Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-340

10 3M. országos ülés 1908 június 5-én, pénteken. sere álló órát pihenéssel tölthesse. Ilyen berendezések ma egyáltalában nincsenek, vagy ha vannak, sok tekintetben nem felelnek meg a közegészségügy legelemibb követelményeinek. Személyzeti és munkás-lakóházak épitésére a javaslat 1,100.000 koronát szán. Ezzel a miniszter ur részben segíteni kivan a vonalbeli személyzet és a munkások lakásviszonyain, részben pedig módot kivan nyújtani arra, hogy az alkalmazottak szolgálati helyükhöz közel lakhassanak. (Élénk helyeslés.) Ezek voltak nagy vonásokban azon indokok, a melyek a kereskedelemügyi miniszter urat a jelen törvényjavaslat benyújtására késztették. A kereskedelemügyi miniszter ur mielőtt ezen javaslatával a ház elé lépett, számot vetett az ország fizetőképességével és csak ennek igazán szigorú mérlegelése után kéri a beruházandó összeg megszavazását. (Helyeslés.) Hitem és meggyőződésem, hogy ugy ezen benyújtott törvényjavaslat, valamint a kereskedelemügyi miniszter ur jövő nag}* munkaprogrammja uj mesgyét vág közlekedési politikánkban ; uj életerőt önt az államvasutak már-már csüggedő szervezetébe és nemcsak hogy kielégíti gazdasági életünk fontos követelményeit, hanem egyúttal lerakja jövő önálló gazdasági berendezkedésünk alapját. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban mint részleteiben megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Vertán Endre jegyző: Hoffmann Ottó ! Hoffmann Ottó : T. ház ! Ellenzéki pártállásunk korántsem oly merev, hogy csupán ebből kifolyólag a kormánynak minden javaslatával szembehelyezkedjünk, különösen olyan törvényjavaslatokkal szemben, a melyek a mi nézetünk szerint is akár szocziális, kulturális, akár közgazdasági értéküknél fogva az általános fejlődésnek, a nemzeti megerősödésnek hatásos eszközei. Ez a beruházási törvényjavaslat is, a melyet ily értelemben meg is szavazok, közgazdaságunk haladásának nélkülözhetetlen előfeltétele és különösen a forgalom megbízhatóságának, zavartalanságának és kívánatos intenzivitásának annyira nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy a mélyen t. államtitkár ur talán jellemezni kívánja még azzal is ezen elodázhatatlan szükséget, hogy azt a késedelmet is sokallotta, hogy ez a javaslat a piinkösdi három napi szünet után tárgyaltassék. Ilyen korszakos fontosságú javaslat tárgyalásánál a kormánynak mindenesetre figyelemmel kell lennie a képviselőháznak részvétlenségére, vagy csak nagynehezen kierőszakolt részvételére, bár másfelől a t. ház tagjainak is kötelességük a tanácskozásban való élénkebb részvétel. De az igazság mértékével mérve, nem ütközhetünk meg a javaslatnak ezen sürgős tárgyalásán, mert hiszen ez a beruházási javaslat a közlekedésügynek közismert hibáin van hivatva segíteni részint gyökeresen, részint átmeneti javítással. A mi pedig közlekedéspolitikánk egyéb nagyjelentőségű tereit illeti, ezekre vonatkozólag a kereskedelemügyi kormánynak olyan határozott Ígéreteivel állunk szemben, a melyeknek alapján talán illetlenség is volna ismételten szorgalmazni, — különösen a nyári szünetek előtt ez tárgytalan is — rendszeres javaslatok előterjesztését. T. képviselőház ! En is röviden csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy kívánatosnak tartanám annak a gazdag programmnak mielőbbi rendszeres beváltását, a melynek keretén belül megvalósítandó a deczentralizáczió elvén felépülő adminisztráczió, azután a helyi érdekű vasutak elodázhatatlan reformja egybekapcsolva energikus tarifapolitikával és kívánom különösen a közúti javaslatnak előterjesztését, a mely gondoskodik arról, hogy a községek és a községekhez tartozó állomások közötti utak kiépüljenek. (Helyeslés.) Remélem, hogy már a közel jövőben alkalmunk lesz mind e nagyfontosságú feladatok részletkérdéseiről vitatkozni s ezért talán felesleges, hogy ezt az alkalmat is erre használjam fel. (IIálljuk ! Halljuk!) Az én felszólalásomnak tulajdonképeni czélja az, hogy egy kérdést intézzek a kereskedelemügyi kormány mélyen t. képviselőjéhez, (Halljuk ! Halljuk !), azt t. i. hogy mikor és miképen kívánja a Bosznia-Herczegovina és Magyarország között fennálló vasúti relácziót fejleszteni ? Altalánosságban véve e kérdést aktuálissá teszi az a siker, a melyet külügyminisíterünk a német diplomáczia támogatása mellett elért, t. i. hogy biztosítva van a bosnyák határszél—mitroviczai vonal engedélyezése .Közvetlen aktualitást ad pedig ennek a javaslat több tétele, — egyikére a mélyen t. előadó ur is hivatkozott — a mely tételek a legszorosabb összefüggésben vannak nemcsak a fiumei reláczióval, — a mint ő mondotta — hanem a boszniai, illetőleg balkán vasúti viszonylatokkal is. (ügy van! Ugy van !) T. képviselőház ! Abban a nagyszabású törekvésben és kormányzati irányzatban, a mely az ország gazdasági önállósítását határozott czélul tűzte ki, elengedhetetlen kötelességünk oly vasúti összeköttetések létesítése, a melyek a viszonyokat relatíve a legkedvezőbben kihasználva, létrehozzák azokat az egészséges kapcsokat, a melyek megállapítják s minden politikai vonatkozástól menten egyszer s mindenkorra biztosítják a kölcsönös áruforgalom természetes területét. Egy ilyen egészséges összeköttetés a boszniai, le egészen Szalonikiig. Ez az összeköttetés kétségkívül szolgálja idegen hatalmaknak politikai, kereskedelmi és gazdasági érdekeit is, de főleg Magyarország és az okkupált tartományok érdekében nélkülözhetetlenül szükséges, (ügy van !) Egy ilyen elsőrangú fővonal, a mely idők folytán világforgalmi jelentőségre is fog emelkedni, kell hogy rendelkezzék mindazokkal a kellékekkel, a melyeken alapul ez útvonal forgalmi erejének hatalma, nevezetesen, hogy rövid legyen kilométerek és idő dolgában, a teljesítési képesség lehető legnagyobb fokával bírjon, és ha vannak forgalom-