Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

118 3b5. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. urat, hogy szíveskedjék egy kissé hangosabban beszélni, mert szavai nem hallhatók! GresskowitZ Vilmos : ... -ezen állami kártalanítás elfogadását az egyes hitfelekezetekre nézve lehetetlenné teszik. A törvény] avaslatnak azon intézkedése ellen, hogy a népoktatás összes állami népiskoláinkban díjmentessé tétessék, azt hiszem, senkinek sem lehet kifogása, mert egyrészt az állam ezen reá nézve csekély bevételi forrásról egykönnyen lemondhat, másrészt pedig ezen iskolák állami jellege mintegy természetessé teszi a tandíjmentességet, bár ezen alkalommal nem habozom különben kijelenteni, hogy én a népoktatásnak legideálisabb állapotát nem abban látom, hogy mindenkinek gyermeke, tekintet nélkül a szülőknek vagy lentartóknak vagyoni helyzetére, egyaránt ingyenes oktatásban részesüljön, hanem abban, hogy tényleg minden gyermek oktattassék, és ne legyen egy sem, a ki ezen elemi szükségletet nélkülözi. T. ház ! Hogy hazánkban ezen ideális állapottól még nagyon is messze tartunk, nem szenvedhet kétséget. Hiszen a törvényjavaslat indokolása maga felhozza, hogy 3,153.736 tanköteles közül csak körülbelül 2 és % millió, vagyis az összesnek 79.5%-a jár iskolába, e szerint tehát 645.820 tanköteles teljesen nélkülözi az oktatást. Ezen népoktatási állajDotaink még sokkal szomorúbb kéjDet nyújtanak, ha a kormánynak az ország közállapotáról szóló utolsó jelentését nézzük, mert e szerint még mindig vannak egyes megyék hazánkban, a hol az összes tanköteleseknek még a felerésze sem jár az iskolába,mint pl.Máramarosmegye, a hol az összes tankötelesek közül csak 43

4

2% részesül oktatásban. És ennek a szomorú állapotnak további következménye megint csak az lehet, a mint ez az utolsó népszámlálás adataiból kivehető, hogy Magyarországnak hat évnél idősebb polgári népességéből csupán 61% tud irni és olvasni. Ha pedig itt is az egyes megyéket tekintjük, akkor olyan megyére is akadunk, a hol a lakosságnak több, mint 3

/

4-ed része teljesen analfabéta, mint pl. Szolnok-Dobokamegye, a hol a lakosságnak csak 21%-a tud irni és olvasni. Ilyen igazán elszomorító állapotokkal szemben szerény nézetem szerint nagyon is óvatosaknak kell lennünk az alkalmazandó eszközök megválogatásában, nehogy elhamarkodva mondjunk le egy, népiskoláink fentartására nézve nagyon is tekintélyes bevételi forrásról az államkincstár terhére, holott a javaslatban követelt szükségletet sokkal sikeresebben más utón fordithatnók az általános tankötelezettség tényleges keresztülvitelére. T. ház, hogy ezen magas ezélt. legalább szerény véleményem szerint, sokkal inkább fogjuk szolgálni akkor, ha, legalább ez időszerint, a vagyonos szülőktől továbbra is szedjük a tandijakat és ép ezzel teszszük lehetővé a szegények ingyenes oktatását, mintha ugy a vagyonos, mint a szegény gyermekeket egyaránt ingyenes oktatásban részesítjük, az kétségtelen; kétségtelen azért, mert a vagyonos szülők ezt a jótéteményt' nem fogják érezni, a mint nem érezték az eddigi terhet, de a szegény szülőket eddig is fel lehetett menteni a tandíj fizetése alól. T. ház ! A törvényjavaslat indokolásában felhozott és a t. előadó ur által is hangoztatott reményben, hogy a tandíjmentesség a népiskolák látogatását lényegesen emelni fogja, nem osztozom. Mert eltekintve attól, a mint már felhoztam, hogy a szegény szülőket ha gyermekeiket iskolába akarták adni, eddig is fel lehetett menteni a tandíj fizetése alól, az az ijesztő nagyszámú szülő, aki jelenleg visszatartja gyermekeit az iskolától, nem a csekély tandíj miatt teszi ezt, hanem teszi egészen más okból, pl. azért, mivel elérhető távolságban népiskola egyáltalán nincs, vagy pl. azért, mert az illető szülők gyermekeik munkaerejét nem tudják, vagy nem akarják nélkülözni. Szembeötlő, hogy ily elharapózott állapotokkal szemben a tandíjmentesség magában teljesen hatálytalan eszköz lesz, és kétséget nem szenved, hogy nekünk itt egészen más, nagyobbszabásu akczióra lesz szükségünk, a melyből ugy az állam, mint az iskolafentartók és a társadalom a maguk részüket kivenni tartoznak. Ha most a külföldet nézzük, épen a javaslat indokolásához csatolt adatokból meg lehet állapítani, hogy a tandíjmentesség a külföldön sem általánosan elfogadott elv. Sőt épen azok a nyugateurópai államok közül, a melyek legközelebb esnek hozzánk, ugy lakossága számuknál fogva, műveltségüknél fogva tekintélyes részében az állam megengedi a tandíj szedést, a mint pl. ez Ausztriának több tartományában megvan, továbbá Bajorországban, Württembergben, Badenben, Hessenben, Belgiumban és Hollandiában, sőt vannak ezek közt oly államok is, a melyekben a tandíjfizetés a tanítói fizetés legfőbb forrását képezi, mint pl. Bajorországban. Ha tehát ezek a művelt és előrehaladott államok jónak és hasznosnak látják a tandíj rendszert megtartani és jelenleg is érvényben tartani, azt hiszem, nekünk a jelenlegi viszonyok közt nincs szükségünk a tandijat egy vonással eltörülni. Epén ezekből a külföldi példákból állapitható meg, hogy a tandíjmentesség sehol semönczél, hanem, a mint az helyes és természetes, minden ország ezt a kérdést ugy rendezte, a hogy saját viszonyai kívánták. Ha tehát e szempontból tekintjük a dolgot, azt hiszem, nálunk sem égető szükség a tandíjmentesség, sőt teldntve a nagy feladatot, a mely az államra nézve itt a körülbelül kétharmad millió iskolát kerülő gyermekkel szemben fennáll, azt hiszem, hogy a tandíj fejében eddig beszedett összegeket a jelen viszonyok közt a népoktatástól elvonni nyugodt lelkiismerettel nem is lehet. A mi pedig azt a három és fél milliót illeti, a mit e törvénj'j avaslat igényel, ennek azt hiszem, aránylag csekély része is elegendő volna arra, hogy nemcsak a szegény szülőket, hanem mindazon szülőket, kikre nézve a tandíjfizetés tényleg terhet kéj>ez, a tandíj fizetése alól mind fokozottabb módon felmentsük, a mint ez pl. Belgiumban tör-