a következtetést levonni. Lengyel Zoltán : Azért szabad kimenni annak, a ki akar ! (Zaj). Elnök : Kérem t. képviselő urak, nekem kötelességem erre figyelmeztetni a képviselő urakat, mert épen arról az oldalról jönnek azután a provokácziók. Magdics Péter (horvátul beszél. Zaj bakói). Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Magdics Péter (folytatja). (Günther Antal igazságügyminiszter a terembe lép. Hosszantartó zajos éljenzés és taps a ház minden oldalán.) Elnök (csenget). Magdics Péter (folytatja beszédét). Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Nagy Sándor! Nagy Sándor: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A t. előadó ur beszédében különösen két czélját emelte ki e törvényjavaslatnak. Az egyik az, hogy nnancziális szempontból bevételeinket, tekintettel a fokozódó igényekre, a melyek államháztartásunkkal szemben kielégítésre várnak, a szeszadó emelésével és a termelési jutalmak leszállításával fokozza ; a második pedig az, hogy az ipari szesztermelés helyett intenzivebbé a mezőgazdasági szesztermelést tegye, a mit azzal indokolt, hogy a régi kapcsolat, a mely fennállott az ipari és a mezőgazdasági szesztermelés között, vesztett hatékonyságából és ennélfogva indokolt, hogy a mihez tulaj donképen az ő előadása szerint fűződik a szesztermelés, a mezőgazdaság körébe menjen át a szesztermelésnek túlnyomó része. Ha ezeket a nagyon jelentős szempontokat nézzük, a melyeket az igen t. előadó ur felhozott, ha veszszük azokat a következményeket és eredményeket, a melyeket ettől a javaslattól ugy financziális mint mezőgazdasági szempontból várunk, és ha veszszük azokat a következményeket, a melyek ezen javaslatból — a mennyiben ez igy törvényerőre emelkedik — szesziparunkra nézve előállanak, akkor egyáltalában nem szabad csodálkozni azon, hogy minden oldalról minden irányú kritikának vettetett alá ez a javaslat, sőt merem állítani, hogy kevesen tudták magukat bizonyos elfogultságtól is emanczipálni és kevesen tudták eliminálni azokat a jelszavakat, a melyeknek hatása alatt ezt a javaslatot a kritika bonczkése alá vették. Pedig nézetem szerint magasabb szempontból és nem két — legalább sokszor ellentétes — termelési tényezőnek, az agrárizmusnak és a merkantilizmusnak szempontjából kell ezt nézni, hanem abból a szempontból kell bírálni, vájjon valóban őszintén, országos, egyetemes abszolút közgazdasági érdekeket elégit-e ki ? Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a javaslatot nem tekinthetjük az agrárizmus és a merkantilizmus ütköző pontjának, hiszen ebben a javaslatban nagyon sok közös érdeke van a gazdának és a szesziparnak, sőt véleményem szerint ezek az érdekek kongruensek, és ha azokat az elválasztó vonalakat elimináljuk, akkor meg lehet találni azt a csapást, a melyen Magyarország ipari és közgazdasági fejlesztése érdekében ebben a javaslatban mind a két ellentétes termelési irány együtt haladhat. Hogy csak rámutassak arra, mennyire közös érdekek nyernek itt kielégítést a gazdákra és a szesziparosokra nézve, hiszen tökéletesen egyenlő elbírálás alá esik ugy a gazdára, mint a szesziparosokra nézve a kontingens jogi jellegének, a kontingenshez való tulajdonjognak elbírálása, annak a kérdésnek elbírálása, vájjon egyáltalában lehetséges-e, méltányos-e kártalanítás nélkül kontingenst elvenni, annak elbírálása, vájjon a kontingensért az állam által adott kártalanítás igazságos-e, megfelelő-e ? Mindezen kérdések kongruensek a gazdára és a szesziparosra nézve. Sőt hivatkozom egy igen jeles embernek, Darányi Istvánnak egy röpiratára is, a melyben kifejti, hogy a mezőgazdaságnak érdeke, hogy Magyarországon intenzív ipar legyen, valamint nagyon természetesen
