Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

3í5. országos ülés 190 nagyon lényegesnek tartották, hogy a község csak folyamocLhassék, de ne legyen joga is államsegélyt követelni. És ha nézem az 1907 : XXVII. t.-ozikket, abban is azt az alapeszmét látom megtestesülve, hogy ha az iskolafentartó nem tud olyan iskolát fenntartani, mint a milyet ez a törvény előszab, hogy ha nem tudja tanitóit akként fizetni, a mint a törvény előírja, akkor államsegélyért köteles folyamodni. Azt mondja azután a törvény, hogy ha az 5 %-os iskolai adó nincs kimeritve, szóval, hogy ha nincs teljesen meg az 5 %-os iskolai adó, akkor tárgyalás alá sem lehet venni a község kérelmét, ha pedig több az iskolai adó, akkor tárgyalás alá lehet venni, de ebből még nem következik az, hogy ha az a község vagy hitfelekezet több iskolai adót fizet, mint 5 %-ot, hogy akkor köteles is az állam megadni azt a segélyt. Ugyanez a felemás intézkedés benne van ebben a törvényjavaslatban is. Azt mondja t. i. a törvényjavaslat, hogy nem szabad az iskolafentartóknak tandijat szedni és azt a kárt, a melyet szenved az iskolafentartó azáltal, hogy tandíjat nem szed, az állam megtériti, az állam ezt az összeget megadja az iskolaíentartónak, de csak akkor, ha az' ötszázalékos iskolaadó ki van meritve. Azok az aránytalanságok, igazságtalanságok, a melyek az iskolai nagy terhek tekintetében eddig megvoltak, most is megvannak, mert hiszen a t. miniszter ur nagyon jól tudja, hogy daczára a törvény rendelkezésének, hogy öt százaléknál magasabb nem lehet az iskolai pótadó, sok helyen 25—30 százalék az iskolai pótadó és sok felekezet van, a hol többre rúgnak az iskolai terhek, mint az állami adók. Vannak oly református hitfelekezetek, a hol 300 százalék az iskolai adó és egy-egy szegény ember háromszor annyi iskolaadót fizet, mint államadót, és ebben nincs benne a tandij. A mellett sok község és hitfelekezet megtette eddig is, hogy megszüntette a tandijat, de azt az összeget, a mely a tandij megszüntetése folytán hiányzott kivetette, iskolai vagy községi pótadóban. Erről nincs gondoskodás. Azokat a községeket, a melyek nem emelkedtek a kultúrának azon magaslatára, a melyre e javaslat is akar emelkedni, és nem szüntették meg a tandijat, azokat jutalmazza e javaslat. Hogy ne a levegőből beszéljek, itt van az én községem, Kunszentmárton, a hol régen megszüntették a tandijat és 30 százalék községi pótadót fizetnek. Ezt a törvény nem részesiti jutalomban. Ha akarja a miniszter ur, jutalmazza, de nem köteles vele. A mellett azt mondja a törvényjavaslat, hogy az állami segély azon összeg után számittatik ki, a mely összeg az 1905—1908. iskolai tanévben bevételkép előirányzott összegek egy évi átlagának megfelel. Ez ugyan nem érdemi kifogás, a melyet most mondok e tekintetben, de mégis nagyon fontos kifogás ; ezt nekem, a ki a kizárólagos állami népiskoláztatásnak vagyok hive, nem is illik felhoznom, de mégis felhozom, hogy figyelmeztessem a t. miniszter urat e hibára és esetleg vagy ő, vagy az június 15-én, hétfőn. 131 előadó ur e tekintetben módosítást adhasson be. Nagy különbség van t. i. a költségvetésben előirányzott összegek és a tényleg beszedett összegek közt. A községi költségvetésben épen azért, hogy akadályok ne merüljenek fel az oktatásügyben, rendszerint kisebb összeget vesznek föl, mint tényleg befolyt. Azért abból, ha egy községben tandij czimén elő van irányozva ezer korona, abból nem következik, hogy annak a községnek csak épen ezer koronára van szüksége, ső'o nagyon valószínű, tapasztalatból tudom, hogy több tandíj folyik be rendszerint, mint a mennyi elő van irányozva. Most már, ha a t. miniszter ur nem a három év alatt tényleg befolyt összegek átlagát adja meg, hanem az előirányzott összeget, akkor a község nem fog annyit kapni, a mennyit kapott a tandijakból. A mellett megint csak fenmaradnak azok az igazságtalanságok, a melyek eddig voltak, a melyeknek a kiküszöbölését a miniszter ur már Ígérte és a melyek kiküszöbölését már arra az időre vártuk, a mikor beterjesztette a népoktatás ingyenességéről szóló javaslatot, mert azt mondta a t. miniszter ur, az évi költségvetés vitája alkalmával, hogy megint ujabb áldozatokat fog hozni az állam a népoktatásra és hogy azon összegeket, a melyek szükségeltetnek a felekezeti és községi iskolák segélyezésére, azokat majd azáltal fogja előteremteni, hogy megadóztatja az állam azokat is, kik ma egy fillért sem adnak iskolai czélokra. Hát t. ház, ez a javaslat itt van, de azt a másik javaslatot, melynek ezt meg kellett volna előznie, még nem látjuk. Ezután is megtörténik, hogy olyan egyének, kik olyan községben laknak, melynek vallásfelekezete különböző, mint az övék, egy fillér iskolai adót nem fizetnek és ezután is megtörténik, hogy egy iskolát a miniszter ur becsukat azért, mert vagy nem ad a tanítójának annyi fizetést, mint a mennyi elő van irva, vagy mert törvény ellenére tandijat szed és állit helyette állami iskolát — mert mást nem igen lehet állítani — és az a község azért, mert a törvény követelményeit nem teljesítette, ingyen kapja az iskolát. Nagyon figyelmébe ajánlom a miniszter urnak, hogy csak arra nézve intézkedik az 1868-as törvény, hogy csak a községi iskola czéljaira szedhet a község iskolai adót, de állami iskola czéljaira az 5 %-os adót nem szedheti, azt csak akkor lehet szedni, ha az állam és község ugyanakkor, mikor egy iskolát állomositanak, e tekintetben külön megegyezik. Attól a községtől, melynek bezáratják az iskoláját azért, mert nem tesz eleget az iskolai törvénynek, nem lehet várni, hogy bármit is megajánljon az iskola czéljaira. Ezen segíteni kell. Épen az imént mondta egy közbeszólás alakjában Bernáth Béla t. képviselőtársam azt, hogy ha a hazafiatlan iskolákat azáltal jutalmazzuk meg, hogy ingyen kapnak állami iskolát, akkor nagyon könnyű elérni a czélunkat, hogy ingyen jussunk állami iskolához. Másik indokom, a mely miatt nem fogadom el a javaslatot az, hogy ez a törvényjavaslat az állam 17*