Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-347

347. országos ülés 1908 június 17-én, szerdán. 179 tényező, t. i. a király részéről a megjutalmazás látszatával bir. Hát, t. képviselőház, (Halljuk ! Halljuk !) én utalni vag}^ok bátor eddigi működésünkre. Akár a külállamokban, akár a nálunk szokásos korábbi eljárást viszonyítom a mi eljárásunkhoz, arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy mi kitüntetéseket valami nagy mértékben nem osztogatunk. (Igaz I Ugy van !) Másodszor pedig konstatálnom kell erről a helyről, hogy mi kitüntetéseket tisztán közszempontokból, minden befolyásolás és anyagi érdek mellőzésével szoktunk adni. (Igaz! ügy van!) Ez olyan határozott álláspontot, a mely alól abszolúte semminemű kivétel nincsen. Ebből következik, t. képviselőház, hogy ugyanezt az állapotot érvényesítjük a képviselőház és általában a törvényhozás tagjai irányában is. Itt nem megjutalmazásokról lehet szó, hanem igenis, egyes esetekben lehet szó olyan pobtikai courtoisie-ról, a mely az adott viszonyok között indokolttá tesz valamely morális elismerést. (Ügy van !) Legyen meggyőződve a t. képviselőház, hogy a mint szigorúan állitottuk fel azokat az elveket és határokat, a melyek között a kitüntetéseket kezeljük, ugy a képviselőkkel szemben még fokozottabb mértékben fogjuk érvényre juttatni mindenkor azt, hogy az adományozott kitüntetés bárminemű megj utalmazásnak vagy befolyásolásnak még csak látszatával se birjon. Itt az elkerülhetetlenül szükséges esetekre fogunk szorítkozni; de bocsánatot kérek, azt a felelősséget elvállalni, hogy általában nem fogunk ilyent tenni : én a jogrend érdekében nem is tudnám. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nagy György: T. képviselőház! A miniszterelnök ur válaszát tudomásai nem veszem. (Mozgás.) Mindazon érvelést, a mit erre vonatkozólag előterjesztettem, a maga teljességében a miniszterelnök ur válasza után is fentartom. En nem azt mondottam, hogy a közéleti tevékenységért egyeseket ne lehessen kitüntetni, hanem azt mondottam, hogy ha a nagy gyermekeknek való játékszerben egyesek örömüket találják, én ezt az olcsó, vagy sokszor drága örömüket megzavarni nem akarom. De az ellen tiltakozom — tiltakozom az igazi parlamentarizmus nevében (Derültség) — hogy a képviselőháznak, a törvényhozásnak tagjai kitüntetést és kitüntetések czimén ajándékokat fogadjanak el a törvényhozás másik tényezőjétől. (Zaj.) En igenis, minden egyes ilyen kitüntetést elitélek és nem írhatom alá a miniszterelnök urnak azt a kijelentését sem, hogy csak elkerülhetetlen szükség esetén tüntetik ki a képviselőket. A képviselőnek ott van a nép által, a nemzet által reáruházott bizalom, a melynek alapján neki elsősorban a nemzet érdekeit kell szivén viselnie. S különösen nálunk, a mi szerencsétlen közjogi viszonyaink mellett, a hol annyiszor jön összeütközésbe a nemzetnek akarata, a millióknak akarata az egynek, a királynak az akaratával, ilyen szerencsétlen viszonyok között különösen nálunk nagyon veszedelmes ez a preozedens, hogy egyes képviselők a király által kitüntetésben részesüljenek. (Ugy van I balfelől.) Én nem akarom azokat az eseteket felsorolni, a melyekről a miniszterelnök ur épen olyan jól van értesülve, mint én. Csak azt említem, hogy mikor a pragmatika szankcziót meghozták, mikor Rákóczi Ferenczet hazaárulónak mondották ki, mikor az ellenállási záradékot eltörölték : mindannyiszor csővestül hullottak a kitüntetések, csövestül hullott az ordó, a nemesítés, bárósitás. (Zaj.) ISTe idézzük fel ezeket az emlékeket, hanem a múltnak ezen szomorú példáiból tanuljunk és ha a közéletnek tisztaságát hirdetjük, akkor elsősorban magunk között teremtsünk érintetlen, igazi tisztaságot. Ennek az érintetlen, igazi tisztaságnak a nevében a jövőben is tiltakozni fogok az ellen, hogy országgyűlési képviselő bárminő czimmel vagy kitüntetéssel ruháztassék fel és ennélfogva a választ nem veszem tudomásul. (Zaj.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Nem csodálkozom azon, ha a képviselő ur a tiltakozás kifejezést használja és magát egy olyan piedesztálra helyezi, a hol majdnem a királylyal egyenrangú tényezőnek tűnik fel, (Derültség.) a ki ugyanolyan jogokat vindikálhat magának. (Élénk derültség.) Énnek fofyománya ez a hatalmas fellépés. Csak egy dologra vagyok bátor a t. képviselő urat figyelmeztetni. Ö hivatkozik régmúlt időkre, midőn ilyen kitüntetések adományoztattak. Itt megint legyen szives emlékezetét — nem akarom azt mondani, hogy ismereteit (Derültség.) — kiegészíteni azzal, hogy akkor ezen kitüntetésekkel egy kis donáczió is járt ám (Ugy van! Derültség.) és ebben állott a befolyás ; ma pedig ezekkel a kitüntetésekkel donáczió nem jár, hanem igenis egy kis dijfizetési kötelezettség jár velük. (Általános elénk derültség.) Ezt méltóztassék szives figyelmébe venni és tiltakozásait legalább is ezek figyelembevételével mérsékelni. (Élénk helyeslés.) Nagy György: T. képviselőház ! A t. miniszterelnök ur interpellácziómra azt mondotta, hogy ma a kitüntetésekkel nem jár donáczió, azonban nem szabad felednünk, hogy a legnagyobb emberi gyarlóság a hiúság, (Ugy van !) a mely talán sehol sem grasszál oly mértékben, mint minálunk, a hol még kis faluhelyeken is azt látjuk, hogy nagyon sokan, a kiknek még nincs predikátumuk, addig turkálnak, dolgoznak, a mig végre keritenek maguknak egyet. Azt hiszem, hogy joggal beszélhettem erről a kérdésről ugy, a hogy nyilatkoztam, mert ha semmi egyéb érdemem nincs, az az egy megvan, hogy puritán tisztaságban állok a közélet mezején (Helyeslés. Zaj.) és azt hiszem, hogy helyes az a felfogásom, hogy a nemzeti akarat 23*