Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

3i5. országos ülés 1908 június 15-én, hélfőn. • 119 ténik, hol az egyes iskolák elöljárói minden évben összeállítják a felmentésre jogosultak lajstromát és ennek jóváhagyása után az állam minden egyes iskolafentartónak az elengedett tandij összegét pótolja. Nagyon kívánatosnak tartanám továbbá, hogy megint , az államkincstár terhére arról történjék gondoskodás, hogy nálunk minden szegény gyermek rendelkezzék a szükséges tankönyvekkel és taneszközökkel. Ezeknek előrebocsátása után legyen megengedve nekem, mint szász képviselőnek, ezen törvényjavaslatnak a szász népiskolákra vonatkozó hatását egész röviden érinteni. Tagadhatatlan, hogy a szász nép a népoktatás terén eddig igen szép eredményt ért el, mert ismeretes, hogy a szászok között analfabéta úgyszólván nem is létezik és nincs gyermek, a ki rendszeres oktatásban nem részesülne. Ezen, azt hiszem általános hazafias szempontból örvendetes eredményt népiskoláink nem a tagdíjmentesség elvével, sőt ellenkezőleg, épen az által birták elérni, hogy a vagyonos szülőktől egyes helyeken igen tetemes tandijakat szedtek, és más áldozatoktól eltekintve, épen ezzel is tették lehetségessé a szegény gyermekek ingyenes oktatását. Ha ezen jónak és hasznosnak bizonyult rendszert a törvény egyszerűen megszünteti és megtiltja a tandijaknak további szedését, mi szászok jogosan panaszkodhatunk, hogy ez egy káros és indokolatlan állami beavatkozás iskolaéletünkbe és autonómiánkba, a mire mi — tekintettel az eddig elért népoktatási eredményre — legkisebb okot sem szolgáltattunk. így tehát a mi szász népünk előtt ez a törvényjavaslat ugy fog jelentkezni, mintha itt magában véve igen tetszetős jelszó kedvéért egész iskolai életünket veszélyeztetnék. Egy hang (jobbfelől) : Az állam pótolja ! Gresskowitz Vilmos: Majd rátérek. Én részemről ezért sokkal méltányosabbnak találnám, ha legalább a felekezeti iskolafentartókkal szemben ezen. törvény a tandij mentesség elvét csak fakultative mondaná ki, azaz csak feljogosítaná, de nem kötelezné az iskolafentartókat a tandíjmentességnek az állam terhére leendő behozatalára. Azt hiszem, hogy ezen módositása a javaslatnak a tandíjmentesség átalános elvével nem állana ellenmondásban. De ha a t. ház és mindenekelőtt az igen t. közoktatásügyi miniszter ur ezen módosítást — a mint nincs is reményem — el nem fogadná, bátor vagyok még egy sokkal szerényebb módosítást igen melegen ajánlani és ez abban állna, hogy legalább azokon a helyeken, hol egy már létező állami népiskola által a tandíjmentesség amúgy is realizálva van, tehát mindenkinek szabadságában és tehetségében áll gyermekeit ingyenes állami iskolába adni, legalább ezeken a helyeken mondja ki a törvény a fakultatív jelleget. Én azt hiszem, ez a magában véve lényegtelen változtatása a törvénynek, sok helyen megnyugtatást fog keltem. A mi pedig a kártalanítási módozatokat illeti, őszintén ki kell jelentenem, hogy mivel ezen kártalanítási feltételek létfentartásunkat veszélyeztetik, mi szászok mindaddig, mig a mi népünkben áldozatkészség és áldozatképesség él, azokat el nem fogadhatjuk. A t.előadó urnak azon érvelésére,hogy a magyar állam kénytelen volna a felekezeti iskolafentartóktól az államhűség tekintetében bizonyos garancziákat követelni, ideális hazai költőnk azon remek szavaival felelhetek, melyek e napokban vésettek megható szép szobrának fehér márványára, melyek ugy szólnak : »Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar !« nálunk erdélyi szászoknál ilyen kicsinyes garancziák nélkül is teljes és tiszta visszhangra találnak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Mert mi erdélyi szászok rendületlenül hűek akarunk maradni magyar hazánkhoz, (Helyeslés.) de erős meggyőződésünk és majdnem 800 éves történetünk szerint ezt csakis akkor tehetjük, ha ép oly rendületlenül hűek maradunk német anyanyelvünkhöz és kultúránkhoz. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől.) Ennek megértéséhez az erdélyi és különösen a szász viszonyok beható ismerete szükséges, a ki j>edig ezzel rendelkezik, az előtt nem lehet ismeretlen, a mit különben Schuller képviselőtársam is érintett, az a nagy küzdelem, a melyet mi szászok hosszú idő óta különösen az utolsó évtizedekben kénytelenek vagyunk a minket körülvevő románokkal megvívni, s a mely küzdelem kimenetele nemcsak mireánk szászokra lehet végzetes, de egész hazánkra sem lehet közömbös. Mert míg a szász népre a lét vagy nem lét kérdése forog fenn, ugy egész hazánkra nézve az a kérdés fog itt eldőlni, akarjuk-e, tudjuk-e megtartani Magyarországnak Erdélyt, (Ellenmondások a nemzetiségiek padjain.) Félreértések kikerülése végett őszintén ki kell jelentenem, hogy belőlem a legkisebb ellenszenv sem beszél a román néjjpel szemben, mert mi ellenszevvei a románokkal szemben nem viseltetünk, de azt az tényt az objektik román politikusok is elismerik, hogy a szászok és a románok közti érintkezésben a románok voltak a nyerő fél. Pop Cs, István : Cseréljünk i Gresskowitz Vilmos: Ep azért, mivel őszinte bámulói vagyunk annak az óriási nagy és egészséges erőnek, a mely a román népben rejlik, ez késztet bennünket annak a fenyegető veszélynek felismerésére, melyben szegény kis népünk forog. Pop Cs. István : Gazdagabbak vagytok ! Gresskowitz Vilmos: Számban szegények vagyunk, állítólagos gazdagságunkat pedig csakis takarékosságunknak köszönhetjük. Ezen nagy küzdelmünkben pedig ennek a fenyegető veszélynek elhárítására és esetleg megakasztására nekünk szászoknak csak egy fegyver van a kezünkben és ez a fegyver a legmagasabb színvonalon álló népiskoláinkban általánosan szerzett népműveltségünkben áll. Ha egyszer az ebben rejlő fölényt a minket körülvevő román lakossággal szemben elveszítjük, elvész egyúttal ellentálló képességünk