Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

130 3i5. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. rövid időn belül az általam jelzett irányban eszközíendő módosításokkal nyújtsa azt be. Határozati javaslatom igy szólna (olvassa) : »Határozza el a ház, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a ház azon utasitással adja vissza a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak, hogy azt rövid idő alatt oly változtatással terjeszsze ismét a ház elé, mely szerint az egyes községi és felekezeti elemi iskoláknak az állam által adandó tandíj kárpótlás összege oly alapon határoztassék meg, hogy a tandíj megszűnése az iskola fennállhatását ne veszélyeztesse, vagy megszűnés esetén az illető iskolák és azok tanítói az állam által átvétessenek. A mennyiben pedig a javaslat folyó évi szeptember 1-je előtt még törvénynyé nem válna, a tandíjmentességet, illetve az oktatás ingyenességét az állami elemi iskolákban folyó évi szeptember l-jétől rendeletileg léptesse életbe.« Igen röviden végzem felszólalásomat, hogy késztetett engem ezen határozati javaslat beterjesztésére azon körülmény is, mert a javaslat őszinteségét nagyban csökkenti az, hogy a társulati iskoláztatásról egyáltalában nem beszél, vagyis a társulati iskolákat megengedhetőknek tartja továbbra is. Már pedig ez alkalmat szogáltat arra,hogy az egyes iskolák egyszerűen czéget változtassanak és a hol majd felekezeti iskola czimen nem állhat fenn, ott majd kirendelik a felekezetnek néhány tagját és majd azok alakítanak társulati iskolát. Bajos dolog olyan törvényt hozni, a melynek kijátszását már előre látjuk, hiszen a czél itt nem az, hogy áUami segélyt kapjanak, hanem hogy ha most nem lehet kötelező állami, legalább ingyenes legyen a népoktatás. Ezt pedig ki fogják játszani, ha társulati iskolák alakulnak. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a javaslat ezt nem tárja ki, sőt egyenesen megengedi az által épen, hogy nem zárja ki, mert magániskolák engedélyezésére tandíjfizetés meUett is igen sok ok foroghat fenn, de társulatira nem. Mindezen okoknál fogva a javaslathoz hozzá nem járulhatok és kérem határozati javaslatom elfogadását. Elnök: Gresskowitz képviselő ur a házszabályok 215, §-a alapján félremagyarázott szavai értelmét óhajtja röviden helyreigazítani. Gresskowitz Vilmos: T. ház! Goldis László képviselő ur azt mondotta, mintha a szász képviselők és különösen én is arra törekedtünk volna, hogy a saját szász államhűségünket ugy tüntessük fel, mint a melynél az övék gyengébb volna, vagy hogy az övék nem léteznék. Én kijelenteni, hogy ilyen kijelentést tenni eszem ágában sem volt, a mit tényleg nem is tettem. Azon tétel alatt, hogy Erdélynek Magyarországhoz való tartozása esetleg attól is fog függeni, hogy a szászság fenn tudja-e tartani magát vagy sem, nem azt értettem, hogy ez oly fejlődés, a mely máról holnapra várható és a mely ily formában esetleg kétessé tenné az itt ülő román uraknak és a román népnek államhűségét, hanem én ezt csakis ugy értettem, a hogy azt érteni egyáltalában lehet, hogy t. i. több százados fejlődésnek egy lehetősége ez, tehát egynehány évszázad utáni állapotra vonatkozhatik csak. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: Leitner Adolf t. képviselőtársam az áliami népoktatás elvi alapján áii és mégis korrigálni akarja ezt a javaslatot, ugy hogy az homlokegyenest ellentétben áll az elemi népoktatással. "Vissza akarja adni a közoktatásügyi bizottságnak azzal, hogy az korrigáljon rajta, hogy a hitfelekezeti és községi iskoláknak privát érdekét a javaslat majdan jobban meg tudja óvni. Ez fából vaskarika, mert vagy hive valaki az állami népoktatásnak, és akkor nem kell neki semmi ilyen foltozás sem ebben, sem abban az alakban, a hogy azt Leitner Adolf t. képviselőtársam mondotta, vagy pedig híve a felekezeti népoktatásnak és akkor ám tessék foltozgasson rajta. Nekem régi, határozott, erős meggyőződésem az, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésére legfontosabb eszköz a kizárólagosan állami népoktatás. Ezt az álláspontomat én már megindokoltam itt a házban, és épen azért most nem akarom azt bővebben megindokolni, csupán speczialiter ezen törvényjavaslattal szemben fenforgó aggályaimnak kívánok kifejezést adni. Először is a leghatározottabban kijelentem, hogy daczára annak, hogy ez a törvényjavaslat ingyenesnek mondja a népoktatást, az még sem lesz ingyenes. Igaz, hogy nem szednek tandijat, azonban minthogy a tandíj nagyon kis összeg volt ahhoz képest, a mit a felekezetek, községek és az állam a népoktatás czéljaira szedtek, és mivel ezek a nagyobb összegek továbbra is fenmaradnak, a népoktatás nem lesz ingyenes, ezután is fizetik a felekezeti iskolák czéljaira a felekezeti adót, fizetik a községi pótadót, csak a tandijat nem fizetik. Hát tandíjmentes lesz a népoktatás, de nem lesz ingyenes. A tömegek bizony megmozdultak rnár abban az irányban, hogy legyen kizárólagosan állami és ingyenes a népoktatás. A kultuszminiszter ur ugy gondolja, hogy ezt az akcziót azzal lehet megakadályozni, annak azzal lehet az élét elvenni, ha kimondjuk a népoktatás ingyenességét. Hát a tömegeket ez a törvényjavaslat meg is tévesztette, mert azt hiszik, — sőt a Népszavában is olvastam — hogy most már behozták az ingyenes népoktatást. Én kijelentem, hogy ez nem igy van. A népoktatás terhei ezután is megmaradnak és azok az igazságtalanságok, a melyek a népoktatási terhek eloszlása tekintetében megvoltak, ezután is meglesznek, sőt még fokozottabb mértékben. Hogy melyek ezek az igazságtalanságok, elmondom. Azt mondja az 1886-iki törvény, hogy a községi iskola czéljaira a község külön iskolai adót vethet ki, a mely azonban 5%-nál tovább nem terjedhet. A törvénynek egy későbbi paragrafusa kimondja, hogy ha az 5%-os iskolai adóból nem lehetne fedezni az iskolai kiadásokat, akkor a község államsegélyért folyamodhatik. Ezen a »hat«-on ugy látszik, nagy hangsúly van, a miniszter urak