Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

345. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. 117 a kultusztárcza mostani vezetője székfoglaló beszédében kifejtett. A tavalyi 1907 : XXVII. t.-oz. már egy nagy lépéssel előbbre vitte a magyar kultúra ügyét. Ez a mostani törvényjavaslat pedig meggyőződésem szerint eltalálja azt a középutat, a melynek folytán sikeresen ki fogjuk kerülhetni az ellentéteket ugy a felekezetek és a kormány, mint a nemzetiségek és a kormány között is. (Helyeslés.) Epén az a tapintat, a mely ő exczellencziája egész működését jellemezte a múltban, mint a jelenben is, egyik fő oka annak, hogy szerintem azok, a kik ma aggályosan nézik a javaslatot, nem tudván, hogy ki lesz majd a kultusztárcza vezetője, meg fognak nyugodni és be fogják látni, hogy ebben a törvényjavaslatban semmi egyéb nincsen lefektetve, mint azon elvitázhatlan jog, a mely Magyarországot és a magyarokat megilleti, hogy az e hazában lakó fiatalságot megnyerjük a magyar nemzetnek. (Helyeslés.) Az egész vitának tenorja bizonyítja, hogy tulaj donképen mind egy állásponton vagyunk, elvi álláspontban nincsen különbség, tisztán és kizárólag csak a módokban és az egyes részletekben vannak eltérések. Hogy az az agitáczió, a mely a legutóbbi időben épen a magyar nemzet jogai ellen külföldről is intéztetik, bizonyos idegességet olt be azokba, a kik ugyan testvéreink, de más ajkúak, azt teljesen értem, de azt hiszem, hogy ép e javaslatból és az indokolásba lefektetett elvekből látszik, hogy nem erőszak, hanem szeretet sugallja annak intézkedéseit. Épen ebben látom én a garancziát, hogy megszünteti az eUentétet, a mely talán sok hiba folytán a múltban előidéztetett és hogy a megindokolható idegesség mindenesetre egy nyugvó pontra fog jutni. A mostani vitában feltűnt, hogy mig szász testvéreink objektíve előadják kifogásaikat ezen törvényjavaslat ellen és valószinűleg azon szempontból is szólalnak fel, hogy a kultusztárcza igen t. vezetője megnyugtassa őket, hogy autonómiájukat és partikuláris jogaikat ezen törvényjavaslat nem akarja megnyirbálni. De nagy az ellentét, nagy a különbség az ő felszólalásuk és Polit Mihály t. képviselő ur felszólalása között. Azzal nehéz nekünk határozottan felvenni a harczot, mert annyira lényegesen eltérő az álláspontunk, hogy a kettőnk közti ürt lehetetlen áthidalnunk. Senki sem vitathatja el Magyarországán azt, hogy daczára annak, hogy szeretnek minket a külföldön barbároknak feltüntetni, és azt mondják, hogy mi mindig csak csendőrökkel akarunk magyarositani, megvan a magyaroknak az a joga, de sőt kötelessége is nemcsak nemzeti, hanem szocziális szempontból is, hogy a mai fiatalságot, gyermekeinket lehetőleg tanítsuk magyarul és a kultúra áldásaiban részesítsük. (Helyeslés.) Ezt a jogát minden nemzet megtartotta, és ha ez nem tetszik Polit Mihály képviselő urnak, erről nem tehetünk. A másik szempont, a mely szintén ezen törvényjavaslat elfogadására kell, hogy rávegyen minden objektíve gondolkozó embert, az, hogy e javaslat nyilvánvalóan felismeri annak a fontosságát : milyen szükséges a mai generácziót a kultúra minden áldásában részesíteni. Lehetetlen, hogy örömmel ne üdvözöljük a törvényjavaslatnak azon intézkedését, a mely hathatósan elő fogja mozditani ugy az iskolás gyermekek könyvtárának, mint a tanítók könyvtárának létesítését. Én, a ki sokat fordulok meg nemzetiségi vidéken és hosszabb idő óta foglalkozom a nemzetiségi kérdéssel, mondhatom, hogy elszomorító az analfabétáknak az a nagy száma, a mely ma is van Magyarországon. Bizonyos tekintetben nem hagyhatom szó nélkül, hogy Lindner igen t. képviselőtársamnak a magyar fajra vonatkozólag tett szemrehányása jogosult és azt semmiesetre sem tagadhatom, hogy részben annak lehet tulajdonítani, hogy az 1868 : XXXVIII. t.-czikk 35. §-ának végrehajtása a múltban lehetetlen volt, részint humanitárius, részint szocziális szempontokból. E törvényjavaslat mit akar előmozdítani % Fejleszteni akarja minden lehető módon a kultúrát. De nemcsak nemzetiségi, hanem szocziális szempontból is fontosnak tartom ezt a törvényjavaslatot. Mi, a kik nem vagyunk képesek és épen Magyarország közjogi viszonyánál fogva a sajtót ugy meg nem rendszabályozhatjuk, a mint az a műveletlen osztályra való tekintettel talán szükséges lenne, nem zárkózhatunk el az elől, hogy minden tőlünk telhető módon előmozdítsuk minden honpolgárnak műveltségi fejlődését. Intézkedésünk csak egyoldalú lenne, ha minden rosszat, minden mételyt bevétetnénk a fiatalsággal ugy szocziális, mint nemzetiségi szempontból és nem gondoskodnánk ugyanazon perezben arról is, hogy a műveltség és tudás gyakorolja áldásos eUenhatását, a melynek folytán az a métely nem terjed annyira. Épen azért örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot és azt hiszem, hogy mindazok, a kik ma talán aggodalmasan nézik ezt a törvényjavaslatot, épen a kultusztárcza mai vezetőjének bölcs belátásában és egész, a kultúra szolgálatában eltöltött múltjában (Ugy van I) biztositékát láthatjuk annak, hogy ez a törvény nem a harczi fegyverrel, hanem a szeretet fegyvereivel való magyarosítás eszköze lesz. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Hammersberg László jegyző': Gresskowitz Vilmos ! Gresskowitz Vilmos: T. ház! (Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat azon alapelve, hogy az elemi népiskolai oktatás tandíjmentessé tétessék, magában véve nagyon helyes és kívánatos, mihelyt azonban ezt az elvet összes hazai népiskoláinkra kivétel nélkül kényszer utján alkalmazzuk, meg fogunk győződni róla, hogy egyrészt a tandíjmentesség magában véve nem lesz lényeges hatással az általános tankötelezettség érvényre emelésére, másrészt pedig azok a súlyos és az egyes autonóm jogokat és érdekeket lényegesen érintő, s érzékenyen sújtó kártalanítási feltételek . . . (Mozgás. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek ! Kérem a t. képviselő