Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

3b6. országos ülés 1908 a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Mind a mellett, méltóztassék megengedni, hogy az előadó urnak igen tüzetes, s részletes ismertetése után mégis egynéhány megjegyzést tehessek a javaslatra. (Halljuk ! Halljuk !) Nevezetes, hogy a javaslat ugyanazokat a földmivelésügyi miniszter ur által eddig is adott kedvezményeket törvényileg biztosit] a, de itt találunk némi módositást, a mennyiben az apaállatok beszerzésénél eddig másfél éves kamatmentes visszafizetés lett a községeknek nyújtva, a mostani javaslat szerint ezentúl ez egy évre redukáltatik. A javaslatnak ezen intézkedése igen helyes, mert a miniszter ur a javaslat szerint nagyobb perczent engedményt akart az apaállatok beszerzésénél a községeknek adni és igy a községeknek sokszorosan megtérül ez a félévi kedvezmény elvonása. Egyébként a községek háztartásának szempontjából is igen helyes ezen intézkedés, mert a községek sokszor még tartoztak és még nem fizették ki az apaállatnak az árát, mikor már kénytelenek voltak ujat beszerezni. Helyes tehát, hogy a javaslat a községeket arra szoritja, hogy ezen törlesztési idő minél rövidebb legyen és kárpótlásul quasi annál nagyobb perczentet, kedvezményt ad a községeknek az apaállatok beszerzésénél. Kénytelen vagyok felemliteni és a miniszter ur figyelmét felhívni azokra a ma is még létező nagy visszásságokra, a melyek egyes községekben és még olyan intelligens vármegyékben is, mint Sopron vármegye és a Dunántúl, az apaállatok beszerzése körül mutatkoznak. Nevezetesen a községek az apaállatok beszerzésénél nem veszik igénybe igen sok helyen még mindig az állattenyésztési felügyelőnek közreműködését. Igen üdvös volna, ha a miniszter ur odahatna, hogy ha a községeket aTra szoritaná, hogy az állattenyésztési felügyelőknek szakértelmét igénybe vegyék. Nem kivánom azt, hogy a község azt az apaállatot legyen kénytelen megszerezni és vásárolni, a melyet az állatfelügyelő megjelölt, azonban az apaállatnak kiválasztásánál az állattenyésztési felügyelőnek szakértelmét vegye igénybe. Igen sok községben nem szeretnek eltérni azon régi gyakorlattól, hogy a biró, a sógor és a koma elmennek apaállatot beszerezni, sőt vannak községek, a melyek költségvetésében száz és kétszáz korona költség szerepel, csakis apaállatok beszerzési költségek czimén és itt azután történnek a nagy visszaélések, hogy elmennek vásárról-vásárra, sőt egyesek, a községeknek kupeczei rendszerint, lesznek beválasztva az apaállatokat beszerző bizottságokba és azok ott rendszerint nem törekszenek arra, hogy jó bikákat szerezzenek, de arra, hogy minél nagyobb legyen az áldomás. És igy, szerény nézetem szerint, óhajtandó volna, hogy e szép javaslat után, a mely . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Laehne Hugó : . . . a mely az állattenyésztés fejlesztése iránt intézkedik, mondom, nagyon üdvös volna, ha a t. miniszter ur mielőbb uj törvényjavaslattal jönne a képviselőház elé az állatjuniiis 16-án, kedden. 157 tenyésztés szabályozásáról. Igaz, hogy az állattenyésztés szabályozva van az 1894 : XII. t.-czikkben és e törvényczikket szándékozik a miniszter ur reformálni, de méltóztatik tudni, hogy e törvényj avaslatnál igen sokféle érdekre kell tekintettel lenni és sok szempontra, mert sok érdek ütközik itt össze, és ezért ennek mindenkire nézve megnyugvást keltő megoldása még hosszabb időt fog igénybe venni és ennélfogva kérem, hogy a t. miniszter ur addig is, mig az 1894 : XII. t.-czikket reformálhatja, az állattenyésztés szabályozását külön törvényalkotással vigye keresztül. (Helyeslés.) Igen üdvösnek látom a törvényjavaslatban azt, hogy annak áldásait nemcsak tisztán a kisgazdára, de a középbirtokosokra és a nagyobb tenyésztőkre is kivánja a miniszter ur kiterjeszteni, mert ez is eminenter közérdek, mert ha a kisgazda és a középtenyésztő a nagyobb tenyésztőtől megfelelő apaállatokat tud beszerezni, az mindenesetre a közérdeknek felel meg és azért én a javaslat ez intézkedését csak üdvözölhetem. Hiszen a kisebb gazdák a havasi legelőt illető kedvezményt alig fogják igénybe vehetni, a legelők létesítéséért nyújtandó kedvezményt a kisgazdák nem igen fogják egyedül igénybevenni, ha hozzájuk nagyobb tenyésztő mint vezető nem csatlakozik és azért kívánatos, hogy a javaslat ez üdvös intézkedése a nagyobb tenyésztőkre is minél nagyobb mértékben kiterjesztossék. Nemkülönben kívánatos, hogy az áll atdij ázásoknál nem ugy, mint eddig, csak a kis tenyésztők részesüljenek dijakban, hanem a nagyobb tenyésztők is, a mint azt külföldön látjuk. Svájczban például — pedig az kis állam — évenként több mint két millió frankot költ az állam dijakra és ott elsősorban a nagy tenyésztők kiváló állatai nagy dijakkal dijaztatnak és igy hatnak buzditólag, fejlesztőleg az állattenyésztésre. Szükségesnek találom még felemliteni, hogy a törvényjavaslat végrehajtását a miniszter ur a gazdasági felügyelőkre kivánja bizni. Nevezetesen e gazdasági felügyelők az eddigi állattenyésztési felügyelők lesznek és, sajnos, az állattenyésztési felügyelők státusa még nem lett rendezve, j>edig— a mint e javaslatból méltóztatik látni — igen nagy és fontos érdekek lesznek az állattenyésztési felügyelőkre bizva. Mindamellett, minthogy ez fejlődő intézmény, ma a helyzet ugy áll, hogy 33 állattenyésztési felügyelői kerület közül 20 felügyelői kerület van állattenyésztési felügyelő vezetésére bizva, tizenhárom kerület segédfelügyelő vezetése alatt van és e 13 segédfelügyelőből kettő díjtalanul, azaz fizetés nélkül szolgál. Oly fontos feladatot, a minő az állattenyésztési felügyelő teendője, szerény nézetem szerint nem lehet fiatal kezdő emberekre, segédfelügyelőkre bizni, arra kell tehát törekedni, hogy minden állattenyésztési felügyelőséget tényleges, tapasztalt állattenyésztési felügyelő vezessen és azonkívül, hogy a jövőre nézve egy ujabb állattenyésztési felügyelői generácziót lehessen nevelni, mellettük kezdő fiatal embereket segédfelügyelőkül kellene